"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Máskor ilyenkor úton szoktunk lenni Magyarországra, vagy már ott is voltunk. Jönnek fel a képek a Facebook-on az egy évvel ezelőtti, vagy két-, három-, több évvel ezelőtti utakról. Szavam nem lehet, nagyon sok szép helyen jártunk. A múltkor az autós csoportban feljött a kérdés, hogy melyik volt életünk legjobb autós túrája, s nem tudtam választani. Mire eldöntöttem az egyikről, hogy az volt a legjobb, előjöttek az emlékek a másikról, ami szintén nagyon jó volt... Döntse el az ember, melyik a kedvenc gyereke... Inkább kedvenc pillanataim vannak, vagy emlékfoszlányok. Ilyenkor tudok elveszni a régi fotók sűrűjűben, lehet nosztalgiázni felettük. Íme, pár a kedvesek közül: Giro-n, öcsémmel. "Ott a Mami háza!" mutatom Sopron erdői felett. S igazából nem vagyok ennyire kövér, ezt szükségesnek tartom megjegyezni, hanem volt rajtam számos réteg, valamint a szél is felfújta a rajtunk lévő holmikat. A híres sakura anpan a Kimuraya pékség kávézójában. Lassan ennek megsüté...

Tegnap nem túl okosan a déli órákat választottam, hogy elmenjek a nagybaniba. Forgalom alig... A kedvenc kertészetem előtt jókora tábla: a boltjuk zárva, de szállítanak. Még a Johnny Fox's is átállt szállításra, lehet rendelni a híres fogásaikból. Hazafelé jövet V. joghurtját nem szereztem be, mert a bolt előtt hosszan sorakoztak az emberek. Elég volt a nagybani izgalma: majdnem mindent kaptam, de amikor az üres, időnként elég kezelhetetlen, magas kézikocsit toltam volna vissza a gyűjtőhelyére, nekem tolatott egy nő. Előttem húzott el a mamavagonjával, majd pár lépéssel odébb megállt, még oda is néztem, hogy nna, pont mellém áll be, mire elkezdett tolatni felém. Megjegyzem, egyik tolatólámpája sem működött. Rémültem léptem a kézikocsi oltalmába s próbáltam húzni magam felé, a kocsitól elfelé, s a maszkon át kiüvölteni, hogy vigyázzon, álljon meg! Meg is állt, amikor már félig megdőlt a kézikocsi, s a fémváza közé befurakodott a kocsi lökhárítója.... Én elléptem alóla, de tartottam...

Feed, knead, bake, repeat. Valahogy jobban hangzik, mint az "Etesd, gyúrd, süsd, kezdd elölről", de a nyelv tömörsége mindig is hasznos volt, ha az ember poénos(nak vélt) címeket, vagy jelmondatokat akar írni. De mostanság tényleg ez a napi program, kovász etetése, másnap tészta gyúrása, harmadnap a kenyér kisütése, s még aznap este a kovász etetése... s így tovább. Mindenkinek kell a rutin. Nemrég felhívott Stephanie, kedves idős barátném, aki bőven elmúlt 90, s még mindig süt a piacra. Ő most a lányával és a kiskutyájával "cocoon"-ol, vagyis önkéntes karanténban van, mint védettségre szoruló. Elmesélte, hogy ne felejtsen, hetente egyszer-kétszer süt valamit, a lánya pedig minden nap süt valami sütit, valami újat, s a szomszéddal cserélgetnek. Alig várja, hogy a piac újra induljon, s fel sem merül benne, hogy végleg bezár a piac, ahogy azt mások borúsan jósolgatták. Úgy legyen! Apropó, sütés: a sörös kenyér pocsék lett. Nem volt sok élet a sörös-lisztes ke...

Múltkor szállítás közben (értsd, lebaktattam az első házsorig a telepen) kedves jelenetnek voltam tanúja. Az egyik apartmanblokk egyik napsütötte teraszán idős, maszkos fehér hajú néni nézett kifelé, lent pedig, a ház előtti parkolóból egy asszony és két kicsike lányka nézett felfelé, s a mama halk bíztatása mellett elénekelték a Happy Birthday to you-t. A nagyi (dédi?) feje mellett a korlátra kötve nagy léggömb lebegett, az a születésnapi sokszínű léggömb, a 80-as számot véltem átni rajta. Másnap szintén arra mentem, most közelebbi házhoz, s akkor megláttam a hatalmas sötétrózsaszín liliomcsokrot is a picike erkélyre szabott asztalkán. Aztán az egyik szomszéd rendelt süteményt, öt-öt szeletet egy-egy dobozba. Az anyja születésnapjára kérte. Mindegyik testvérének és a mamának is vitt egy-egy dobozzal, aztán adott időben Zoom-on át felköszöntötték a mamát. A mamáért szépen feldíszítettem, csokimázból virágokat vágtam ki a tortaszeletekre, s cukormázból feliratot.  Mostanság...