A szőnyeg alá söprés művészete
Először ezt a mondatot a Jelenetek egy házasságból c. könyvben olvastam. A mű ijesztő volt, nem emlékszem, tetszett-e, vagy elborzadtam-e tőle, valahol túl felnőtt volt nekem... de ez az alcím bennem maradt. Ez jutott eszembe, amikor pénteken vizsgálatra kísértem ismerősömet. Amniocentézis. Ott voltam, lelkitámaszt nyújtani, fuvarozni, mert a férjnek dolgoznia kellett, s nem volt javasolt, hogy ismerősöm buszon rázassa magát hazafelé menet. Végigülhettem az egész vizsgálatot, karnyújtásnyira a hasától. A vizsgálóággyal szembeni falon, hogy ő is lássa, képernyő, amin láthattuk a forgolódó babát, 12 hetes és 3 napos gyermekét. Aztán jöttek a tűvel, nyomogatták a babát, hogy ne legyen útban - tiszta ER. Ami miatt eszembe jutott a "szőnyeg alá söprés művészete", ott a kórházban, az az írek hozzáállása az abortuszhoz. Kényes téma ez, sziszegnek is, ha felmerül. A legutolsó szavazáson éppen hogy csak megszavazták, hogy tilos legyen, kivéve, ha a magzat olyan beteg, hogy az az anya ...