Először ezt a mondatot a Jelenetek egy házasságból c. könyvben olvastam. A mű ijesztő volt, nem emlékszem, tetszett-e, vagy elborzadtam-e tőle, valahol túl felnőtt volt nekem... de ez az alcím bennem maradt. Ez jutott eszembe, amikor pénteken vizsgálatra kísértem ismerősömet. Amniocentézis. Ott voltam, lelkitámaszt nyújtani, fuvarozni, mert a férjnek dolgoznia kellett, s nem volt javasolt, hogy ismerősöm buszon rázassa magát hazafelé menet.
Végigülhettem az egész vizsgálatot, karnyújtásnyira a hasától. A vizsgálóággyal szembeni falon, hogy ő is lássa, képernyő, amin láthattuk a forgolódó babát, 12 hetes és 3 napos gyermekét. Aztán jöttek a tűvel, nyomogatták a babát, hogy ne legyen útban - tiszta ER.
Ami miatt eszembe jutott a "szőnyeg alá söprés művészete", ott a kórházban, az az írek hozzáállása az abortuszhoz. Kényes téma ez, sziszegnek is, ha felmerül. A legutolsó szavazáson éppen hogy csak megszavazták, hogy tilos legyen, kivéve, ha a magzat olyan beteg, hogy az az anya egészségét veszélyezteti, vaqgy ha a mama öngyilkosságra hajlamos, vagy azzal fenyegetőzik. Ha valakinek abortuszra van szüksége, rendelkezésre áll több iroda, amelyek megszervezik, hogy az illető külföldön (Anglia, Wales stb.) elvégeztethesse a beavatkozást.
Egyik első élményem, 1997-ből, hogy amikor a St. Stephen's Green-en sétáltam turistaként, hogy egy pro-life-os az orrom alá nyomott egy plakátot, rajta hatalmas fotó egy abortált babáról... Vagy az öreg néni, aki fel-alá járkál Bray utcáin, táblával, amelyen arra kéri a járókelőket, imádkozzunk a sok elvetetett kicsi lelki üdvéért... A téma mindig nagy vitát és fellángoló, heves érzéseket kelt az írekben (is).
De, mégis, micsoda dolog ez már, kérem szépen. Jelenleg több bátor anya pereli az ír államot a Brüsszeli Emberjogi Bizottság előtt, mondván, nem engedélyezték az abortuszt, s ezzel az életük forgott veszélyben. Köztük van egy rákos nő, akinek kezelés közben derült ki a terhessége, és a besugárzás miatt egyszerűen muszáj lett volna elvetetnie a babát, de nem volt rá lehetőség az országban, Angliába kellett utaznia (betegen), hogy ezt megtehesse. S hasonló sztorik.
A helyzet most az, hogy a Mary Stopes klinikák, valamint az ír Cura és egyéb, telefonon, neten, sms-esben anoním módon elérhető irodák megadják az angol, welsh kórházak címét, ahová a hölgy elutazhat. A Cura utána, már itt, lelki segélyben részesíti az abortuszon átesettet, de örökbefogadást is intéznek gyermekének, ha valaki úgy dönt, hogy megszüli a babát. Szolgáltatatásuk elég széles körű. Mindent elkövetnek, hogy a nő ne akarjon abortuszt, gyengéd meggyőzéssel próbálkoznak, de nem is esnek a torkának, ha úgy dönt, hogy mégis elvégezteti.
Vagyis - elintéznek mindent, csak a piszkos munka NE itt történjen meg.
Ismerősöm is kapott egy papírt, hogy ha a vizsgálat, amelyet kért, kideríti, hogy gyermeke genetikailag súlyosan károsodott, a kórház minden segítséget megad, ha további lépéseket kívánna tenni (micsoda megfogalmazás...!) - külföldön. OUTSIDE IRELAND. Ez volt a pontos megfogalmazás, Mutatta a lapot, néztük egymást - micsoda kétszínű rendszer, könyörgöm!
Végül egy adat, minap hallottam a rádióban: naponta 16 ír, vagy írországi lakhellyel rendelkező nő érkezik Angliába, Wales-be, abortuszt végeztetni. Komppal, repülővel, kocsival...
Nem lehet nekik könnyű... Nem azokról beszélek, akik az abortuszt fogamzásgátlási megoldásként vállrántva kezelik, dehogy is. Hanem azokról, akiknek muszáj menni, akik nem engedhetnek meg egy gyermeket, akik nem akarnak felvállalni egy súlyosan beteg gyereket, akiket megerőszakoltak, akiket maga alá gyűrt a nagybácsi...
Embertelen. Kétszínű. De már ez is egy haladás, hogy van egy ír telszám, amin lehet érdeklődni, s utána, ha már nem végzik el, de legalább fogják az ember kezét, és meghallgatják, s segítenek, lelkileg helyrejönni.
Végigülhettem az egész vizsgálatot, karnyújtásnyira a hasától. A vizsgálóággyal szembeni falon, hogy ő is lássa, képernyő, amin láthattuk a forgolódó babát, 12 hetes és 3 napos gyermekét. Aztán jöttek a tűvel, nyomogatták a babát, hogy ne legyen útban - tiszta ER.
Ami miatt eszembe jutott a "szőnyeg alá söprés művészete", ott a kórházban, az az írek hozzáállása az abortuszhoz. Kényes téma ez, sziszegnek is, ha felmerül. A legutolsó szavazáson éppen hogy csak megszavazták, hogy tilos legyen, kivéve, ha a magzat olyan beteg, hogy az az anya egészségét veszélyezteti, vaqgy ha a mama öngyilkosságra hajlamos, vagy azzal fenyegetőzik. Ha valakinek abortuszra van szüksége, rendelkezésre áll több iroda, amelyek megszervezik, hogy az illető külföldön (Anglia, Wales stb.) elvégeztethesse a beavatkozást.
Egyik első élményem, 1997-ből, hogy amikor a St. Stephen's Green-en sétáltam turistaként, hogy egy pro-life-os az orrom alá nyomott egy plakátot, rajta hatalmas fotó egy abortált babáról... Vagy az öreg néni, aki fel-alá járkál Bray utcáin, táblával, amelyen arra kéri a járókelőket, imádkozzunk a sok elvetetett kicsi lelki üdvéért... A téma mindig nagy vitát és fellángoló, heves érzéseket kelt az írekben (is).
De, mégis, micsoda dolog ez már, kérem szépen. Jelenleg több bátor anya pereli az ír államot a Brüsszeli Emberjogi Bizottság előtt, mondván, nem engedélyezték az abortuszt, s ezzel az életük forgott veszélyben. Köztük van egy rákos nő, akinek kezelés közben derült ki a terhessége, és a besugárzás miatt egyszerűen muszáj lett volna elvetetnie a babát, de nem volt rá lehetőség az országban, Angliába kellett utaznia (betegen), hogy ezt megtehesse. S hasonló sztorik.
A helyzet most az, hogy a Mary Stopes klinikák, valamint az ír Cura és egyéb, telefonon, neten, sms-esben anoním módon elérhető irodák megadják az angol, welsh kórházak címét, ahová a hölgy elutazhat. A Cura utána, már itt, lelki segélyben részesíti az abortuszon átesettet, de örökbefogadást is intéznek gyermekének, ha valaki úgy dönt, hogy megszüli a babát. Szolgáltatatásuk elég széles körű. Mindent elkövetnek, hogy a nő ne akarjon abortuszt, gyengéd meggyőzéssel próbálkoznak, de nem is esnek a torkának, ha úgy dönt, hogy mégis elvégezteti.
Vagyis - elintéznek mindent, csak a piszkos munka NE itt történjen meg.
Ismerősöm is kapott egy papírt, hogy ha a vizsgálat, amelyet kért, kideríti, hogy gyermeke genetikailag súlyosan károsodott, a kórház minden segítséget megad, ha további lépéseket kívánna tenni (micsoda megfogalmazás...!) - külföldön. OUTSIDE IRELAND. Ez volt a pontos megfogalmazás, Mutatta a lapot, néztük egymást - micsoda kétszínű rendszer, könyörgöm!
Végül egy adat, minap hallottam a rádióban: naponta 16 ír, vagy írországi lakhellyel rendelkező nő érkezik Angliába, Wales-be, abortuszt végeztetni. Komppal, repülővel, kocsival...
Nem lehet nekik könnyű... Nem azokról beszélek, akik az abortuszt fogamzásgátlási megoldásként vállrántva kezelik, dehogy is. Hanem azokról, akiknek muszáj menni, akik nem engedhetnek meg egy gyermeket, akik nem akarnak felvállalni egy súlyosan beteg gyereket, akiket megerőszakoltak, akiket maga alá gyűrt a nagybácsi...
Embertelen. Kétszínű. De már ez is egy haladás, hogy van egy ír telszám, amin lehet érdeklődni, s utána, ha már nem végzik el, de legalább fogják az ember kezét, és meghallgatják, s segítenek, lelkileg helyrejönni.
