Hírnév és kerti élet

Elküldtem az uram segítségével fogalmazott illatos emailkémet a főnökömnek, hogy beszéljünk a fennálló problémákról, mert nekem sem energiám, sem időm naponta 4-5 órákat túlórázni. Természetesen nagyon politikusan fogalmazódott meg a levél, V. verhetetlen ebben. Miceal, aki ugye, a manager-em lenne, hárított mindent, menjek egyenesen a fejhez, így mentem. Drukk!

A hétvégét jobbára pihenéssel töltöttem, és valamennyit kertészkedtünk is. Hannah-nak nagy újságolni valója volt: a közösségi kertről született egy cikk, aminek nyomán megkereste őt egy angol, amolyan Termeld Magad! magazin, hogy küldene-e képeket, mert összeállítanak egy összefoglalót közösségi kiskertekről, s szeretnének szerepeltetni minket is. Szombaton, az a rendkívül kevés számú érdeklődő, akik megjelennek a rendszeres kertészkedés alkalmával, alaposan körbe lettek fényképezve, amint dolgoznak, és elmélyülten szemlélik a lassan kamaszkorba lépő neveltjeiket, élükön a babokkal és a borsóval. Szerencsére sok gyerek is ott volt. A fotózás során megkaptam egy feleslegesnek ítélt uborkanövényt, ki- és bepakolhattam egy halom palántát (hadd szokják a híres ír időjárást), V. pedig igen aktívan, nagy ötletekkel járult hozzá a csepegtetős öntözőrendszer kialakításához (Aldi-vétel volt, Hannah nagy reményeket fűz hozzá). Az uram megszívta a csövet a rendszer összeállítása után, hogy lássuk, jön-e majd a víz a tartályból, s azt csak utána látta, hogy Hannah a hordóba dönti a varázsnedűnek tartott trágyakivonatot, s mint kiderült, nem először... 

Tegnap este kimentem visszarakni a napközbenre kirakott palántákat, s a csendes esőben egyedül húzogattam a szállításhoz használt kiskocsit a palántákkal. Olyan jó volt bent állni a langymelegben, hallgatni a cseppeket kopogni a nejlonon, s segíteni a katicabogaraknak lepucolni a babokról a kártevőket. Ellenőriztem az egy nappal korábban elültetett kis paprikapalántáimat (elég nyeszlettek, az ablakban nem kaptak elég fényt szegények), s a sor újhagymát is, amit a kikelni nem akaró póréhagymák helyére. A facsemeték közül több már virágot is hozott, a leveleik, hajtásaik nagyok, hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora nagyot nőttek. A ribizlibokrokon már apró fürtöket látni! S a rózsáimnak is vannak hajtásaik, igaz, jóval kisebbek, mint azon, amit a saját teraszomon, edénybe ültettem el. Az már bimbókat is hoz.

A házas csigákat szorgalmasan dobálom, ha elém kerülnek. S mit tesz Isten, éppen a minap került elém ez a cikk a csigahajigálás hasznáról. Ugyan ez igen izgalmas, és talán segít egy kicsit a gondon, de nem oldja meg a meztelencsiga problémát. Arra alighanem marad a zseblámpával (és esetleg ollóval) való vadászat, ahogy Hugh Fearnley-Whittingstall javasolta.Csak legyen hozzá gyomrom.

Amúgy a kertet jelenleg egy zöldike pár látogatja nagy szorgalommal. Elültettem ugye az ázsiai boglárkákat, sokukat függő virágkosarakba, s megint feltűnt, hogy a kosár külsejét fedő szövetet tépkedi valaki. Eddig a cinkék jártak rájuk, most zöldikéék vannak soron. Annyira aranyosak, ahogy folyik a munka, mert míg a tojó buzgón gyűjtögeti a szálakat, s egyre nagyobb "bajusszal" a csőre körül röpül el, addig a hím semmit nem csinál, csak ül a közelben, s felügyel az asszonyra. Kár, hogy nem tudok valahonnan kutya- vagy birkaszőrt szerezni, biztos örülnének neki. Csak műszálas tömőanyagom van, az pedig nem lenne jó a fészkükben. Az egyik tollpárnánk ereszt, kivettem belőle pár tollat, s kiraktam a kosárba, még melegebbé tenni a fészküket...

Ezt a videót küldöm szeretettel Erikának (is), lehet, hogy már felraktam a Facebook-ra, de most ide is belinkelem. A Bray és Greystones közti, a sziklás dombok oldalában haladó sétaútvonalat mutatja be. Rendkívül népszerű útvonal, hétvégenként sokan sétálnak, futnak rajta. Mi is sokszor megtettük már. Sajnos, a filmen szereplő neves író és természetfilmes Éamon de Buitléar tavaly elhunyt. Róla a Bray Head-et körbeölelő, rövidebb túraútvonalat nevezték el nemrég.

Helyzetjelentés

Most elvileg sütiket kellene dekorálnom, és gulyáslevest kevergetnem, a limonádéhoz lereszelni a citromok héját... de inkább itt pöntyögök. Az uram még nem jelezte, hogy jön haza, tehát elvileg van időm később is megcsinálni a megcsinálandókat.

A madaraim száma megfogyatkozott. A zöldikék két hétre eltűntek (biztos nyaraltak valahol), aztán csak kettő tért vissza az etetőre, az ideges fajtából, azonnal elrepülnek, mihelyt az ablakhoz lépek. Mi lehet a beteggel? A szürkebegy rendszeresen jön, múltkor megmutattam V.-nek, milyen szép, barna rajzos a háta a madárnak. Királykát is láttam! Kicsike madár, élénk sárgás-pirosas csíkkal a fején, olyan szép volt! A fenyőcinke igen agresszív, néha elhajtja a többi cinkét az etetőről - kicsi a bors, de erőszakos? A vörösbegy rájött, hogy ha odaül arra a kis rúdra az etető nyílásához, akkor ki tudja csipegetni a magok közül, ami az ízlésének megfelel, nem kell arra várnia, hogy a cinkék mit vernek le neki. Mert a cinkék kiszórnak mindent az etetőből, ami nem nyeri el a tetszésüket, ezeket a magokat aztán a gerlék (4 db) eszik fel. A gerlék is. Néha jön egy-egy veréb, és egy-egy szarka is, éppen a múltkor nézhettem végig, hogy a szelíd tekintetű gerle miként veri el az etető közeléből a szarkát. Nemrég Konrad Lorenz egy réges-régi könyvében olvastam egy történetet arról, hogy a gerletojó miként szedte ízekre a gerle hímet - hah, még hogy gyöngéd, kis madár, "szerelmes gerlepár" stb. Agresszió lakik a szürke tollak alatt kérem, agresszió. Ijesztő volt nézni, hogyan támad. Pedig egyből riadtan pislog, amint kinézek rá, máskor pedig támad, és széttárt szárnyakkal verekszik.

A Michaelmas daisy virágzik, a zsidócseresznye elhagyta a leveleit (a szél besegített), és piros lámpásai is szanaszét szórva hevernek a kertben. A japán juhar szintén kopaszodik. A ciklámenek belendültek, a muskátlik egy kivételével szép nagy virágokat hoznak. Maggie utolsó virágait hozza. A fern még mindig kitartóan pöndöríti az új leveleit. V. mindig csodálattal emlegeti, hogy mekkora. A szobába visszahozott (visszamentett?) húsvéti kaktuszom - valószínűleg hálából, hogy végre behoztam az örökösen szakadó esőről - virágozni kezdett. A fokföldi ibolyák szintúgy. Nagy meglepetésemre az amarillisz is virágzik, életében először öt virág nyílik egyetlen száron! Az orchidea elhullajtotta utolsó virágját is, azt gondoltam, most akkor szünet, így több, mint egyéves folyamatos virágzás után. Yeah, right. Új levelei tövében már ott bújik a következő virágok szára.

Sajnos, Dingle felől se kép, se hang, újra írtam Mr. Murphy-nek, hogy hát izé, lenne-e olyan szíves válaszolni. Nem akarok nyomulni, ha annyira akarja a házaimat, nyomuljon ő. Idén a Gyárban is meghirdetem a házaimat, sok a gyermekes dolgozó, a piacon is vehetek fel újra rendelést (tavaly nem vettem, csak kettőt, külön szívességként, fű alatt, hiszen a kávézónak voltam elkötelezve).

Végre-végre kaptam olyan szert, valami hipós löttyöt, ami lehozza a falról a penészt. A múltkor már megpróbáltam letörölni a falról néhány foltot, higított mosogatószeres vízzel, de nyoma maradt. No, ma egy vadonatúj szivaccsal felvértezve lefújtam a régi foltokat. Vártam egy percet, gondosan visszatartva a lélegzetemet, majd kifúj, töröl. LEJÖTT! Még szerencse, hogy mosható a festék. Sehol egy szürke pötty, sehol semmi elszíneződés a folyadék nyomán. Siker! Most már csak meg kell várni, amíg a borzalmas szag is eloszlik, és akkor ismét örülhetünk a tiszta falnak.

Egész héten bolond volt az idő, fájt is a fejem. Vagyis csak úgy tompán fájogatott, de így még rosszabb volt, mintha rendesen bedurrant volna. Vasárnap, ugye, szép napos idő volt, utána egész napos eső. Majd megint napsütés, aztán erős szél, most megint fenyegetőznek mindenféle nagy esőkkel, a szél miatt nem jár néhány komp, a bejárati ajtó előtt száraz levelek gyűlnek... Közben pedig nincs is annyira hideg, 14-16 fok, pulcsiban ki lehet menni az utcára, még nem kell kabát, csak kora reggel, vagy este.

Megyek, befejezem még a munkát, mert ebből a csicsergésből nem élünk meg. A színházról és a mai perec-kísérletről majd legközelebb.

Kedves Emese és Laci!

Mai konyhabeli erőlködéseim eredménye egy kis tepsi brownie, és egy tálban lassan érő mű-kovász.

A mű-kovászt érlelnem kell 24 órán át, aztán lesz belőle kenyér. Ha lesz. A fehér spelt őrleményt próbálom ki vele. Ha sikerül egy szép vekni kenyeret készítenem, majd leírom a receptet is, ha nem, arról is beszámolok.

A brownie igazán a legjobbakból, a legjobbaknak készült. Az uramat fogom vele kényeztetni, nagyon ráfér, ma is 7-kor ment munkába, és sejtésem szerint este 8 előtt nem is ér haza. Várhatóan az egész hete ilyen lesz. Kora délelőtt lemondta az elnökünk a mai piaci meeting-et, így nem kell kapkodnom a sütéssel a kávézónak, belefér még a brownie is, és a meleg vacsora, sőt, egy alapos padlófelmosás, mert ugyancsak telemorzsáztam a nappalit a sok konyhából ki, konyhába be rohangálással...

Ami a legjobbakat illeti, az alatt a hozzávalók minőségét értem. Akármilyen szakácskönyvet előveszek a polcról, mindegyik a minőséget emlegeti fel. Amikor az egyik legnépszerűbb sütit, a brownie-t kezdtem készíteni volt főnökömnek, rendelt hozzá csokoládélencsét. Nézem, miféle izé ez, világos színű csokilencse 30 %-os kakaótartalommal. A boltban jobbat kapok... De hát pénz beszél... Finom volt úgy is, mijazhogy, de érdekes módon sokkal jobb ízű volt, amikor a magasabb kakaótartalmú csokoládéval készült. Nem véletlenül írta elő azt a recept...

Nemrég kifogytam darált mandulából, és egy olcsó, földimogyoróból, dióból, mandulából készült keveréket dobtam be, amit itt mixed nuts néven árulnak. Ledarálva elég olajosnak tűnt, de nem volt más. V. ki is volt akadva, egészen más ízt adott a süteménynek, össze sem lehetett hasonlítani az igazi mandulából készült süteménnyel. Hiába adtam hozzá mandula esszenciát (ami megint csak egy mű-termék), nem volt ugyanaz az íz.

Szóval, ha lehet (és a t. vevő hajlandó megfizetni, de ez sajnos, a piacon nem mindig van így) a lehető legjobb minőségű hozzávalók használatára törekszem. Ezt ajánlotta nekem a dingle-beli fagylaltos tulajdonosa is, könyve ajánlásában is. Amikor beszélgettünk, mondta, hogy ők sokat viaskodtak a beszállítóikkal, gyárak ügynökeivel, akik ócska, mű ezmegazokat akartak rájuk sózni, és amikor az nem volt nekik jó, a tönkremenésüket jósolgatták. Ragaszkodjak a minőséghez, mert az fog boldoggá tenni - mondta. Hogy nem műszarokból készítek süteményt, nem porított tojásfehérjéből sütök, és nem szintetikus vackokból, hanem igazi, valódi minőségi hozzávalókból.

Ezért került a brownie-ba finom szárított meggy, és Valrhona 66 %-os kakaótartalmú csokoládé, és valódi vanília esszencia. Mármint igazi, nem szintetikus. A receptet magát Nigella Lawson-tól vettem, és mindig nagy siker, akárhol vetem be. Kérdezzetek meg bárkit a kávézóban... vagy ismerőseimet, akiknek volt szerencséje hozzá...

A recept egy 23 x 23 cm-es sütőformához elég. Megduplázva pedig egy szokványos tepsit is megtölthetünk vele. Fenti adag egy éhes, fáradt férj kényeztetéséhez elég:

187 g vaj (375 g kell egy 23x33x5 cm-es tepsihez)
187 g (375 g) minél magasabb kakaótartalmú csokoládé, lehetőleg 60 % feletti kakaótartalommal
3 tojás (6 tojás)
250 g kristálycukor (500 g)
1/2 evőkanál vanília esszencia (1 ek)
112 g sima liszt (225g)
1/2 kkanál só (1 kk)
150 g apróra vágott dió (vagy fele-fele arányban az általunk választott dió/mogyoró/szárított cseresznye/meggy, vagy mazsola, kinek-kinek ízlés szerint. (500 g)


A sütőt előmelegítem 180 fokra. A sütőformát kivajazom, kibélelem sütőpapírral. A vajat és a csokoládét kis lángon folyósra olvasztom. A tojást, a cukrot és a vanília esszenciát egy tálban alaposan összekeverem. A lisztet és a sót a keverőgép tájába rakom. Alaposan hozzákeverem a tojásos keveréket, aztán a csokoládés keveréket. Végül belekeverem a választott magvakat, vagy mazsolát, vagy szárított gyümölcsöt. Jó folyós keveréket kapok, amit a sütőformába öntök. 25 percig sütöm. Aki a puhább brownie-t kedveli, ne süsse tovább.

***
Ha már a padlófelmosás szóbakerült, itt vannak a tisztítószer kedvenceim, Method-ék és Ecover-ék. Előbbi valami amerikai cég (nem ezért szeretjük őket), utóbbiak belgák. Egyesek szerint a tisztítószer nem tisztítószer, ha nem habzik az egekig és nem kell a használatához gumikesztyű. De engem zavar, hogy ablaktisztítás közben nem kapok levegőt, mert a szpré nem csak tisztít, hanem betölti a tüdőmet is valami torokkaparó cuccal. (Igen, tudom, ott az ecet és a víz, és az újságpapír). Az ilyenek újdonságokat én, világjobbítani akaró kis naiv, mindig nagy rajongással fogadom, no és a formás palackoknak sem tudok ellenállni :-) Sajnos, akármilyen környezetbarát és bio termékek ezek, még egyiküknek sem sikerült előállítania olyan folyadékot, ami lehozza nekem a sütőlapról az odaragadt húsdarabkákat :-) Arra továbbra is a Fairy Powerspray a legjobb, csak a szaga ne lenne olyan erős. Ellenben a fürdőszobában és a padlótisztításnál Method-ék már bizonyítottak, a ruhánk és vécénk pedig Ecover-éknek köszönhetően illatos.

***
Bréking nyúz: zöldikét alighanem megviselte az elmúlt hideg éjszaka, mert egész napos távollét után késő délután a cserép tövében fedeztem fel, és megint nagyon betegformán néz ki. Ha egy madár ennyire közel enged magához minket, és így néz ki, az nem egészséges. Nehezen lélegzik, lassan, kínlódva eszik... Néha hosszan bóbiskol, leereszkedve a lábaira, feje félrehajlítva... már a legrosszabbtól tartok, aztán felélénkül megint, mint egy felhúzós játék. Ugrál körbe, eszik... elrepül, visszajön, megint lekókad. Mitől van ez? Lázas? A következő éjszaka is hideg lesz... Könnyen elérhető vizet, magot raktam ki neki, a fémtető a helyén, ha annak védelmébe akarna húzódni, mit tehetnék még érte? Semmit. Majd dönt a természet.

***
Újabb nagy sütimegrendelés futott be. Az utolsó két hét ebben a hónapban húzós lesz. Mély lélegzet, kifúj, meg fogom tudni csinálni. Ráadásul Amanda megkért, hogy ugyan, tudnék-e neki segíteni, a fia születésnapi tortájában? Neki gondjai vannak a torta lefedésével, nem elég gyakorlott még a roll-out icing (nyújtható, képlékeny cukormázbevonat) kezelésében. Jesszusom, mikor érek rá én erre? Végül előzetesen megígértem neki, hogy szept. 26-án késő délután elmegyek hozzá, és megcsináljuk együtt a tortát. Legfeljebb kevesebbet sütök a piacra, vagy előre lesütöm, ami eláll... Stephanie tortái is arra a napra esnek, úgyhogy sűrű nap lesz - de utána lazítás, mindjárt másnap színházi fesztivál, hurrá!

***
Ez pedig itt egy már régóta érő projekt helyszíne. A kertünk sarka. Ahonnan fel akarom szedni a kavicsokat, amivel leszórták, majd azok alól fel akarom szedni a vastag nylont, amivel a "talajt" letakarták (ócska, törmelékes talaj nagyon), szét akarom teríteni a komposztáló tartalmának legalább a felét, majd venni rá két-három zacskó jó földet, s teledugdosni tél végi virágok gumóival. Hóvirág, krókusz és tsai. A terv jaj de szép, kérdés, lesz-e energiám és kitartásom megcsinálni?

***
Sötétedik, már nem járnak a madarak. Vettem ma nekik magokat, raktam ki mély tálban a gerléknek is - nem tudom, miért, folyton kiszórják a kaják a tálból, igen szemetes az etető környéke. Azt is megtöltöttem az imént. Azt hittem, zöldike már régen elrepült, valahová, ahol éjszakázni szokott. Zörgök a zacskóval, odébblépek - valami mozdul - zöldike a fémtető alatt, két cserép között a falhoz húzódva lapul. Felhők jönnek. Eső lesz. Eh...

Kedves Emese és Laci!

Tegnap egy elszúrt napom volt. Reggel visszaludtam szállítás után, nem tett jót, ugyanis jött a front, így fejfájósan ébredtem. A heti bevásárlást - és itthoni kipakolást - dörgő-villámló felhőszakadás kísérte, aggódtam is a zöldikéért. (De aztán írogatás közben láttam, hogy lerepült a földre, a lehullott magvak között bogarászott, lassacskán, de azért evett-ivott, és szárazak voltak a tollai. Talán megmarad.) Még a nagy eső idején kirohantam a postáért, na, voltak meglepetések, amikor bontogattam a borítékokat. Számla management fee-ről, telefonos riasztószolgálatról, éves befizetések - alig állt helyre a nyaralás után a bankszámlánk lelkiállapota, megérkeznek ezek a számlák. Ráadásul Böhömre biztosítást kell fizetni, majd október végéig V.-nek az adóját is intéznie kell, kiváncsi vagyok, mikor jelentkezik a könyvelő ezzel kapcsolatban, remélem, nem az utolsó héten. Novemberben aztán Focisra is kell a biztosítás... V. idei vállveregetése a Gyárban a vártnál visszafogottabbra sikerült, de azért nagyon is jól fog jönni a sok befizetés idején. Morogtam, de mint kiderült, idén senkivel nem voltak nagyvonalúak, recesszió van, vagy mittudomén.

Vigasz, hogy szeptemberben sok megrendelésem lesz, főleg az utolsó két héten a nem túl kis popsimat le fogom dolgozni. Megérkeztek - Zitának hála - az esküvői tortás kiszúrók, most már semmi sem állhat a megrendelések teljesítésének útjában.

Itt megjegyzem, hogy ha nem lennének a barátaim, nem lennék ilyen sikeres. Az ő segítségük nagyban hozzájárul ehhez! There, I said it. Önfeláldozó, segítő férj nélkül sem megy, de ő úgyis tudja...

***

Na, mielőtt átcsapnék szappanoperás érzékenykedésbe, jelentem, hogy tegnap végre vettem a bátorságot, és felhívtam Dingle-ben a fagyizót, hogy beszéljek az egyik tulajjal az esetleges mézeskalácsház-árusításról, Karácsony idején. Nem volt bent, a hölgy készségesen megadta volna a mobilszámát, de utálok mobilozni, inkább emailcímet kértem. Írtam is egy szépet, majd V. este megnézi, hogy elküldhető-e. Október közepére kérek benne randit a tulajtól, persze, csak ha még mindig érdeklődik a házak iránt.

A mai napot pedig egy mézeskalács ház összeállítása töltötte ki. Reggel bevásároltam mindent, ami a sütéshez, dekoráláshoz az elkövetkező 3 napban kell - hideg szél fújt, majd feldöntött, és esett vadul. A zöldike egyre ziláltabb, egyre nehezebben repül fel, és ma egy méternyire közelítettem meg, mire észrevette, hogy valaki van a közelében. A többiek már akkor felrepülnek, amikor az ajtóhoz lépek. Szegénykém, az egyik széles cserepem védelmébe húzódott az eső elől... Csináltam neki egy szélvédett, fedett helyet két nagyobb cserép között, egy fém doboztető segítségével, de kétlem, hogy oda húzódik be, hiába a jó szándék, egy vad madarat nem lehet úgy terelgetni, mint egy csirkét, hogy na, komám, itt jó neked, ide ülj.

A ház most szárad, 2 óra 50 perc volt az elkészítés ideje, a tésztája kikeverésétől az utolsó darab arany cukorka helyére ragasztásáig. Most 2 óra van, 3-ig hagyom száradni, aztán csomagolom, és viszem Betty-hez. Onnan fél 6-kor indul Kilkenny felé, Bernadette kocsijában, a többi holmival, ott lesz ugyanis holnap délelőtt a verseny.

Work in progress

Sajnos, a gingerbread keveréket sikerült túlságosan puhára készítenem. Túl sok golden syrup-ot adtam hozzá. Mert hogy igencsak angolszász mézeskalács ám ez a ház, méz egy csepp sincs benne, csak melasz (treacle) és a golden syrup-nak nevezett borzalom. Ami valamilyen cukorszirup, ahogy azt az In the Sweet Kitchen c. - szerintem alapműnek nyugodtan nevezhető - könyvből megtudtam, a nádcukor finomításakor nyert melléktermék. Ahogy neve is jelzi, aranyszínű, sűrű folyadék, ha Írországban nem akarunk vagyonokat költeni sütéskor mézre, vegyünk golden syrup-ot. Szóval túlságosan puha lett a keverék, ahogy sültek a ház oldalai, a megolvasztott cukorból lévő ablakok szinte eltűntek a lassan dagadó, föléjük folyó gingerbread alatt. Kénytelen voltam egy késsel közbelépni, és tologatni a gingerbread-et jobbra-balra, hogy az ablak négyszögletes formájú maradjon, és látszódjék valami a cukorüvegből. Kicsit babrás volt, de megérte.

A végtermék

Betty-től pedig Olive-hoz megyek, egy csirkéért, amiből a piacra kell majd kaját készítenem. Minához is be kellene ugrani, beszélni akar velem, sütikről. Erősen az az érzésem, hogy segíteni akar, nincs igazából szüksége semmire, de majd megtudom. Aztán pedig Horasztól kölcsönzött recept alapján csirkepörköltet szeretnék főzni. Ahhoz idő kell, így jó volna hamar hazaérni.

***

Túra megejtve. Voltam Betty-nél, voltam Olive-nál, a fagyott csirkét nagy nehezen begyömöszöltem a csöpp mélyhűtőbe, miután alaposan kitetris-eztem, hogy a sok egyéb zacskócska a mélyhűtött cuccaimmal hova fér el. Itthon már Daphne, a mentorom emailje várt, sütimegrendeléssel. Phű. Az már biztos, hogy holnap-holnapután sok munka lesz, mert a piacra sütök extrákat. Most pár napra félre kell tennem a kézimunkát, a tévéből felvett régi Vészhelyzeteket mert, hurrá, meló van!

A kézimunkában - amely egy babatakaró lesz, ha kész lesz -, itt tartok. Az első évszak, még koránsem befejezett állapotban. Karácsonykor akarom majd eladni a piacon. Talán látszik, hogy nem túl bonyolult, nagy keresztszemes öltésekkel készülő, amerikai, előrenyomott design. Bp-en vettem. Még a hátára valami bélést kell varrnom, mert az öltéseim nem szépek, és nyilván jövendőbeli tulajdonosának sem lenne jó, ha folyton beleakadnának valamibe a szálak. A nem túl nagy odafigyelést igénylő tévéműsorok idején szoktam öltögetni.

A ma nagy híre még, hogy Jennie, a volt manager ajándékot küldött nekem, Georgina Campbell egy régebbi szakácskönyvét, ír kenyerekről, süteményekről. S hozzá olyan kedves kártyát, hogy még. They all luv ya - üzente az uram, amikor elújságoltam neki Messengeren. Igen, they all luv me. Nem is panaszkodom. A rádióban hallottam Betty háza felé menet, hogy az okos néni éppen azt modta az aggódó szülőnek, kinek kedvetlen, mufurc, letört a kamasz fia: kérdezd meg tőle, milyen 3 jó dolog történt vele aznap. Soroltasd fel vele, hadd lássa, milyen boldog is az élete, csak rá kell döbbenteni. Nos ... Nem is nyafogok számlák miatt, hiszen csupa jó dolog történik velem. Valakinek írtam a minap: egészségesek vagyunk, van munkánk, tető a fejünk felett, kényelmesen élünk, némelyik barátunk előtt példa a házaséletünk - nehogymá' sírjak?!

Most már csak a zöldikének kellene meggyógyulnia...

***

Most megyek, beleöntöm a hatalmas fazékba, a csirkepörkölt fenségesen illatozó darabjai közé azt az üveg bort, amit Minánál vettem. Azért vettem meg, csakis és kizárólag, mert egy 2006-os Monica de Sardegna nevezetű vörösbor volt. Ki tud ellenállni egy olyan palack bornak, ami a nevét viseli? Meglátjuk, mit alakít ez a könnyű szardíniai vörösbor a csirkepörköltben, amihez magyar pirospaprika és magyar erős zöldpaprika szogáltatja az ízeket...

Horasz, köszönöm a receptet!

Hét eleje, hó eleje

Ej, gond van. Beteg az egyik zöldike. Reggel a szomszéd napsütötte klematiszának egyik vaskosabb ágán aludt - gondoltam én. Jajdekisaranyos - mutattam V.-nek, nézd, hogy élvezi a napsütést, felfújt gombócként, félrebiccentett fejjel. Csak az volt gyanús, hogy olyan pihegve lélegzik. Amikor jött az árnyék, zöldike odébbvonult a fénnyel. Aztán eltűnt. Közben fürödtem, nem volt időm madarat lesni. Az imént, amikor a gép elé ültem, tűnt fel az etető alatt, nehézkesen mozogva, alig bírta tartani magát, lassan csipegette fel a földre hullott magokat. Most pedig a kerti fal hatalmas borostyánpaplanán ül, háttal a napnak, melengeti magát. Szegénykém, az jó jel, hogy eszik, de mitől ilyen kába, ilyen bizonytalan? Raktam ki egy marék magot az etető alá, hogy ne kelljen az üres héjak között keresgélnie, és majd a vizüket is frissítem, ha inni akarna... de most nem merek ajtót nyitogatni, nehogy megijesszem, hiába ül a háznak háttal, süketnek nem süket.

***

Fél 2. Már kész a két gingerbread tömb, a sárgabarackos-mandulás torta, a kávétorta és 24 fűszeres süti. A citromos pite héja most sül. Aztán már csak a cukorbevonatos sütik vannak hátra, úgy 50. Most ebédszünet, a zöldikét bámulom, aki szegény - most már tudom - biztosan beteg. Itt gubbaszt a pirosló zsidócseresznyék tövében, félrefordult fejjel, napozik, alszik. Sérült. Rajtakaptam, hogy az etetőn ül, gyorsan hoztam a messzelátót, azzal megnéztem, jó közelről. Macska, vagy valami más megtámadhatta, nyaka körül hiányoznak a tollak, látni a rózsaszín nyakát, ahogy a fejét forgatja. Csőre jobb oldalon a tövénél sérült, mintha megroppant volna, nehezen bontogatja vele napraforgómagot, de azért sikerül neki. Nem mindegyik, de sikerül. Majd rakok ki tisztítottat az etetőbe, szórok a cserepek földjébe, az talán segít neki, ha megtalálja. Nem tudom, megmarad-e, mert amúgy lassan, de eszik, ellenben tollai most is ziláltak, bizonytalanul mozog, keveset, el-elbóbiskol ültében, míg a többiek izgága módon repkednek, jönnek-mennek. Esélyeit nem tudom latoltgatni, elég legyen annyi, hogy bizony, szívfájdító látvány.

***

Horász (www.horasz.blog.hu) oldalán találtam ezt a 100-as listát, ő is úgy találta egy másik oldalon, akik - a blogok törvénye szerint - megintcsak másoktól szerezték... 100 étel, amit ki kell próbálnod, mielőtt meghalsz. Az eredeti lista itt található: http://www.verygoodtaste.co.uk/uncategorised/the-omnivores-hundred/. Ki kell húzni, amire nem vállalkoznál, megvastagítani, amihez már volt szerencséd. Horász megjegyzésekkel is ellátta az egyes kajákat, amiket megkóstolt, azt hiszem, én is így fogok tenni. Biztos előjönnek majd érdekes emlékek... Ahogy végigfutottam a listán (most már késő van, majd holnap dolgozom bele magam), a legtöbb fogásnál, ételfélénél csak egy "Micsoda?" kérdésre futotta tőlem. Bővebben holnap. Késő van, most estem túl egy igen furcsa, és nagyon szomorú kínai filmen (Still Life), valamint szállítok is holnap, úgyhogy most ágybabújás.

V. még a laptop előtt ül, illetve alatta, félkézzel dolgozik, másikkal néha kapcsol egyet a távirányítón... A munka nem áll meg. Még így este 11-kor sem.