COVID-19: no unnecessary journeys

Paprikás krumpli. Virslivel. Ez lesz a korai vacsora. Magamtól nem jutott volna eszembe, de Neasa (egyik piaci kollégám) küldött egy képet, amint a párja a kis bray-i közben lévő házuk falatnyi kertjében bográcsban (!) paprikás krumplit főz. Először csak a kép érkezett meg, hogy lám, "bogrács"! Gulyásra tippeltem, de kifogástalan magyar helyesírással jött az üzenet, hogy "paprikás krumpli"... Ő évekig élt Budapesten, a kutyája és a macskája is onnan mentett állat, hazahozta őket, amikor visszaköltözött. A kutya kövérkés vizslakeverék, a macska igazi szépség, fekete jószág.

A poén az, hogy előtte való nap arról jött hír, hogy egy vendéglős ismerősünk egy régi ír szakácskönyv nyomán Guinness stew-t főz. Itt paprikás krumpli járja, ott Guinness-es "gulyás".

***

Sok művész ad ingyenkoncertet a neten, nekem is feljött pár ajánlat, de ebből csak Hozier zenélését hallgattam meg. Andrew John Hozier-Byrne Bray egyik leghíresebb exportja, a saját nappalijában zenélt egy barátjával a Together At Home jótékonysági alapítványt támogatandó. Nem is maga a zenélés volt annyira jó, hanem az, hogy az éneklés alatt behallatszottak a kéményén fütyülő rigók! Nekem továbbra is ez a dal a kedvencem. Karen Cowley szintén "local", a Wywern Lingo nevű bray-i együttes egyik énekese.

***

Ma begyűjtöttük a tojásokat és az almákat. Ahogy várható volt, alig láttunk kocsikat az utakon, inkább csak kamionokat, kis teherautókat. A főút felett mindenhol ott világított a felirat: COVID-19, No Unnecessary Journeys. Nem állítottak meg miket sehol, de állítólag a hegyekben sok helyen van ellenőrzés, s elhajtják azokat, akik most akarnának kirándulni.  A promenád parkolói és a mólok is Dun Laoghaire-ben le vannak zárva. 

Stillorgan egyik GAA klubjának parkolójában állt a teherautó, mögötte asztal, arra pakolta ki a fickó a dobozokat a cuccaimmal. Régen jártunk errefelé, korábban pedig hetente jöttük a Tesco-ba, Dunnes-ba vásárolni, amikor Sandyford-ban laktunk. A régi autókereskedés, ahová néha Focist hoztuk szereldébe, ma már nincs meg, a mellette lévő étteremmel egyetemben eltűnt, építkezési terület van helyette, gondolom, apartmanblokkok lesznek majd itt is. Az állatorvosi rendelő megvan, az, ahová annak idején a poros szagú Mimocskát hoztam a kölykeivel is, elaltatni (...). 

Aláírtam az átvételi papírt, s már ott sem voltunk. Van most 180 tojásunk és 60 almánk,illetve abból már fogyott, a szomszédasszony nem kapott almát a boltban, így nagy örömmel vett egy dobozzal. 

Utána bevásárlás, vettem egy vagon húst, azokat fogom variálni tésztával, krumplival, rizzsel. A biofarmból érkező dolgok közül hiányzott a répa, nem volt már nekik, s a paradicsom katasztrófális volt, sok meg volt nyomódva, buggyanva, így azt hiszem, ha rászorulok, inkább a másik zöldségestől fogok vásárolni, ők ki is hozzák, Nem bio ugyan a cucc, de talán nem lesz megviselve.

Oda- és visszafele is megcsodáltam a még virágzó tömött nárcisz-sort az N11-es mellett. Sajnos, csak úgy sebtiben lőttem a képet a telefonnal, nem valami jó, de a sárga csík látható.

***

Tegnap először éltünk ír állampolgárságunkkal. Kaptunk egy levelet, miszerint levettek minket a  helyi szavazólistáról. Nem emlékeztem rá, hogy nem küldtem volna vissza az évente kiküldött papírt, hogy mire vagyunk jogosultak... Hm. Mindegy, most emailben válaszoltam (ha nem muszáj, nem baktatok el a postaládáig), s az "állampolgársága" kérdésre az írt adtam meg. Ha! A biztonság kedvéért jeleztem, hogy ezt csak nemrég kaptuk meg, s ha kell, küldök másolatot a papírjainkról. Nem kellett, elfogadták bemondásra, annak ellenére, hogy jelezték, a hivatalok nem osztják meg egymás között a személyes információt, tehát nincs velük tudatva, hogy az Igazságügyi Minisztérium engedélyezte számunkra az állampolgárságot.

***

Most már hetente négyszer sütök a telepieknek. Készült egy csokoládétorta is, a rendes fajtából, s a krumplis bucik egyre népszerűbbek, s a gyerekesek is többször kérnek sima élesztős szendvicskenyeret, mint kovászosat. Néha trükközni kell, hogy elférjenek a hűtőben a kosarak és a tepsik a kelő bucikkal... 

Hannah a filmrendező szomszédunk, s van pilótaigazolványa. Ezért került a tortára repülőgép. 

Átlagkedd lockdown idején

Tegnap este csirkeleves főtt. Olyan megnyugtató, otthonosságot árasztó illat volt, régi vasárnapok emléke, amikor tudtam, hogy a csontokról majd én szopogathatom le a húst, s biztosan lesz krumplipüré ("krumplipüpe") és rántott csirkecomb. Főleg répa bukfencezett a gyöngyöző lében, a hús és a sok hagyma/fokhagyma mellett, azt V. is szereti, a többi zöld az enyém lesz.

A csirkelevesről eszembe Mami, Mamiról eszembe jutott a ház, amiről apám küldött pár fotót, talán említettem, persze, csak a kapu felől tudott fotózni: a boiler és a kád kint a ház előtt, a bejárónál eltűntek a rózsbokrok és a féltett növények, járólapok részben felszedve és félrerakva, mondjuk, legtöbbjük már amúgy is besüppedt a földbe. Apu azt mondta, karácsonyra készülnek el a nagy "luxusváltoztatásokkal" - ez vajon mi akar lenni? Néhány jókora rönk is hevert a kerítés mellett, vajon alátámasztásként használják fel őket? A ház falán végig, egy magasságban lyukak, mögöttük tégla látszik, mit vehettek ki onnan? Kibelezték a házat, s elbontották a plafont...?

Áprilisban mentem volna kémkedni, ez most nem jön össze, hiszen nem megyünk. Kémkedni: értsd, biztosan elsétáltunk volna a ház előtt (mint ahogy az Egyetem Botankertjében is szoktunk menni egy kört, a változásokat nyugtázva). Mert azért gyötör a kiváncsiság, hogy mit kezdenek vele. Állítólag a nagy fákat meghagyják a kertben, de gondolom, a ház melletti kis kiülős részt szegélyező bokroknak és a macskám sírhelyét jelző tiszafának, és a kerítés mellett lévő, minden tavasszal festményre illő látvánnyal minket megajándékozó mandulafának annyi.

***

Az internet bugyrában jött elém egy egyszerű csokitorta, ami vaj és tojás nélkül készül. Tekintve, hogy tojás néha már-már hiánycikk, s nekem az egyik kenyeres rendelőm kért egy rendes tortát szerdára, megörültem neki, hogy úgy tudtam V.-nek valami gyors nassot csinálni, hogy nem fogyott az értékes vaj/tojáskészletem. Íme a recept.

210 g sima liszt

200g kristálycukor

70 g kakaó

1 kkanál szódabikarbóna

1/2 kkanál só

250 ml hideg víz

6 evőkanál olivaolaj (90 ml)

1 evőkanál ecet vagy citromlé (15 ml)

1 kkanál vanília kivonat

A száraz hozzávalókat csomómentesre keverni, hozzá kell adni a folyadékokat és megint csomómentesre keverni. Kivajazott, sütőpapírral bélelt 23 centis csatos tortaformában 180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütni. Ennyi.

Őszinte leszek, ez inkább kakaótorta, mint csokitorta. 23 centis tortaformában elég lapos lesz. A színe szép sötét, határozottan fekete, de az íze olyan semmilyen. Hiányzik belőle a csokoládé. Talán leöntve egy jó, fekete csokiból készült ganache-sal segítene, de most őrizgettem a tejszínt a szomszéd születésnapi tortájának. Szükség esetén megteszi, de leönteném ganache-sal, hogy _tényleg_ csokitorta legyen. V.  szerint valami savanyú lekvár kellene bele, de a gond az, hogy még elvágni sem lehet, mert szinte kenődik.

***

Az egyik itteni pék, aki két éve felrakott egy videót a kovászos kenyér készítéséről a Youtube-ra, mesélte, hogy eddig 6.5 milliószor nézték meg a videóját. Ami korábban szerény nézettséggel dicsekedhetett csak... Az emberek sütnek otthon, vagyis sütnének, de pl. a Lidl-ben ma nem volt liszt vagy tojás, mesélte egy szomszédom. Ez eredményezte, hogy rendeltem egy vagon tojást (és almát) egy kereskedőtől, akinél eddig csak cégek rendelhettek. Igaz, hogy be kell érte merészkednem Dél-Dublinba, de legalább tojás miatt nem kell aggódnom. Sajnos, az eddigi forrásom továbbra sem jelzett vissza, ezért szorulok egy nagybanira. Közülök egyre többen vesznek fel magánemberektől rendelést, sőt, mindenféle ajánlatokkal is bombázzák a nagyérdeműt, hogy fogyjanak a készletek.

A Kells Wholemeal-től megérkeztek a lisztek és a csokilencse. Átaludtuk a reggeli postai szállítást, így el kellett mennem érte a postai elosztóba. Szigorúan kesztyűben, a postásnéni szintúgy. Itthon aztán megcsodáltam a Marriage márkájú liszteket, kanadai búzából készültek. Most aztán tényleg hetekre előre van liszt a sütéshez!

***

Ma nem írok esetszámot, se halálozást. Mindkettő emelkedő tendenciát mutat, naná. Húsvétra igérik a csúcsot.