Még újabb, érdekes adat

Egy tál tejszínt (sacc/kb. fél liter) kemény munkával 3 perc alatt verek fel habbá. Amióta visszajöttem dolgozni, ezt igyekeztem 3 perc alá szorítani, és ma elértem a 2 perc 15 másodperces fergeteges eredményt.

Volna erre gép is az Üzemben, de ha van idő, kézzel munkálkodom. (Jobb is lesz a tejszín állaga.) A küzdelem az ún. bingo-szárnyam megszüntetése érdekében folyik. (Valószínűleg nem ez a legjobb testedzés arra a testrészre, s csak a csuklóm lesz acélos, de én szeretem hinni, hogy ez használ. Humor me.) Bingo wing-nek hívják a női felkar (kissé) lötty, puha részét, amit lelkes bingózó idős hölgyek szottyadt karjáról csüng, ilyet szoktak lengetni, amikor diadalmasan felcsapják a karjukat és elkiáltják magukat, hogy "bingo"! Először és utoljára ilyet Máltán láttam élőben, amikor a kissé SZOT-szállók hangulatát idéző szállóban a töküres reggelizőterembe reggel lejött egy csapat csicsergő korosabb olasz hölgy, és nekiálltak bingózni. S ott volt karlengetés. Lehetett bámulni evés közben.

Azon igyekszem, hogy az enyém minél előbb megszünjön.
 

***

A nap kevésbé vidám híre, hogy Amanda, egykori kollégám kávézója, ahová lefejvadászott volna tavasszal, bezárt, nem volt elég vendég. S tőlem csak a szokásos közhelyes vigasz-szavak tellettek, mint mindig, ha megbénít a dolog komolysága. Munka nélkül van, egy kisiskolás fiúval... Mit lehet ilyenkor mondani?

S ma délelőtt, amint látványosan nyafogtam az Üzem melletti papír/szalagbolt eladójának, hogy basszus, a menyasszony megőrjít a kívánságaival, s jaj, miért is nem tartanak széles selyemszalagot, mert nekem olyan kellene...? Hosszúra nyúltam, de aztán észrevettem az arcán, hogy nem érdeklik az alvászavaraim, s mondtam neki, hogy biztos ő is találkozik eleget nehéz esetekkel, mire sóhajtott, hogy igen... De most például őt az foglalkoztatja, hogy a barátja hétfőn elvesztette az állását, az apósjelöltjét a héten operálják majd végbélrákkal, a nemrégiben vett házuk jelzálogkölcsönét továbbra is fizetni kell, de vajon hogyan... Bénultan hallgattam, mert erre mit lehet mondani, mikor előtte két percig nyivogtam egy béna szalag, egy hülye torta miatt..? S ő folytatta, hogy sebaj, most legalább ráér a barátja ápolni a papáját, minden rosszban van valami jó, s erre már csak tényleg csak egy öleléssel lehetett felelni, mert a basszameg nem lett volna illő vigaszszó.

Úgyhogy most elutazunk 5 napra, amit főleg evés-ivással töltünk, s nincs nyaff, és nincs jujj, mert néha tényleg úgy érzem, hogy éljünk a mának, carpe diem, s legyek hálás a Kaporszakállúnak, hogy ennyire piszok jó dolgunk van. Aztán visszajövünk, s kezdődik a karácsonyi szezon, munka rogyásig. Az idén dec. 6-ra időzítették a Budget kihirdetését, s a Mikuláscsizmába alighanem mindenféle durva meglepetések kerülnek majd költségvetés címén. S a várhatóan megemelt adóra nem árt felkészülni.

Great British Bake Off - avagy jut eszembe

Már nem először fordul elő, hogy az Index meglep félrefordításokkal, ahhoz is hozzászoktam, hogy az angolszász bulvárhírek két nappal később sorra tűnek fel ott - nem hittem volna, hogy magyar híroldalt ilyen marhaságokkal kell megtömni, amikor - mint megtudtam -, van ám ValóVilág, vagy mi a túró, s ad is elég beszélnivalót... Nem is értem, miben reménykedtem, és minek - mindegy! De ez a szösszenet, az Indexen, bocsánat, kishúgán, a Velveten, ez sok mindent visz.

http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2011/10/06/oriasi_hereju_mokus_zavarta_meg_a_brit_fozomusort/

Figyeljük a szövegezést. "Több mint ötmillióan nézték csütörtökön a BBC2 főzőversenyének, a Great British Bake Off-nak a döntőjét, ami önmagában aligha volt nagyon érdekes"... Aligha! Nesze neked, egy alighával el van intézve egy izgalmas, hasznos infókkal, étkezési szokások, ételek történetét hozzáértő emberek segítségével magyarázó-bemutató műsor. Ahonnan - az izgalmas sütős versengés, az azok kapcsán ismertetett trükkök és a tehetséges versenyzők mellett -, megtudtam például, mikortól készítenek esküvői tortát az angolok, mi volt a szerepe, s miért royal icing annak a kopogósan kemény, de hófehér cukorbevonatnak a neve... Nem beszélve a Cornish pie-ról, vagy a humble pie-ról, mely utóbbi érdekes kifejezésként belopta magát a mindennapi beszédbe is.

Ez mind mellékes. Értem én, egy ilyen piszlicsáré program aligha érdekes, a Velveten a megtermett mókusfa...rok a lényeg. A műsorról semmi. Sajnos, az adott részét nem láttam a sorozatnak, úton voltunk, nem tudok jelenteni mókus-ügyben, de biztos vagyok benne, még ha visszatérő gegként is szerepelt az állat, vagy photoshop volt az istenadta, nem ez volt a lényeg, s a t. cikkíró (a drága) írhatott volna magáról a programról is, mintegy mellesleg. Egy kicsit. Mert érdekes. Mert a Velvet azért főleg nőknek készül. Eddig sem voltam olvasója (ezután főleg nem leszek), az uram passzolta tovább a cikket, ami kikerült az ajánlottak közé... Annak idején még ő, a sütni-főzni nem tudó pasi is velem együtt nézte a Bake Off első sorozatát, még őt is érdekelte...

De nem, nincs említés a műsor lényegesebb részéről. Így marad azon a szinten az íromány, mint az új (nekem új) rádiós személyiség mutatványa Mao-n. Úgy hívják a hölgyet, hogy Farkas Erika, s akitől nemcsak a hangja, de rendkívül idegborzoló személyiségétől, idegesítő interjúitól, sajátos stílusától is kivert a víz... folyton beleütköztünk a Kossuth-on. El nem tudjuk képzelni, kinek és hányszor a barátnője hetente, hogy szerepelhet... 

Utánanéztem, A hely c. műsorban alakít, és ott csillogtatja riporteri tudását. Olyan gyöngyszemek hullottak elénk, disznók elé, mint az a mondat, amikor a fiatal operaénekesnőtől megkérdezte (miután előtte kicsit beszéltek zenéről is), hogy "Mesélj a legnagyobb kudarcodról!" Így, bele a hölgy arcába, akinek - mint kiderült -, legnagyobb "kudarca" az volt, hogy autóbalesetet szenvedett, s ez hátráltatta a karrierjét. Kudarc, könyörgöm! Bele a kést tövig, semmi kecmec! Valamint Farkas Erika azt is bemutatta, hogy milyen is az, amikor szerinte egy operaénekes rezegteti a hangját. Holott van arra kifejezés, nem kell ott nyikorogtatni a gégéjét. Azt hiszem, ekkor kapcsoltuk le. Nem először, nem utoljára.

Belefutottunk még akkor is, amikor egy filmgyári fegyvermester által elérakott fegyvereket csodálta meg mélyből fakadón, emberközelien, vagy hogy ("Hú, de nagy!")... Többre nem emlékszem most, nem tudok példákat mondani, javaslom, hallgassatok bele a műsorba és döntsétek el magatok, milyen a nő. Szerintem borzalmas, de én eléggé rögtönítélek, s van, akit már a hangja miatt leírok.

Pl. az írek egyik tévés-rádiós személyiségét, Síle Seoige-át már csak a hangja miatt sem állhatom. Nemcsak az orgánuma fura szegénynek (nekem az!), hanem ahogy műsort vezet, az is zavaró. Egyik kedvenc műsorvezetőm szabadsága ideje alatt Síle pótolta, kénytelen voltam más adóra áttérni, mert egyszerűen nem bírtam elviselni. Erőltetett viccelődés, izzadtságszagú jópofizás, jelentős szünetek a viccesnek szánt beköpések után... jajj. Semmi megkapó könnyedség, felkészültség, esetleg meleg hangszín, amit kedvelek egy műsorvezetőben. Sorry, Síle.

No, ennyi volt a habzószájazás mára. A lényeg, a royal icing, a Cornish Pie, a humble pie és az esküvői torta később következik. Előbb lehiggadok.