"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Reggel olyan volt kint az idő, hogy az ember ilyenkor visszabújik az ágyba, és alszik még egyet. Határozottan őszies volt a levegő, s a cinkék cippegése is hidegebb időket idézett. Nem alhattam vissza, menni kellett a piacra. Felvágtam a sütiket, letakartam őket az eső elől. Csak egy kávét hajtottam fel, V. még fürdőköpenyben evett, amikor elautóztam az esőben a piac felé. Késtem, mégis csak kicsivel az első tagok érkezése után hajtottam be a kapun. Mindjárt feladatot is kaptam: az egyik esőcsatorna alatt a lefolyó eltömődött, a víz folyik végig az épület háta mentén, ki tudja hol tűnik el... Először csuklóig, aztán könyékig túrtam a földtömte lefolyóba, markoltam ki belőle a kavicsot, sarat, de csak nem indult meg a víz. Végül egy karóval estem neki, ami egyre mélyebbre futott bele a földbe, már bízom a sikerben... amikor is reccsent a karó, s az alsú egyharmada beleékelődött a zavaros víz fedte földbe... A víz buggyanva eltűnt, aztán újra pocsolyaként gyűlt fel s futott a fal mentén...

Olyan jó kis eső volt tegnap es és éjjel, hogy öröm volt nézni. Hosszan esett, dúsan, a kerti vödreim félig teltek vízzel, hála az ügyes elhelyezésüknek. A kis fóliasátram lefelé lógó, s kétoldalt cippzáros ajtaját kifelé döntöttem, s beletettem a végét egy vödöbe. 3 liter vizet gyűjtöttem így. Igaz, hogy szinte félvakon vezettem fel Kilternanba este, teljes erővel dolgozó ablaktörlők mellett, s igaz, hogy a villámlás-dörgés Dublin déli részén több órán át tartó teljes áramszünetet okozott, de legalább fellélegzett a táj, s végleg kialudt a hegyen a füstölgő sülzanót. A sötétség miatt a meetinget is telefonok és elemlámpák fényénél ültük végig (mert farmon nevelkedett asszonyokat egy kis áramtalanság nem riaszthat vissza semmitől). A legbosszantóbb megbeszélendő pont az egyik, nekem is nyűgöt okozó vevő miatt volt, aki barátnőjével "állította", hogy a piaci lekvárokat szupermaketben vesszük és "újrapalackozzuk". Kontrollerünk kérte a nőt, írja le panaszait, ho...

6 napja nem esett. Azelőtt is csak valami porelverő esőcske esett, pár csepp. Esőtánc eljárásáig még nem jutottam, de mint valami igazi szántóvető ember, néha felnézek az égre, és morgom, hogy "kellene már egy kis eső ezeknek a földeknek". Is. Tegnap a FB-on ültem éppen, amikor valaki ijesztő képet posztolt, a város déli végéből: ég a Bray Head. Kimentem a ház elé, megnézni, s valóban, igen csúnya sárgás füst kavargott a telep felett.  A kertből sem volt szebb a látvány. A tűzoltók órákon át, drón segítségével-vezetésével vették körbe és oltották a hegy tetején, oldalán lévő égő sülzanótost. Eloltották, míg a nép a füstöt figyelemmel követte egész Dublinból, főleg a partvidéken, mert riasztotta őket a füstszag. Reggelre, mielőtt megjött a szél, csípős savanykás füstszag terjengett itt is, aggódtam is, hogy bírom majd napközben. Aztán feltámadt a szél (némi eső igéretével), s most már nem gond kimenni a kertbe.  Most már csak egy kis eső kellene ez...

Alig három hete már a történéseknek, de máris a naplómra kell támaszkodjak, hogy mi is történt velünk a nyaralás alatt. Az első itthoni hét sűrű volt, két nagy tortamegrendeléssel, sütikkel, így nem volt időm írni, csak fejben fogalmaztam a leírandókat. Azóta még sűrűbb lett az élet, egy barátunknak hála, sokaknak feljött a hírfolyamában az üzleti Facebook oldalam, s most pár érdeklődéssel, és esetleges rendeléssel kell törődnöm. Adja ég, hogy legyen belőlük valami! *** Első ott töltött napunk délelőttjén vendéglátónkkal, Mikivel, akinek házában laktunk ebben a két hétben, egy igazi amerikai Cars and Coffee rendezvényre mentünk. Ez nem egyebet takar, mint hogy büszke autótulajdonosok kiállítják autóikat valami nyilvános parkolóban, s egy közeli kávézóból vett kávéjukat hörpölgetik, egymás autójának megtekintése közben.  De először is egy kedves kávézóhoz vitt minket Miki. Victor's Celtic Coffee Company a hely neve, s arról híres, hogy eredeti tulajdonosa ír, de ő azót...