Az Építési Vállalkozó alias Vevő (miután mindkét fél ügyvédei alaposan megrágták és kiköpték az eladási/vételi szerződést) aláírta azt, s most a mi térfelünkön a labda. Természetesen sebtiben össze kellett hívni egy committee meetinget, s 18-ára egy emergency general meeting-et, hogy a tagság is rábólinthasson az eladásra. S egyben megtárgyalja, hogyan tovább, ha egyáltalán lesz tovább.
Nem mondom, hogy valami vidám, hejehuja, prittyprettyputty hangulatban ültem végig a 2.5 órás meetinget. Szerdán riasztott az elnöknő, hogy itt a meghívó, hamar-hamar küldjem ki, mert két héttel a tervezett emergency meeting előtt meg kell kapják a tagok. Csütörtök reggel postára adtam, volt, aki megkapta, volt, aki nem, úgy tűnik, városrésztől függött, kihez jut el időben. Szombaton aztán, piac után nekiültünk megbeszélni, milyen lehetőségeket kínáljunk a tagságnak, mik közül választhatnak:
a) a piac teljes likvidálása, mindenki megy, amerre lát, s ha folytatni akarja, keres más piacot.
b) a valószínűleg megfogyatkozott tagság (7-8 még lelkes ember) folytatná, valahol, egy közeli közösségi teremben vagy egy kávézó teraszán (utóbbi két hely felajánlotta, hogy befogadja a piacot, valamilyen bérleti díj fejében). De akkor asztalokat kellene előkészíteni, fárasztó munka, ki vállalja fel, a legtöbben idősek már emelgetéshez.
c) a Vevő által felajánlott lehetőség, hogy egy csekély bérleti összeg ellenében maradhatunk, amíg meg nem kezdődik az építkezés. Még nincs építési engedélye a terüleekhez, a héten ment megint leülni a council-lal, most már a mi területünket is belevéve a teveibe. Itt az a buktató, hogy hét közben valószínűleg más is használhatná az épületet, tehát osztoznunk kellene velük.
A piac alatti beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy a tagság leginkább bedobná a törülközőt. Fogd a pénzt és fuss. Nagyon hosszan ment a meeting során a lehetőségek tárgyalása, mindenkinek volt véleménye, ötlete, mindenkinek voltak aggodalmai, melyek néha nevetségesnek tűntek, de már megszoktam, hogy itt a legkisebb dologból is "ügy" lesz. Most úgy tűnik, Húsvét után bezár a piac. Ez a legvalószínűbb. Ami leginkább meglepte a committee tagságát, az az, hogy a Vevő szeretné használni a Kilternan Country Market nevet a jövőben, akár maradunk, akár megyünk. Szemtelen! A név nincs jogilag lefoglalva, még a Country Market Limited által sem, bárki használhatná, de kissé furcsának találta mindenki, hogy úgymond a mi babérainkkal akarna később a Vevő által kialakított piac ékeskedni. Elnökünk határozottan nemet mondott a Vevőnek, aki úgy tűnik meghátrált, de ugyan mi tartja vissza attól, hogy később így nevezze el a megépülő faluközpontban a piacát?
Még rá is kérdeztem, ha lesz ilyen piac, haragudnának-e, ha csatlakoznék (köll a píz), de csak a fejét ingatta mindenki.
Amúgy nem megy valami jól a piacnak, mióta megjelent a For Sale tábla, fokozatosan esik a vásárlók száma, a bevételt csak a tojás eladása (egy telepről érkezik, Észak-Wicklow-ból, ahol bio módszerekkel tartják a tyúkokat), és a kávékuckó szerény bevétele billenti a fekete sávba. Szomorú. Pedig legtöbbször mindent eladok. Reggelente talán 9-10 vevő áll sorba nyitásra várva, aztán már csak csordogálnak az érdeklődők.
***
"Calgonnal a mosógép is tovább él" - dudolászom, miközben töltöm a folyadékot a mosógépbe (kemény vízű ez az ország, meglepő módon). A gép remekül mos. A legtakarékosabbra beállítva ugyan négy óránál is tovább dolgozik, de sebaj. Utána a szárítógépban hamar megszáradnak a szinte szárazra pörgetett ruhák. Jóval többet tudok beletömni, mint a régibe, amelyik több mint két évtizeden át becsülettel állta a sarat.
Ma eszembe jutott, hogy azért hosszú út vezetett ide, az akár WiFI-vel is irányítható mosógéphez. Amikor még ajándékba kaptam egy igen ódivatút, a 90-es években, amit felülről kellett tölteni, akkor szabadultunk meg a még ódivatúbb elődjétől, amikor határozottan éreztem, hogy megráz, amikor belenyúlok. Nagyanyám tiltakozott, mondván, semmi baja, de tartottam tőle, hogy a gép megöl mindkettőnket, amint a nedves fürdőszobakövön állva turkálunk benne. Nagyanyámnak még megvolt a fémfedelű centrifugája, olyan fedele volt kis bütyök alakú fogóval, mint egy serpenyőfedél. Amikor dolgozott, aprókat ugrálva mozgott azon a kevéske helyen, amit a mosdó és a kád fogott közre. Szennyestartóként is szolgált, s esténként azon tároltam a másnapra szánt ruhát, mert akkoriban csak fehérneműt cseréltem naponta, a többi jó volt másnap is. Takarékosan éltünk, figyelni kellett az elhasznált vízmennyiségre, mert a derítő szippantatása is sokba került.
A V. szerint utolsókat rúgó, egyáltalán nem energiatakarékos hűtő helyett kellene egy másik, főleg a mérete miatt. Ugye több hely birtokában több kenyeret tudnék sütni a piacra. Na de melyik piacra. Kelesztőkosaram van elég, az nem gond. Minden majd a tagság döntésétől függ. Én a magam részéről a valahol folytassuk-ra fogok szavazni. Ennek több előnye is van. A Country Market Ltd. alatt biztosítva leszünk, gyakorlatilag fillérekért, míg egyedüli piacozóként többszáz eurót kérnek public liability-ért, product liability biztosításért a biztosítók. A higiénikus néni továbbra is ellenőriz, mint piacra sütőt, enyhébb előírások érvényesek az otthon sütőkre.
Ennyi most az elhatározás, mindenre fény derül a hó végén.
