"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A gyermek, a hímzés későbbi tulajdonosa már lassan fél éves, de én még csak az első betűvel vagyok kész...

vijj-vijj-vijj-vijj-VIJJ-VIJJ-VIJJ-VIJJ-VIJJ- VIJJ-VIJJ-VIJJ-VIJJJJJJJJJ-vijjjjjjjjjjjj.... Ez így megy több, mint két napja. Tegnapelőtt, este tíztől folyamatosan szól... A kettővel odébb lévő földszinti lakásban (belül) elindult a riasztó (még jó, hogy a kinti nem szól), V. csak töredékekben alszik második napja, és irigyli a jó-rossz fülpárosításomat. Én már az első éjjel is boldogan aludtam a jó fülemen, a rosszat fordítva a VIJJJJJ felé, - annak aztán szólhat. Csak akkor ébredtem fel, amikor megfordultam. De akkor azonnal. Tegnap este már megközelítettük a lakást, próbáltunk bekukucskálni, hogy mi lehet, de nem lettünk okosabbak. A kinti riasztóra felírt cégnév alapján felhívtuk a "zilletékest", hogy ugyan már, tudna-e valamit tenni. Mondta, megnézi, van-e "keyholder", akit ugrasztani lehetne, hogy jöjjön, és kapcsolja le a riasztót. Reménykedve vártunk, de a víjjogás maradt. (Közben még egy vörös arcú, erősen traveller kinézetű ember is becsengetett tegnap ké...