"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Komolyan az az érzésem néha, hogy körülöttem omlik össze a világ (eh, az ország), én pedig nyugisan ülök a közepén. Ma sokat autóztam, be a városba, vittem a sütiket a kávézóba, majd mentem Sandyford-ba, elvinni régi kolléganőmnek, a lengyel Agatának az idei színházi fesztiváli műsort, mert lengyel előadások is lesznek. Közben rádióhallgatás, hírek. Kellett nekem! A boltban éreztem először, hogy nagyot változott a világ (eh, az ország!), mert eddig nem kellett munkát keresnem, de mostanság nézelődöm, kicsit - mert jobb volna több pénz, egy kis mellékes. Mert a sütizéssel nem keresek jól, hobbiszint. (Nagyobb befektetés nélkül nem is fogok vele jól keresni, az már biztos. Konyhabérlet és tsai.) Amikor csevegés és emlékek elevenítgetése közben részmunkaidős munka után érdeklődtem a boltban, félig viccesen, félig komolyan, a régi managerem az arcomba nevetett. Igen, teliszájjal kiröhögött, nehogymá', náluk is elküldtek embereket, józan vagyok én? Már nem mondták, mint nem is olyan rég...

Ma reggel hűvös volt odakint. Igazi őszies illat, erős napsütéssel. Kezdődik az iskolaév. Egész hétre langyos meleget, de hűvös reggeleket mond az előrejelzés. Maska most már hűségesen követi a napot, reggel a bokor alatt kezd, majd - ahogy az emelkedő fénysugár beteríti a szomszéd kerti házikóját -, annak a tetején alszik tovább. Délben a falon bóbiskol, ahol éri is a nap, de be is tud húzódni a borostyán árnyékába, ha túlságosan felmelegedne, késő délután pedig a kifeküdt díszfüves cserépben alszik összekunkorodva, a teraszon. Kiváncsi vagyok, mihez kezd a téli hidegben, ha megjönnek az esők. *** Múlt héten, szerdán, a kedvenc rádióadóm minden híradáskor bemondta, hogy a DART-on (az itteni HÉV-en) egy macskát találtak, jól tartott, barátságos állatot, a gazdája átveheti a Pearse állomáson, a személyzeti irodában, ott vigyáznak rá. "Ideiglenesen a DART (gyorsan ide-oda suhanó) nevet adtuk neki, mert úgy ugrál ide-oda az irodában" - mondta a macskáról az állomás vezetője. Még...

Íme, a piac új táblája. Készítője 350 euróért adta a lábazatot, a táblát, a tervet, annak elkészítését, a régi tábla leszerelését, az új felszerelését. A régit még a testvérem készítette, magam ragasztottam fel remegő kézzel a jókora öntapadós lapot a már meglévő fémlapra, az utasításai alapján. Büszkén jelenthetem, hogy a 6 éves régi tábla még mindig sértetlen, annak ellenére, hogy "csak" műanyag öntapadós lap. Most a piac épülete mögött vár sorsára. Ott szombaton búcsúzóul még megsimogattam testvérem keze munkáját, mert a fémlappal együtt alighanem jövő héten a szemétre kerül. A Ballywaltrim-i Közösségi Napra való kivonulásunk nem volt valami sikeres. Rengeteg süti megmaradt, még azután is, hogy a programok végeztével féláron próbáltunk megszabadulni a scone-októl (túl sok készült), kenyerektől, sütiszeletektől. Egyszerűen nem tudtuk, mit várjunk, mekkora lesz a forgalom, így aztán néhányan erősen túllőttünk a célon. Azt sejtettük, hogy pár dolog nem lesz népszerű az árak ...