Szeptember
A madárének megváltozása mellett alighanem a közeledő őszt jelzi az is, hogy a telep bejáratánál lévő fákon egyre több a sárga levél, és a hátsó kertünk páfrányfája tavalyi levei olyan gyorsan barnultak kemény, karcolósan durva karmokká, mintha belülről ölné valami. De ez csak a szokásos évi folyamat: az idei levelek üdezöldek, a legélénkebb zöld folt hátul. Alatta pedig már kicsi foltokban nyílnak a ciklámenek, azok cserepesek is, amiket a piac eladásakor kaptam Willie-től, aki ott már nem tudta eladni őket. (Ez a Willie, nem a postás Willie, hanem egy másik, hatalmas kertttel rendelkező tagunk, akivel sokat beszélgettem családom német örökségéről, mivel az ő felesége is német származású.) Ugye, tavaly elég hangosan sírtam amiatt, hogy a szomszéd gyerekének labdája telibe találta, s derékbe törte azt a fuksziát, amit a postás Wilie-től kaptam, ami évek óta aprócska növényként fásodott egy nagyobb edényben. Új hajtások jelentek meg a tövén s már fél méter magasak, sőt, idén tőle s...