"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A minap olvastam kedvenc blogomon egy beszámolót az új-zélandi zászlókról: http://www.pappito.com/2008/08/22/kiwi-ikonok-uj-zeland-lobogoja/ , s az egyik eszembe juttatta azt a csontdíszt, ami a nyakamban lóg. A külső része fehér, kicsit sárgul már, de az a fele, amelyik a bőrömet éri, bizony, már sötétebb. De állítólag így jó, lényeg, hogy az ember bőrét érje, mert a maori hit szerint lelkem a faragványba száll, és ha odaajándékozom valakinek, lelkem egy kis darabját is odaajándékozom vele. Eszemben sincs odaajándékozni, az enyim, és kész. Emlék egy csodás országról, egy csodás nyaralásról, egy újrakezdésről, nem adom. Aznap, hogy már több, mint két éve, felmondtam a Londisban, hazamentem, és felvettem ezt a koru-t, amely egy stilizált páfrányhajtást ábrázol. Úgy gondoltam, egy új kezdetet jelzek vele. Ez tetszett legjobban a motívumok közül, amikor - már nem is tudom, melyik boltban, és hol, Új-Zélandon- ajándékot néztünk, magunknak, másoknak. Fejlődést, újrakezdést, új életet, békét...

Méééég mindig forralni kell a vizet. Vagyis vesszük a palackosat. Csak nem akar az a szennyezés eltűnni: http://www.braytowncouncil.ie/pages/news.php?g=5 *** Tegnap leültem a telefon mellé, és 30+20 perces várakozás után sikerült egy színházi jegyárust kagylóvégre kapnom. Először vagy foglalt volt, vagy kicsengett, de nem vette fel senki. Hiába volt odaírva, hogy 9.30-tól van nyitva a pénztár, 10-kor mondta bele először a géphang, hogy "minden vonalunk foglalt, kérjük, várjon". Még zenécske sem volt, csak percenként a monoton ismétlés. A jegyárus néni azonban kedves volt, bár elég enerváltnak tűnt a hangja alig félóra meló után. Amire akarunk menni, tudtam jegyet szerezni, nem feltétlenül oda, ahová ültem volna, de ne válogassunk, örüljünk, hogy egyáltalán eljutunk az előadásra. A felhozatal itt tekinthető meg: http://www.dublintheatrefestival.com/ Idén az Ulster Bank a fő szponzor. A következőkre megyünk: Gatz (7.30 órás darab, roppant érdekesnek ígérkezik), A Year of Magic...

Ünnep ünnepet követ. Tegnap volt szüleim 43. házassági évfordulója, ma pedig Szt. István és az új kenyér ünnepe. Amit némi sütéssel, Susan meglátogatásával, és a heti bevásárlással töltöttem. Ma reggelre az etetőben csak kétujjnyi mag maradt. Akárhányszor az ablakhoz, vagy a kerti ajtóhoz lépek, rengeteg madár rebben fel, s tűnik el a titkos kert felé. A zanyátok. Nem hagyom magam terrorizálni, mostantól nincs kaja, tessék kukacokat gyűjteni, legyeket, egyétek a körtéket a fáról, ha már én nem férek hozzá. Tegnap délután igazi türelmetlen, naiv városlakóként viselkedtem. Volt egy csöves kukoricám, amelyik csendben növekedett egymagában a kertben. Kétarasznyi volt, amikor a piacról hazahoztam. Miután V. egyszer - kérésemre - harsány "hát neked ezt tudnod kellene, te vagy a kulák" felkiáltással elmagyarázta, mi is az a kukorica címerezés (bocs, sosem voltam KISZ-tag, nem jártam kukoricát címerezni), vágyakozva néztem, miként fejlődik a kis kukoricacső a levél hónaljában. Az ele...

Hajaj - tegnap megérkezett az idei színházi fesztivál brosúrája. Szép sötét, nyomdafesték szagú, zömök kis füzet. Átlapoztam, bejelöltem az érdekesebbeket, aztán összeadtam a jegyek árát, sóhaj, és úgy döntöttem, max. 3 előadás fér bele a keretbe. De V. azt mondta, nyugodtan menjek el az összes bejelöltre. Mondjuk, szeptember végén lesz 3 jókora megrendelésem esküvői aprósütikre, Myles most rendelt tőlem két tortát, a Gyárból is várok egy megrendelést... talán belefér. Ma elküldtem Trish-nek, nézze meg ő is, mihez volna kedve, menjünk együtt. V. is el akar jönni az egyikre, mégpedig arra, amire valószínűleg leghamarabb fognak elfogyni a jegyek: Vanessa Redgrave fog előadni egy másfél órás monológot, egy gyászoló írónő monológját. Angol színésznagyságok elég ritkán fordulnak meg errefelé, így általában aztán tolongás van a jegyekért - a pénztár holnap nyit, ha ma visszakapom a füzetet Trish-től, akkor én is rávetem magam a telefonra. Vagyis, dehogyis vetem. Reggel bevásárlás, sütéshez, ...

Megint egy laza vasárnap. Felkelés délben, utána V. elment újságért, vízért (még mindig forraljuk), és tejért, majd vezetési leckét adott Trish-nek. Én addig neteztem. (Nem bírok elszakadni blogoktól, fórumoktól, tiszta időpocsékolás, de ez már szenvedély nálam. Betegség. Tán még latin neve is van.) Mivel tegnap, a piacon megint felbukkant a vén szilvaárus bácsi, akitől vettem egy nagy doboz szilvát 4 euróért, ezért csináltam egy szilvás sütit. Igen egyszerű recept, bármilyen gyümölccsel elkészíthető, ha az ember azokat olyan fél-negyed szilványi darabokra vágja, szépen belesüllyednek a tésztába félig, nyamm. Szilvás süti: 150 gr kristálycukor (barna cukor is jó) 150 gr puha vaj 3 tojás 110 gr liszt 75 gr finomra őrölt mandula 1.5 kávéskanál sütőpor 400 gr kimagozott, félbevágott szilva, vagy más gyümölcs, kockázva, felezve, ízlés szerint A sütőt előremelegítjük 180 fokra. A vajat fehérre keverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, simára keverjük. A lisztet összekeverjük az őrölt man...