Manci nem az a fajta, akit eső vagy szél elriaszt a vacsorájától, legfeljebb beleül a kosarába, dobozába, s úgy várja, hogy megetessem. De tegnap, amikor Isha, az alaktalan istenségnek elnevezett vihar itt üvöltött a város felett, úgy kellett kioperálnom a búvóhelyéről, s behozni enni. Annyira zajos volt a másfél napig tartó vihar, hogy a kajáért bátor macska nem mert kijönni az ajtó elé.
S most nem viccelek vagy túlzok, ez a szél üvöltött.
Szomszéd néninél feldőlt a lánya labdáit, sporteszközeit tároló műanyag "üvegház", s néhány cserepe bánta a vihart. Olyan hétvége volt ez, amikor nem mozdultunk ki sehová, újságért is csak kocsival mentünk, mert szakadt az eső, hordta a szél rendesen. Nem csoda, hogy az ez évre kitűzött séta-mennyiséggel erősen el vagyok maradva. Az időhöz képest meglepően enyhe volt az idő, 13 fok, ami ma megint lecsökkent 9-re, de a barométer lassan visszamászott a megszokott mértékre, s most már a fürdőszobai ventillátor sem kínlódik a szél miatt.
Ellenben alaposan beáztunk. Szemből nem folyt be annyira a víz, de oldalról, ahol telibe kapta az esőt az ablaküveg és a keret, két saroknál, ahol nyilván valamilyen okból rossz a szigetelés, vagy egyéb hiba áll fent, befolyt a víz. Többször kellett kifacsarnom az odatett ruhát. Sőt, most az ablak felső sarka is eresztett, ahol már régen látszottak az ázott foltok, de most látványosan folyt be/le a víz, kis csíkban, mintha örökké könnyezett volna. Kénytelen voltam a fakerethez odaszögezni egy összehajtott ruhát, hogy az fogla fel a vizet. Így legalabb a fal nem ázott.
Reggelre minden tele volt a kertecskénkben letépett levélfoszlányokkal, ágakkal, de amint csendesedett a szél, és elvonult az eső, madaraktól lett hangos a kert. Olyan nyüzsi volt, öröm volt nézni. A vörösbegy - alias Dotty - már azonnal odaszáll a kezemre, s mindjárt el is rúgja magát egy-egy maggal a csőrében. Nevetnem kellett mert nagyon hidegek voltak a kis lábai! Ezt megcsinálja háromszor-négyszer, majd elrepül, cinkéket kergetni az etetőről. Amit egyébként ő is tudna használni, de szerintem lusta odamenőverezni magát a mókusbiztos etető rácsai közé.
***
Elmentem megint a Lidl-be, s alaposan bevásároltam azokból az Isomaltból készült cukrokból, vettem áttetszőt is, nagy terveim vannak velük Bálint-napra...
***
Közben kiderült, hogy a korábban emlegetett könyvből apám majd kap tiszteletpéldányt, amit az író személyesen fog neki elvinni. Az USA-ban már megjelent a könyv, s írója egy másik közreműködőnek már küldött egy kötetet, ami után vámot kellett fizetnie a címzettnek... Így a többit az író maga fogja elvinni Magyarországra, a magyar fordítás megjelenésének alkalmából, júliusban.
