"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az utolsó hetem viszonylag nyugalmas volt. Kerry folyton velem volt, inkább csak mondogattam neki, mit csináljon, én pedig a következő tortát készítettem elő neki, vagy mosogattam. Túlórázni még így is sikerült, mert akadt most is egy kapkodós jaj-nincs-bent-a-rendelős-könyvben-a-megrendelés, ráadásul esküvőre, de egy perces pánik után megoldottuk a dolgot. Ráadásul segítségünk is volt, Katrin személyében, német intern, Stuttgart-ból, egy Treiber nevű sütödéből: segített lesütni a 100 darab nagyméretű csokis sütit, s annyira tetszett neki, hogy elkérte a receptet. Építettük a népek barátságát, s soroltuk, mit tudunk Stuttgartról, s megörvendeztettem a pár szavas némettudásommal... Amúgy elég limitált az angoltudása, beszélgetni tud, de nem minden szakkifejezést ismert. De még akkor is inkább maradt velünk, dolgozni, amikor már küldtem volna haza: nem fértünk négyen a csöpp konyhában, különösen az ebédideji roham során. A megszokott kliensek, s a többiek egyfolytában tréfálkoztak ...

Az időjárást nem érdekli, hogy az év utolsó hosszú hétvégéje van, egész nap esett az eső s olyan borongós odakint minden, mintha már komoly tél lenne. A Félmellűt nem érdekli hogy bank holiday van, V. ilyenkor is dolgozott, és mivel ez a sütős napom, dolgoztam én is. Kaptam egy jókora megrendelést holnapra múlt pénteken, azon dolgoztam. Csupa töklámpás-szellem-szellemjárta házsüti borította az asztalt. A múlt hét gyorsan eltelt. Kerry-t tanítgattam egész héten, őrá esett a választás, ő lesz az utódom. De úgy is mondhatjuk, senki más nem jelentkezett, aki képes lenne betölteni az állásomat. A görög fickóról kiderült hogy séf, és inkább a főzéshez ért, mint a sütéshez: Emily szerint kicsit el volt szállva magától, mindent a maga feje után csinált, például kétszer olyan magasra sütötte a tortákat, mint ahogy szokás, feleannyi torták sütve, mint amire szükség volt. Aztán kijelentette hogy amúgy is kapott állásajánlatot több más, "jobb nevű" helytől, csak szeretne valami pihe...