Kerti idill

Amióta itt járt a higiénikus (nem volt semmi gond, csak pár dolgot mondott, hogy mit kellene még csinálnom), azóta gyakorlatilag folyamatosan van nagy megrendelésem, jobbára a kávézónak köszönhetően. Ami remek, mert lefoglaltuk a jegyeket a nyaraláshoz, s a repjegyek ára nem csökkent, hanem nőtt, ugye. Majdnem minden hétre esik megrendelés a saját klienseimtől is, mind visszatérő megrendelő, ami jó, de új megrendelő nem akad. "Like"-ingolják az oldalt, de nincs érdeklődő. Illetve egy volt, egy fiatal hölgy, jókora mennyiséget rendelne, de csak jövő márciusban, esküvőre. Már ha rendel...

A kert köves terasz része úgy-ahogy rendezett, kitakarítottam. Felállítottam a víztartályt, szorgalmasan töltögetem bele a mostanában megszaporodott esőknek köszönhetően  vödrökben felgyűlt vizet. Oisín az alacsony, cserepekkel teli kerti falon való egyensúlyozása közben rátaposott a kis harangvirágomra, s letörte a szárát, a fő szárat... Így az egy locsoláskor egyszerűen kifordult a cserépből. Bosszankodtam nagyon, az egyetlen kék virágú növény volt az egész kertben, de aztán pótoltam egy újjal, s leraktam mindent a falról, ne érje kár. A kinyílt virágú áldozatot még napokig döngték körbe a méhek, mert nem volt szivem a komposztra dobni, még holtában is gyönyörűen kéklett. Oisínnal váltottam egypár kemény szót, ami nem rendítette meg: most is rajta-rajtakapom néha, ahogy egy vízzel teli edényből iszik, s mászkál a falon.

Egyik délután, olvasás közben fura, nedvesen szuttyogó zajra lettem figyelmes. Először arra gondolta, a fölöttünk lakó kisgyerek lövöldözik vízipuskával. Óvatosan osontam az ajtóhoz, nem tudtam, mire számítsak. Hát egy barnás, világos mellű madár fürdött az edgyik, szintén vízzel teli edényben. Egy énekes rigó! Mint kiderült, énekes rigó az is, amelyiknek a csodás énekét olyan sokszor, néha még késő este is halljuk. A Facebook-on egy madaras csoport segített meghatározni a hangját, amikor beküldtünk egy felvételt az énekével. Amilyen kis jelentéktelen, barnás madár, olyan erős, változatos éneke van. Még azt sem bántam, hogy megláttam, ahogy erős csőrével szétszórta az egyik cserép földjét a teraszon. Ilyen énekért cserébe bármit.

Amúgy a madarak a legfőbb örömöm a kertben. Az a jövés-menés, amit csapnak, az apróbb családi jeleneteik, a műgond, amivel végigvizslatják a növényeket kajáért... a csicsergés, a szárnysurrogás, az az ÉLET, amivel betöltik az én ápolatlan kertemet, olyan életörömet ad, olyan érdekes. A vörösbegy fiókák alighanem felnőttek már, s másfelé járnak, rég láttam őket. Ellenben már röpképesek a cinkefiókák, akik hangos, pösze csicsegéssel követelőznek, s járnak szüleik nyomában, akik megszállják az etetőt, aztán a fenyőt, s összeszednek mindent, amit lehet, a fiókáknak, akik szárnyverdesve guggolnak mellettük. Cserépről-cserépre járnak, ugrálnak, fejforgatva néznek meg minden szárat, levélnyelet, s nekem nincs gondom kukaccal, féreggel... Csak a meztelen csigákat, vagy házascsigákat kell összeszednem sötétedés után, egy zseblámpa fényénél, s nagy ívben átsegítenem őket a falon.

Néha, mint egy moziban... ülök a ágyon, teával vagy kávéval a kezemben, s nézem őket. Feketerigó, zöldike, szürkebegy, énekes rigó, cinkék, pintyek, vörösbegyek, néha zajos szarkák jönnek... Még az unalmas zoknipárosítás, pólóhajtogatás is más, amikor egy erdei pinty válogat az etetőn, az ajtón túl, az embertől alig két méterre, s félelem nélkül szökken át az itatóhoz, hogy igyon egyet a napfénytől csillámló, szellőtől remegő felszínű vízből.

Instant fagyi

Még teljesen a recept hatása alatt állok. Pár napja vágtam ki egy hétvégi mellékletből James Martin instant fagylalt receptjét, s nagyon jónak találom. Mindössze egy jó kis robotgép kell hozzá, vagy turmixgép, amelyik elbírja a jeges dolgokat, s nem hal be hangosan köhögve, ha fagyott gyümölccsel találja magát szembe.

Hozzávalók:

400 g fagyasztott eper (málnával próbálkoztam)

50 g kristálycukor (a finomabb szemű fajtát javasolnám)

150 g író vagy joghurt (lehet görög, gyümölcsjoghurt, vagy sima joghurt, ha író nincs)

kiskanál vanília esszencia (kihagytam)

A hozzávalókat belerakom a robotgépbe, vagy turmixgépbe, és simára turmixolom. Ennyi! Finom, krémes, teljesen fagyi állagú masszát kapunk. Egyetlen hátránya, ha ezt annak lehet nevezni, hogy azonnal tálalni kell - mi ketten megettük V.-vel az egész adagot. A málna magjai kicsit zavaróak lehetnek, de a friss íz feledtetett minden fogak közé szorult kellemetlenséget. 

Ma eperrel fogom kipróbálni, tegnap fagyasztva nem kaptunk, csak frisset, ők most negyedelve várnak sorsukra a mélyhűtőben. Csak annyi gondom volt vele, hogy a turmixgépem (melynek edénye az alja felé keskenyedő) nem akarta elsőre elvinni az egész fagyasztott málnaszemeket, állandóan le kellett állítanom a keverést, s letömködnöm a gyümölcsöket az aljára. Egy széles edényű, késes robotgép a legjobb a pépesítéshez.

Most ennél jobb, intenzíven gyümölcsös fagyireceptet nem tudok hamarjában, szerintem remek. Este V. rebarbarajoghurtjával fogjuk megcsinálni.

***

Ültettem retket végül, óriási cserépbe. A hétvégi kertészkedésem kimerült abban, hogy kimentem a közösségi kiskertbe, szegélyt nyírni, mert a kertészek - bármennyire lelkesen nyírják a kiskert füvét -, a sövény tövében lévő fűvel nem bírnak, s nem is várhatjuk el tőlük, hpgy még azt is csinosítgassák. Már ez is igen rendes tőlük, hogy a gépükkel kerülgetik az ágyásokat, hiszen annak a területnek a lenyírása majdnem annyi idejükbe kerül, mint az összes többi, megbontatlan földterület lenyírása a telepen.

Már érik a borsó, itt-ott bab is akad, és saláta. Szombat este néhányan grilleztek a kertben, én is odaültem beszélgetni. Ültemben láttam meg a szép bodzabokrokat a szomszéd iskola területén, s még aznap este el is legeltem a sok virágot. Mára pedig elkészült az év első bodzaszörpje. 

 A két, viszonylag meleg napnak köszönhetően tele voltak pollennel a bodzavirágok.

Nem adom el őket, egy üveggel Jono kap, akit nagyon érdekelt a recept, a többit megisszuk magunk, illetve a piac kávézójában akarom őket felszolgálni. Két hét múlva ünnepeljük az 50. születésnapot, szerdán este meeting lesz, akkor beszéljük meg, ki mivel készül az ünnepi alkalomra. 

***

A munkahelyen kiderült, hogy Jasmine nem Jasmine (Dzsezmin), hanem Yasmine (Jászmin). Ugyanis a papája török! Nagyon jól dolgozik, a többieknek is szimpatikus. Nevettünk, amikor mondta, hogy ez a kávézó olyan lazának, és nyugodtnak tűnik - nyilván az is, a Slice-ban uralkodó ideges vibráláshoz képest. Amikor Ray bejön, hogy elvigye a Slice-nak sütött tortákat, automatikusan összeugrik a gyomrom, s kapkodni kezdek. Ennyire erős lehet a hatása annak, ha valaki "vibrál" a közelünkben. 

Sajnos, kiderült, hogy Yasmine csak 3 hónapig lesz nálunk, a kötelező gyakorlatát tölti, akárcsak Katie csinálta februártól. Mit csinálok utána, nem tudom. Még a segítsége mellett is kellett túlóráznom. De a gatyát már felkötöttem, jöjjön, aminek jönnie kell. S akár belefér a keretbe, akár nem, előbb-utóbb rá kell jönniük, hogy nem bírom a sok sütést a heti 26 órában.

Különben is, most más miatt ül enyhe - khm - aggodalom rajtam. Brother Hubbard, az a kávézó, amit egyik régi kollégám, James nyitott a párjával, s amelynek akkora sikere van az északi városrészben, új kávézót nyit a nyáron Sister Sadie néven, mégpedig a sarkon túl, a több hónapja bezárt Café Tiesan helyén, gyakorlatilag köpésre tőlünk. Ha valaki, akkor ők aztán igazán remekül vezetik a kávézójukat, a süteményeik, az ételeik igen igényesek, finomak, s valódi versenytársak lesznek az Üzem számára. Nagyon fel kell kötni a gatyát, ha nem akarjuk, hogy vendégeket csábítsanak el tőlünk. Hallottam (a fenét hallottam, rákérdeztem), hogy főnököm is aggódik.

Így most új recepteket nézegetek, s megpróbálom félretenni a túlórázással kapcsolatos nyavalygásaimat, aggodalmaimat, mert ezen a nyáron harc lesz, finoman, a felszín alatt, de akkor is harc! 

***

Tegnap leültem a kerti ajtóba, összehúzott függönyök mögé, állványon fényképezőgéppel, madárjárást megörökíteni. Már reggel nagyon nevettem, mert a vörösvegy elhozta a fiókáját, aki a kirakott vízből ivott, s kajáért kuncsorgott, majd délután, amikor már fényképeztem őket, megpróbált rászállni az etetőre. Próbálkozását egy cinke akadályozta meg, aki féltékenyen, szinte nekifutásból, valósággal lesöpörte a picurka madarat a fatörzsről. A drámai pillanatot két elmosódott folt jelentette a közölhetetlen minőségű fotón.

Itt még a törzsön ül a kis vörösbegy.

 Elkergetője, egy agresszív széncinke.

 Erdei pinty tojó. A hímről nem sikerült jó képet készítenem, de felváltva jöttek az etetőre.

 

 Ez a kissé zilált kiscinke inkább a földről szedegette fel a magokat.

 

 Egészen addig, amíg meg nem érdekezett Oisín.

 

 Alighanem ideje áthelyezni azt az etetőt...

Természetesen meg kell nézni, mi kattog a függöny mögött. (Olyan mulatságos látvány a fehér farkavége, mintha festékbe mártotta volna.)

Az erdei pinty hangosan kiabált Oisínt látva, de nem félt, hanem tovább járt az etetőre, még akkor is, amikor a macskát hessegettem.