Cserebere

Tegnap munka után találkoztam Ray-jel, és a Dundrum Shopping Centre parkolóházában, mint valami összeesküvők, kicseréltük a cuccokat: ő átadta a liter olíva olajat a munkámért cserébe, én pedig átadtam a házat. Kicsit aggódtam, mit fog szólni, mert én tudom, mi nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, de nem volt gond, nagyon tetszett neki.

Így néz ki a ház gingerbread-ből:

S miheztartás végett, ez az eredeti:

Úgyhogy láthatóan vannak különbségek.

De többet ilyet nem vállalok. Gyakorlásnak jó volt, tanultam belőle, pl. hogy a falakat "felépítés" előtt kell lefesteni, illetve kötőtű segítségével hogyan csinálhatunk barát-apáca cserépsort. De nem fogok mától fogva ilyesmiket gyártani :-) Az egyik Alfa-csapat tagnak, aki most lett boldog háztulajdonos, is inkább karikatúra-házat csinálok házavatóra, mint másolatot. Azt lehet "csicsázni", egy másolatnál meg van kötve az ember keze...

Ray-nek hála, az elkövetkező hónapokra bőven el vagyok látva olíva olajjal. :-) Azt is elmesélte, hogy hosszú hallgatás után jelentkezett nála egy kereskedő, és az olaja hamarosan egy neves delikatessen polcain lesz elérhető.

Ma már fel is rakta a ház fotóit a Facebook-oldalára, s emailben megírta, hogy tegnap este meg is ették a ház nagyját a születésnapi parti résztvevőivel...

Már megint...

... egy nagyon munkás hét. Az ünnep is munkával telt. Sok vendég volt, pénteken még több.

Csütörtökön elromlott az Üzembeli nagy sütő ajtaja, csak egy kartonpapírral bűvészkedve lehetett becsukni, aztán csütörtök estétől péntek reggel 11-ig nem volt hideg víz, csak meleg, az új pénztárgép nem volt hajlandó működni, és a főnökömnek folyamatosan kissé feszült volt az arca. Mire péntek délelőtt a fentieket orvosolták a különféle szerelők, s helyreállt a rend, ellepték az Üzemet a vendégek, és délután 4-ig folyamatosan teltház volt, és sorállás asztalért. Lemerítő volt, fizikailag és agyilag is. Zaj, kapkodás, feszülő izmok a száj körül.

De ma olyan meleg, barátságos, tavaszi nap volt, ami kárpótolt egy kissé a zűrös hétért. Rövidujjú pólóban jöttem-mentem! Odakint is. A csekély számú lelkes lakótársakkal felástunk és kövektől mentesítettünk egy úgy 3 m x 70 cm-es csíkot. Nem sok, de valami. Eltelt vele a délelőtt. S megismertem pár lakót. Mivel elmondtam nekik Willie tanácsait a kertészkedéssel, talajmegmunkálással kapcsolatban, úgy néztek rám, mint egy kiskertészre. Mi sem áll távolabb tőlem. Elég csak megnézni a teraszunkat :-)

Ma finom pekándiós, juharszirupos tortát sütöttem, Nigella Lawson Kitchen c. könyvének egy receptje alapján. A fura csak az, hogy semmi kedvem megkóstolni.