In memoriam V. K.

Emlékezz

Emlékezz rám, ha már messze vagyok,

a távol országban, mely hangtalan,

ahol kezem megfognod tiltva van,

s a visszaút is, bár megfordulok.

Emlékezz rám, már nincsenek napok

közös jövőnk tervezni céltalan,

csak emlékezz rám. Kilátástalan

az ima, nincs tervezgetésre ok.

Ám, hogyha elfelejtsz egy ideig

és eszedbe csak későbben jutok,

sohse búsulj. Abból mi most vagyok

egy csipetnyi tán holtan is marad,

ha felejtsz s mosolyogsz, jobban esik

mint emlékezve pusztítod magad.

C. G Rosetti

5 éve már...

Hot cross buns

... és íme a saját készítésű hot cross buns - még meleg!

Good Friday

A konyhában és egyéb meleg helyeken a kelés különböző fokain álló kenyerek, és kiszúrt sütemények várakoznak, hogy bekerüljenek a sütőbe az éppen soros két torta után. Amíg nem csipog a torta, hogy elkészültek, addig gyorsan helyzetjelentek.

Megjött az FSAI vaskos könyve, 2.5 kiló, tele előírásokkal, sikkes irattartóban, színes, szagos, ráadásul, amikor a néni belenyomorgatta a tömött borítékba, felhasította annak belső oldalát, úghogy a lapok között papírpelyhek rejtőznek, amik szerteszállnak minden lapozáskor. Úgyhogy nem lapozgatom, ráérek később sokkot kapni.

A nyulak már a leszállítás napján elfogytak, mind egy szálig, Lydia hangján lehetett érezni, hogy mosolyog, amikor mesélte, hogy nincs bunny egy sem, amelyik második esélyre várna.

Ma reggel rekordidő alatt autóztam el Sandyford-ba (18 perc), Good Friday van, Nagypéntek, iskolaszünet, sok hivatal-bolt zárva, alig volt pár autó az utakon. Agatának, volt lengyel kolléganőmnek vittem egy kis húsvéti ezmegazt a boltba, mert bántott, hogy múlt heti látogatásomkor egy szót sem tudtam vele váltani. Még mindig megvan az a cukorbárány, amit egyszer hozott nekem Lengyelországból Húsvétra. Még egy kávéra is futotta az időmből. Aztán irány Dun Laoghaire, Daphne elégedett volt a rendelt nyulakkal, éppen nagyon ki volt öltözve, valami bizniszmítingre készült.

Már 10-re itthon voltam, kevertem ki az első kenyeret. Először szépen összeállítottam a fejemben, hogy milyen sorrendben jönnek majd egymás után a sütik, kenyerek, de mostanra elvesztettem a fonalat, majd ügyelek, hogy egy se keljen túlságosan nagyra.

S még meglepetés-csomagot is kaptunk ma, csokiöntő formákkal, egy rokonunktól, aki gyermeket vár. November tájékán esedékes lesz néhány kék vagy rózsaszín bébi-süti!

Egyébként odakint az alkalomhoz illően borús az idő, most estünk túl egy gyors jégesőn. Hamarosan hozzáfogok a Nagypénteken fogyasztandó hot cross buns elkészítéséhez, amiről Pappito oldalán lehet bővebben olvasni, vagy a Wikipédián, szívesen csevegnék róla, mert finom, de most mennem kell.

Boldog Húsvétot mindekinek!

Yes, it's a good day, how could anything go wrong?

Ez egy remek nap volt. Daphne tegnap üzent, nem tudnék-e ma vele ebédelni, csak egy bagel, utána séta Dun Laoghaire-ben a mólón, s nem mellesleg odaadja a szórócukrokat és a kiszúrókat, amiket New York-ban vett nekem.

Soha még ilyen izzó sms-ezést nem folytattam, mint vele, az elmúlt héten, míg a tengerentúlon volt. Jöttek az sms-ek, "Itt vagyunk, milyen kiszúró kell?", "Nincs nekik olyan, valami más?", Találtam szórócukrot, virágos jó lesz?" Nincsen nála lelkesebb jóakaróm, aki még a nyaralása alatt is képes időt szánni az én hülyeségeimre.

9 napra ment, meglátogatni a lányát, akit odavetett az élet, egy német származású fura fiú oldalára, feleségként. Mint kiderült, Daphne a volt férjével ment, megnézni az anyóst-apóst, sétáltak rengeteget, ellátogattak sokfelé, s betértek néhány konyhafelszerelési boltba. Megnyugtatott, hogy nemcsak a kedvemért.

Tehát ma fél egyre elautóztam Dun Laoghaire-be, ahol az egyirányú utcák útvesztőjén át csak sikerült a házához közel jutnom. Vittem neki festett tojást, átadta a kiszúrókat (tűzoltós), a szórócukrokat (virágos, magas sarkú cipős, lepkés), majd - mivel szorított az idő - gyorsan irány az "Itsa" bageles hely. Ami tömve volt így, ebédidőben.

Kávé és forró leves mellett csevegtünk, úrrá lettem a folytonos dumálhatnékomon, s csak kérdésekre szorítkoztam. Mesélt, mesélt, mesélt. Nagyon tetszett neki a város, azt mondta, ha valaha eljutok oda, az Ellis Island-on kezdjem, hogy megértsem, micsoda keverék ez a város, mennyiféle náció él ott, s aztán vessem bele magam a forgatagba.

"Ebéd" után elindultunk a mólón, ő, mint mindig, sebes lépésekkel, én egyre elakadóbb lélegzettel - először is a kövérségem miatt, másodszor, mert a szikrázó napsütés úgy csillogott a vizen, hogy egyre csak tátogtam: De szép! A vizen ringatózó csónakok, kishajók, a sok villogó fénysáv, a nem-is-annyira-messze elhúzó nagy komp (Hello, Wales!), a dublini öbölben lassan araszoló teherhajók látványa - no, és az újonnan helyreállított zenekari emelvény - folyton arra késztetett, hogy megtorpanjak, ámuldozzak. Tudtam, ez nem jó, ha egyszer az ember lendülettel nekiindul, akkor haladjon. Az uram is utálja, ha a bray-i promenádon nekiindul, én pedig megállok megcsodálni egy madarat, vagy bájos kutyát - ahelyett hogy a haladásra koncentrálnék. Így próbáltam lépést tartani barátnőmmel, pihegve, míg ő egyfolytában mesélt.

Ez a kép semmit sem ad vissza a látott szépségekből.
A púp Howth félszigete

Kiderült, volt férje valaha a yacht-kikötő forgalmáért volt felelős, és volna-e kedvünk, nekem és V.-nek holnap este Sidney Poitier-filmvetítésre menni, a Royal Yacht Club-ba? Vacsorával fejenként csak 20 euro, such fun, én lihegtem, hogy az uram nem rajong a régi fekete-fehér filmekért, és dolog is van, Húsvét, és tojások, és nemistudom - közben azon töprengtem, hogy honnan van ennyi energiája, így ügetni végig a mólón, s közben beszélni, miközben az ember száját elvileg betömi a tenger felől jövő "szembeszél"?!

A móló jó hosszú, és visszafelé, amíg a napsütés és a vizen játszó fények vakítanak, muszáj megállni - fenébe a lépés ütemével! - Dun Laoghaire-vel szemben, mutatni Daphne-nak, hol lakott barátunk, Botond a Jelly Tots cukorkáért rajongó gyermekeivel, s megmutatni, hogy annak a hegynek a tövében laktunk mi, 8 évig, a látvány csodás, hirtelen hálás vagyok az életért, hogy fényes délben itt sétálhatok, gondtalanul, és vitorláshajók ringatóznak előttem, s nem büdös forgalom, és pöfögő buszok rondítanak az orrom alá. "Ez remek - mondja Daphne - máskor is jöhetnél, amikor egyedül vagyok, sétálhatnánk, jót tenne" - s ha nem venné tolakodásnak, megölelném ezért az élményért, de nem teszem, mert mégiscsak hűvös angol, Northumberland-ből, s az angolok nem egy ölelgetős-puszilkodós népség.

Aztán vásárolni megyek, az N11-es végén baleset, borzongva autózom el a mentő, a söprűs ember, a rendőrök mellett. Aztán haza, kicsit kertészkedni. Ki a kertbe, az etetőről seregélyt riasztok fel, nem megy messze, csak a legközelebbi kis fáig, onnan tart szóval. Füttyög, visszafüttyögök. Nyekereg - visszanyekergek. Próbálkozom másféle zajokkal is, a nyelvcsettintgetéstől mintha ingerült lenne, ha csettingetek, a csőrét vadul egy ágba törli, majd fülel. Csettingetek - csőrt töröl. Nyervákolok - visszaénekel. Már ha éneknek lehet nevezni azt a zajt, ami kijön a csőrén. A Nap melengeti a hátamat, míg a komposztot lapátolom a cserepekbe - magyar virágmagokat ültetek, ajándékba kaptam, még régebben, egy látogatótól. A seregély elunja a párbeszédet, távozik, magamra maradok a cserepekkel, amiket elrendezgetek az alacsony falon - a régiek alól riadtan menekülnek az ászkák. Magamban sorra veszem, mit kell sütni-főzni az elkövetkező 3 napban, de tudom, hogy ma már nem kezdek semmi újba. Túlságosan jó, túlságosan élményteli volt ez a nap.

"Cause it's a good day for paying your bills;
And it's a good day for curing your ills,
So take a deep breath and throw away your pills;
`Cause it's a good day from morning' till night."

Pepperpot beef ítéletidőben

Tegnap már a délutáni szállításből hazajőve gyanús volt, hogy erős idő jön. Mire sütőbe került a vacsora, melyet majd bővebben elemeznék, odakint - és a szellőzőkben - üvöltött a szél, s az eső kezdett betolakodni az ablak egyes eresztékein - még szerencse, hogy mindig van esővíz felitatására rendszeresített öreg konyharuha. Ha délnyugatról fúj és esik, beázunk.

Mivel tudtam, hogy ilyen szélben és esőben az uram határozottan ideges lenne, ha a kelleténél egy másodperccel is többet kell a szabadban tartózkodnia, ezért jó korán odaautóztam Trish lakása elé, hogy kocsiból azonnal kocsiba szállhasson át az uram, ne kelljen egy percet se várnia. A kapuval szemben, egy hatalmas bokor alatt parkoltam, s meg kell mondanom, hiába volt jó könyvem a várakozás idejére, néhányszor riadtan néztem fel, mert a zajból meg voltam győződve, hogy vagy a bokor szakad rám, vagy egy lehajló ág fogja majd végigkaristolni a kocsi tetejét.

Szerencsére egyik sem történt meg, de igen fenyegető volt a szél zúgása.

Ebben a hideg időben, amikor még a fűtést is be kellett kapcsolni, igen jól esett ez a finom étel. A recept abból az "Avoca Café Cookbook"-ból származik, amit Adhaimhín-tól kaptam kölcsön, s amiben a tea brack receptje is szerepel. Adhaimhín a lelkemre kötötte, hogy ezt a receptet próbáljam ki. Ez kifejezetten egy olyan kaja, amivel a házunkat ellepő kőművesbrigádot, vagy nagyobb baráti társaságot jól lehet tartani. Csak ne kérdezzétek, milyen bor való hozzá, addig nem terjed a tudásom. Ilyen estén - két esővízáztatta konyharuha facsarása között - én a jó forró teára szavaztam.

Az étel a pepperpot beef névre hallgat, nevezzük paprikás marhának. Emile, hűséges tűzálló edényem most megint jól jött, mert előbb megkapattam benne a húst, aztán nyakon öntöttem a szósszal, nem kellett külön serpenyőkkel vacakolni.

Az eredeti receptet közlöm, amely 8-10 főre szól, de a 3/4 kiló hússal készült "fél" adag a mi háztartásunkban egy-másfél étkezésre volt elég, tönkölybúzából készült kenyérrel (igen, megint sutba dobtam az Atkins-t, életem első, jól sikerült tönkölybúza kenyere, friss élesztővel).

Hozzávalók:

2.2 kg felkockázott, gulyásnak való marhahús (nem baj, ha kicsit zsíros)

Liszt kevés porított gyömbérrel keverve (én borsoztam, mert az uram nem rajong a gyömbérért)

olíva vagy napraforgó olaj a hús sütéséhez

5 x 400 g-os paradicsom konzerv

3 csapott evőkanál barna cukor
5 evőkanál enyhe borecet
3 evőkanál édes csiliszósz
3 evőkanál Worcestershire szósz
3 fokhagymagerezd feldarabolva (a fél adagunkba tettem ötöt, de mi már csak így szeretjük)
2 babérlevél
3 piros és 2 sárga kaliforniai paprika

(A hűtőben találtam egy elárvult jalapeno paprikát - ó, az én hűtöm apró titkai! - azt is beleaprítottam, persze, csak azután, hogy kimagoztam. Csiliszósz helyett egy másik csodát, Frank's RedHot Sauce-át használtam, nyelvet maróan erős, de igen finom! Az itteni Tesco-kban kapható.)

A felkockázott marhahúst keverjük össze a gyömbéres (borsozott) liszttel, hogy mindenhol befedje a húst. Kis adagokban kapassuk meg a húst a felforrósított olajon.

A paradicsomot, a cukrot, az ecetet, a csiliszószt, a Worcestershire szószt és a fokhagymát tegyük egy edénybe, és botmixerrel törjük-keverjük össze. A húst rakjuk egy tűzálló edénybe, öntsük rá a szószt, a hús közé csúsztassuk be a babérleveleket, s 180 fokra előmelegített sütőben süssük egy órán át. Utána keverjük meg, adjuk hozzá a kimagozott, durva darabokra felvágott paprikát, s süssük még 30 percen át, vagy míg a hús omlós nem lesz, és a paprika meg nem puhul.

Rizzsel tálaljuk, s adjunk a tetejére tejfölt. Mi tejföllel és vékonyra szelt kenyérrel ettük. Nagyszerű! Amikor mondtam az uramnak, hogy ma este csirke lesz vacsorára, tiltakozott, és a maradék paprikás marhát követelte. Ennyire finom!

S nem, nem felejtettem el, a citromos tart és a burgundi beef receptjét sem!

***

Tegnap egy ismerősöm érdeklődött, milyen előírásokról-szabályokról kellene tudnia, hogy egy sütibizniszbe belevághasson. Elmeséltem, amit tudok, s elmondtam azt is, hol tartok most, konyha és számottevő bevétel nélkül. Mivel nem akarok bankkölcsönt felvenni, a helyzetem a 22-es csapdája, írtam ismerősömnek. Az új kuncsaftok megszerzéséhez konyha kellene, a konyha bérének kifizetéséhez pedig fizető kuncsaftok. Bankkölcsön nélkül nem megy, de tartozni nem szeretnék. Patthelyzet.

Amikor a linkeket szedtem össze, felfedeztem, hogy a Food Safety Authority of Ireland (az itteni KÖJÁL) weboldala megújult, s most sokkal több információ áll rendelkezésre. Pl. némi eurók ellenében küldenek olyan információs csomagot, amely aszerint van összeállítva, hogy a t. érdeklődő milyen vállalkozásba szeretne kezdeni. Gondoltam egyet, s felhívtam őket, hogy megrendeljek egy csomagot (Food Manufacturers Selling to the Final Consumer), legalább hadd tudjam, milyen előírásoknak nem teszek eleget, khm.

Alig jött ki a számon, hogy melyik csomag is érdekelne, mivel is szeretnék majd foglalkozni, a hölgy már figyelmeztetett, hogy ugye tudom, hogy be nem jegyzett food business fenntartása milyen büntetéssel jár, igen, mondtam, az az 5000 € szinte üvölt a lapról, ne aggódjon. Adtam címet, fizettem, ő megadta a helyi Environmental Health Officer telszámát, mert azt az illetőt kell kihívni, s ő felméri, hogy az általam fenntartott "premise" alkalmas-e egyáltalán kaja előállítására. Aztán elkérte a telefonszámomat.

Ebből persze, jó magyar beidegződéssel nem arra gondoltam, hogy majd később felhív, hogy megkaptam-e a csomagot, vagy esetleg értesít, hogy további előírás jelent meg, amivel bővíthetem az irattartóm vastagságát, hanem az, hogy most majd jól bejelent, s hamarosan kopogni fognak az ellenőrök az ajtón (holott biztosítottam róla, hogy majd később szeretnék sütni). Upsz. Felhívtam V.-t, ő megnyugtatott, hogy nyugi, ez nem Magyarország, nem fog rám szabadulni egy ismeretlen "vásárló", hogy jaj, hallott a sütijeimről, rendelne, aztán félóra múlva visszajön, hogy csókolom, én vagyok az Officer. De azért ott a zabszem a fenekemben. De nem értem, miért van ott, hiszen piaci tagként két napot minden héten legálisan sütéssel tölthetek.

(Vajon egy ilyen ellenőrzés során meghatná-e őket, ha azt mondom, tessék nézni, én a magam naiv módján nem szabályszegni akartam, csak mindent elkövetek, hogy ne a munkanélküli segélyért sorbanállók sorát szaporítsam?)

Mandulavirágos nyulak

18 centis magasságukkal és bájos vigyorukkal remélem, elbűvölik a vásárlókat a kávézóban. Ha nem, akkor a piacon kapnak második esélyt.

Esős hétfő

A múlt heti langymeleg tavaszi idő után a hétfő esőt hozott, s olyan, felhőktől sötétlő eget, hogy a lakás komor, mint egy barlang. Még gyüjtögetnem kell a munkakedvet, a takarításhoz, vasaláshoz.

De semmi gond, vettem fel filmeket, amik mellett lehet vasalni. Új szenvedélyem van, The Wire címmel, krimisorozat, baltimore-i rendőrök küzdenek kábszerterjesztők ellen, igen jó. Nem beszélve arról a kordbársonyhangú (angol, ír beütéssel!) főszereplőről, akit muszáj nézni és hallgatni. A hírek szerint ez a sorozat a világ legjobb tv sorozata, ennek ellenére eddig csak kábelcsatornákon vetítették, most került a BBC-re, de ott is jó későn vetítik, nehogy fent akarjon maradni a polgár, és megnézze. Sebaj, felvesszük, s vasalunk rá!

***

No, és beindult a húsvéti előkészületek sora:

A héten még vár rám rengeteg nyúlsüti és 20 megfestendő tojás (is). Tavalyról maradt tojásfestékkel festettem meg őket (valamint az ujjaimat, a konyharuhákat, és mindent, amire rácseppent-freccsent a festék). A dekorálásuk pedig egy fogpiszkáló és citromlé segítségével történik, mert a tojások viaszos megmunkálásától még messze vagyok. Kapirgálni szoktam őket, vagy citromlével festeni rájuk. A citromlé hamar lemarja a festéket, papírzsebkendővel gyorsan letörlöm, s máris ott a minta! Ihlet gyanánt pedig Chabrecsek Terézia: Tojásfestés - Viasszal írt tojások c. vékonyka kis kötetét használom. Szalaggal felkötve talán megveszik a népek, bár az ilyenfajtán dekorált tojás errefelé teljesen ismeretlen.

Holnap nagyméretű, magokkal dekorált, mézeskalács nyulakat szeretnék csinálni a kávézónak. Csütörtökön este ami megmarad, azt hazahozom, s volt főnököm csak az eladottak után fizet. Így egyeztünk meg. Mivel ők Nagypénteken zárva lesznek, teljes erőbedobással tudok készülni a piacra. Ami múlt szombaton nagyon jól ment. Márciusban igen szép bevételem volt! Az újnak számító narancstorta mellett vaníliás-írós tortát is árulok most már, s komolyan gondolkozom a csokoládétortám szeletenkénti árulásán. De ezt még alaposan meggondolom, mert időigényes, s nem feltétlenül hozza be az árát, akkor sem, ha szeletenként 2 euróért árulom, mint a többit. Hiszen csak csokoládéból van benne 40 deka...

Ráadásul V. kollégájának felesége, akinek nemrég csináltam egy tortát, beajánlott a barátnőjének, akinek egy keresztelői tortára lenne szüksége. Mondhatjuk, hogy szájhagyomány útján terjedek :-) V. szerint az a legjobb ajánlás.

***

Ma reggel úgy esett, hogy én vittem dolgozni V.-t és Trish-t. Hazafelé pedig bementem a Superquinn-be, ahol egy vevőm férje dolgozik, a pékség részlegnél, ő mondta, hogy adnak el friss élesztőt. Kértem is negyed kilót, 1 €-ért meg is kaptam. Egy euró!!! Hazajőve hosszan szagolgattam-kóstolgattam a friss, omlós, csodásan krémes élesztőt - sosem hittem volna, hogy valaha ilyesmi fog nekem örömet okozni. Briós! Kalács! Rendes kovász! Kenyér tönkölybúzából! A fenébe a diétával! (Azóta folyamatosan "visszaesek", marad a torna, mint megoldás :-))

Ha már ott voltam, megnéztem, árulnak-e valamilyen érdekes szórócukrot, vagy hasonlót, de nem volt semmi újdonság. Ellenben vettem mandulás és kimondhatatlan nevű sri lanka-i teát (vigyázat, zenél a weboldal!). Sosem láttam még ilyet, flancos fémdobozban, eléggé szoros lejárati idővel, de úgy gondoltam, hogy mostantól nem rágcsálni fogok valamit, ha éhes vagyok, hanem megiszom egy teát. (Bár a főzéséhez forrás- vagy ásványvizet javasolnak, húha, s a "designer" szócska is eléggé taszító számomra, nemcsak, ha teáról van szó, de egy próbát megér. Majd jelentek). A dobozokba pedig majd tudok fűszereket rakni, ugyanis hamarosan el fogok menni egy itteni nagybaniba, hogy kiváltsam a kisvállakozói vásárlói kártyát, s akkor nem kis dobozonként fogom venni a kenyérsütéshez szükséges fűszereket, hanem mondjuk, negyed kilónként.

Aztán meglátogattam még a hentest is, ahol beszereztem a hozzávalókat egy pepperpot beef nevű kajához, de erről majd legközelebb! Vár a vasalás.