Jobban vagyok, fizikailag is, lelkileg is, küzdök a porhalommal, a néha meglepő helyeken felgyűlt pókhálókkal, s az "ezt-hova-tegyem-mert-nincs-helye" dolgokkal, így szabadság előtt, lassan már az útra készülődve. Két, a porszívóval előadott küzdelem között rakosgatok, szelektálok, s közben régi napló kerül elém, s beleolvasok. A lapjain még élsz és beszélsz, s hihetetlen, hogy az akkor karonülő kisfiad félig kész emberként tavaly itt járt, ahol te is egyszer, a hosszúra nyúlt fiú, akinek az arca téged idéz.
