Először is, keresgélés közben ezt a (nem túl jó, tudom) képet találtam a tree fernünk gyerekkorából. Ekkora volt a megvétel idején, 2007 novemberében. Ahhoz képest elég nagyocska lett már, nem?***
Most, hogy titkárként éves beszámolót kellene írnom a piacnak, s közben jönnek a telefonok, hogy ki nem fog majd tudni eljönni az éves meetingre, eszembe jut sok minden. 6 éve vagyok a piac tagja, ez lesz az ötödik év, hogy titkár leszek. Az elmúlt hetekben - amikor nem a fogorvosnál ültem - szombatonként a kis kávézójukat vezettem. Mivel korán (9-kor) érkezem oda, látni, ki az a pár lelkes ember, aki már 8-tól ott van, nyit, és korán hozza az áruit. Egyre kevesebben vannak. Egyre többen lesznek 70-80-90 évesek, s hiába jönnek, csodásan sütött sütikkel, kötött babákkal, eladandó zöldséggel, sok dologra már nem képesek. Takarítani például. Elvileg mindenkinek évente kétszer nagytakarítást kellene végeznie a piac épületében, de erre már csak alig 15-20 embert lehet rávenni az 50-ből. Nem is várhatja el senki, hogy egy 80 éves öregasszony - aki azért még egy autót elvezet -, söprűvel és felmosóvödörrel imbolyogjék a piac hajópadlóján. Régen, a kávézóban két kis öregasszony szolgált ki, hozzájuk illő lassúsággal, gyakran volt tömeg, de az emberek sosem voltak türelmetlenek. Ők meghaltak, egyikük, Phyllis halálának évfordulójára nyomtatott kis emléklap (rajta mosolygós fényképével) még ma is ki van tűzve a kávézó kiadó pultja mellé.
Bármennyire berzenkednek ellene, fogynak és öregednek. Amikor az utolsó meetingek egyikén szóbakerült, hogy szívesen csinálná "valaki" (én) állandóan a piaci kávézót, sokan megkönnyebbülten felsóhajtottak. Saját bevallásuk szerint nem szeretik csinálni. De volt, aki makacsul ismételgette, hogy ez rossz ötlet, elkényelmesíti a tagokat, megszabadítja őket az elvégzendő munkától: igenis, vegye ki mindenki a részét a piacot érintő dolgokból, takarításból, kávéfőzésből, kávé mellé adott süti sütéséből. Nekem alig pár név maradt, akiket variálnom kellene, beosztani, hogy melyik hétvégén ki végezze ezt a feladatot. Azokat a szemforgatásokat, sóhajokat, amiket néha kaptam, ha odamentem valakihez, s mondtam neki, hogy no, erre és erre a dátumra van beosztva. Volt, aki odajött - sosem felejtem el -, s magyarázta, hogy magas vérnyomása miatt képtelen a pult mögött felszolgálni. Ugyanakkor hétről-hétre végigállta a piac két óráját, csevegve a körülötte levőkkel, a növényes pult mögött. Sokuk ugyan elvállalta a felszolgálást, de egy másik tagot - pl. engem - kért meg, hogy süsse meg a kávéval adott sütit (amiből eredetileg 100 darab kellene, ezért 6.35 eurót kapunk fizetségül. Sosem fogy el száz, 75-80 darab bőven elég. Eleinte tartogatták a maradék sütiket, e gyakorlat ellen mindig berzenkedtem, mert ha egyszer egy piac a friss árujával hirdeti magát, ne adjon már kissé állott süteményt - még ha ehető is -, a kávézójában.)
A kelletlen hozzáállás, fura kifogások és húzódozások miatt döntöttem úgy, hogy állandóra elvállalom a kávézójuk - nevezzük mostantól kávékuckónak a félreértések elkerülése végett - vezetését. Eddig minden alkalommal odajöttek, hogy hú, de jó a süti - naná, külön hangsúlyt helyezek rá, hogy valami újszerű legyen. S minden alkalomra frisset csinálok.
Ugyanez a probléma a takarítással, vagy a fűnyírással, vagy az éves tereprendezés elvégzésével. Mindig ugyanaz a 10-15 ember ugrik, ajánlkozik. Megint csak nem várható el, hogy 80 éves öregasszonyok gereblyézzék a kavicsot egyenletesre... Öregszik a csapat, fogynak, tavaly is elvesztettünk egy tagot, Bella férjét... Ugyanakkor a hülye jogi huzavona miatt nem vesznek fel új tagokat. S az az igazság, hogy ha jelentkezik is valaki, mihelyt meghallja, mikkel jár a piaci tagság, lemond a jelentkezésről. Hamarosan talán rendeződik a helyzet, tudunk tagokat toborozni, de egyáltalán lesz-e jelentkező? Ha elmeséljük a jelentkezőknek, hogy nem mindig fogy ám el az áru, és vannak közös költségek, akkor megfutamodnak.
Ez nem egy farmers' market, ahol a laza közösségbe tömörülő kistermelők, vagy kereskedők napi 50-60 euróért asztalt bérelnek, s aztán boldogan viszik haza az egész bevételt. Az éves tagsági díj nálunk 15 euró, ebben benne van a biztosítás is (ami egy farmers' market esetében jelentős lehet, ha az illető egymaga köti meg.) A bevételből 11 % a piacé, ebből fedezik az épület után fizetendő áramot, vízdíjat, egyéb biztosításokat, az ügyvédet, és részesedést a Country Market Ltd.-nek. A bevételünk szerény, inkább Húsvét és Karácsony idején ugrik csak meg, de akkor nagyon. A tagság átlag életkora egyre magasabb. Most éppen ki kellene töltenem egy szavazóívet, hogy 2009-re a committee-be kiket javasolok a különböző pozíciókra. Nem tudom kitölteni a 13 rubrikát, egyszerűen nincs rá ember. Nincs vállalkozó - aki lenne, annak éppen most telt le az engedélyezett 3 éve a committee-ben. S csak úgy nem írhatok be akárkit, előtte meg kell kérdezni, vállalja-e egyáltalán a megtiszteltetést (és a munkát).
Szomorú. Ha már nem is kell senkinek a piac területe - pláne most, hogy az építkezési lendület megtorpant, sőt, leállt -, a lelkes, még aktív, de egyre öregedő tagok lassú fogyása gondoskodik majd róla, hogy kihaljon ez a market. Biztosan még lesz pár munkás évünk, de utána...? Ha Robin, a pénztárosunk - mostanság elég beteges -, nem vállalná többet a pénztárosságot és a könyvelést, nagyon nehéz helyzetben lennénk. Ez komoly meló, amit ugyan évi 800 euróval díjaznak, de mégis. Ki vállalná fel ennyiért?
Szóval, amikor valamelyikük azon háborog, hogy a többiek nem dolgoznak, nem vállalnak el dolgokat, nem tudok már vele háborogni. Öregek, vagy olyanok, akik nem érzik magukénak a piacot. Sőt, akad olyan is, aki megsértődött, mert véleménye nem talált meghallgatásra, s ezért nem aktívkodik. Erre is rá lehet unni, bele lehet fáradni 20-30-40 év után. Van olyan kisöreg, aki már csak társasági életet élni jön oda minden szombaton - nem árusít, nincs mit, de a tagsági díjat befizeti még. Sőt, azért is fizet, hogy valaki kitakarítson helyette. De a lelkesedés megcsappanása, az öregedés ellen nem lehet mit tenni.
