2009. január 27.

A piacról

Először is, keresgélés közben ezt a (nem túl jó, tudom) képet találtam a tree fernünk gyerekkorából. Ekkora volt a megvétel idején, 2007 novemberében. Ahhoz képest elég nagyocska lett már, nem?

***

Most, hogy titkárként éves beszámolót kellene írnom a piacnak, s közben jönnek a telefonok, hogy ki nem fog majd tudni eljönni az éves meetingre, eszembe jut sok minden. 6 éve vagyok a piac tagja, ez lesz az ötödik év, hogy titkár leszek. Az elmúlt hetekben - amikor nem a fogorvosnál ültem - szombatonként a kis kávézójukat vezettem. Mivel korán (9-kor) érkezem oda, látni, ki az a pár lelkes ember, aki már 8-tól ott van, nyit, és korán hozza az áruit. Egyre kevesebben vannak. Egyre többen lesznek 70-80-90 évesek, s hiába jönnek, csodásan sütött sütikkel, kötött babákkal, eladandó zöldséggel, sok dologra már nem képesek. Takarítani például. Elvileg mindenkinek évente kétszer nagytakarítást kellene végeznie a piac épületében, de erre már csak alig 15-20 embert lehet rávenni az 50-ből. Nem is várhatja el senki, hogy egy 80 éves öregasszony - aki azért még egy autót elvezet -, söprűvel és felmosóvödörrel imbolyogjék a piac hajópadlóján. Régen, a kávézóban két kis öregasszony szolgált ki, hozzájuk illő lassúsággal, gyakran volt tömeg, de az emberek sosem voltak türelmetlenek. Ők meghaltak, egyikük, Phyllis halálának évfordulójára nyomtatott kis emléklap (rajta mosolygós fényképével) még ma is ki van tűzve a kávézó kiadó pultja mellé.

Bármennyire berzenkednek ellene, fogynak és öregednek. Amikor az utolsó meetingek egyikén szóbakerült, hogy szívesen csinálná "valaki" (én) állandóan a piaci kávézót, sokan megkönnyebbülten felsóhajtottak. Saját bevallásuk szerint nem szeretik csinálni. De volt, aki makacsul ismételgette, hogy ez rossz ötlet, elkényelmesíti a tagokat, megszabadítja őket az elvégzendő munkától: igenis, vegye ki mindenki a részét a piacot érintő dolgokból, takarításból, kávéfőzésből, kávé mellé adott süti sütéséből. Nekem alig pár név maradt, akiket variálnom kellene, beosztani, hogy melyik hétvégén ki végezze ezt a feladatot. Azokat a szemforgatásokat, sóhajokat, amiket néha kaptam, ha odamentem valakihez, s mondtam neki, hogy no, erre és erre a dátumra van beosztva. Volt, aki odajött - sosem felejtem el -, s magyarázta, hogy magas vérnyomása miatt képtelen a pult mögött felszolgálni. Ugyanakkor hétről-hétre végigállta a piac két óráját, csevegve a körülötte levőkkel, a növényes pult mögött. Sokuk ugyan elvállalta a felszolgálást, de egy másik tagot - pl. engem - kért meg, hogy süsse meg a kávéval adott sütit (amiből eredetileg 100 darab kellene, ezért 6.35 eurót kapunk fizetségül. Sosem fogy el száz, 75-80 darab bőven elég. Eleinte tartogatták a maradék sütiket, e gyakorlat ellen mindig berzenkedtem, mert ha egyszer egy piac a friss árujával hirdeti magát, ne adjon már kissé állott süteményt - még ha ehető is -, a kávézójában.)

A kelletlen hozzáállás, fura kifogások és húzódozások miatt döntöttem úgy, hogy állandóra elvállalom a kávézójuk - nevezzük mostantól kávékuckónak a félreértések elkerülése végett - vezetését. Eddig minden alkalommal odajöttek, hogy hú, de jó a süti - naná, külön hangsúlyt helyezek rá, hogy valami újszerű legyen. S minden alkalomra frisset csinálok.

Ugyanez a probléma a takarítással, vagy a fűnyírással, vagy az éves tereprendezés elvégzésével. Mindig ugyanaz a 10-15 ember ugrik, ajánlkozik. Megint csak nem várható el, hogy 80 éves öregasszonyok gereblyézzék a kavicsot egyenletesre... Öregszik a csapat, fogynak, tavaly is elvesztettünk egy tagot, Bella férjét... Ugyanakkor a hülye jogi huzavona miatt nem vesznek fel új tagokat. S az az igazság, hogy ha jelentkezik is valaki, mihelyt meghallja, mikkel jár a piaci tagság, lemond a jelentkezésről. Hamarosan talán rendeződik a helyzet, tudunk tagokat toborozni, de egyáltalán lesz-e jelentkező? Ha elmeséljük a jelentkezőknek, hogy nem mindig fogy ám el az áru, és vannak közös költségek, akkor megfutamodnak.

Ez nem egy farmers' market, ahol a laza közösségbe tömörülő kistermelők, vagy kereskedők napi 50-60 euróért asztalt bérelnek, s aztán boldogan viszik haza az egész bevételt. Az éves tagsági díj nálunk 15 euró, ebben benne van a biztosítás is (ami egy farmers' market esetében jelentős lehet, ha az illető egymaga köti meg.) A bevételből 11 % a piacé, ebből fedezik az épület után fizetendő áramot, vízdíjat, egyéb biztosításokat, az ügyvédet, és részesedést a Country Market Ltd.-nek. A bevételünk szerény, inkább Húsvét és Karácsony idején ugrik csak meg, de akkor nagyon. A tagság átlag életkora egyre magasabb. Most éppen ki kellene töltenem egy szavazóívet, hogy 2009-re a committee-be kiket javasolok a különböző pozíciókra. Nem tudom kitölteni a 13 rubrikát, egyszerűen nincs rá ember. Nincs vállalkozó - aki lenne, annak éppen most telt le az engedélyezett 3 éve a committee-ben. S csak úgy nem írhatok be akárkit, előtte meg kell kérdezni, vállalja-e egyáltalán a megtiszteltetést (és a munkát).

Szomorú. Ha már nem is kell senkinek a piac területe - pláne most, hogy az építkezési lendület megtorpant, sőt, leállt -, a lelkes, még aktív, de egyre öregedő tagok lassú fogyása gondoskodik majd róla, hogy kihaljon ez a market. Biztosan még lesz pár munkás évünk, de utána...? Ha Robin, a pénztárosunk - mostanság elég beteges -, nem vállalná többet a pénztárosságot és a könyvelést, nagyon nehéz helyzetben lennénk. Ez komoly meló, amit ugyan évi 800 euróval díjaznak, de mégis. Ki vállalná fel ennyiért?

Szóval, amikor valamelyikük azon háborog, hogy a többiek nem dolgoznak, nem vállalnak el dolgokat, nem tudok már vele háborogni. Öregek, vagy olyanok, akik nem érzik magukénak a piacot. Sőt, akad olyan is, aki megsértődött, mert véleménye nem talált meghallgatásra, s ezért nem aktívkodik. Erre is rá lehet unni, bele lehet fáradni 20-30-40 év után. Van olyan kisöreg, aki már csak társasági életet élni jön oda minden szombaton - nem árusít, nincs mit, de a tagsági díjat befizeti még. Sőt, azért is fizet, hogy valaki kitakarítson helyette. De a lelkesedés megcsappanása, az öregedés ellen nem lehet mit tenni.

2009. január 26.

Hugh receptje csirkéhez

No, akkor jöjjön a recept: zöldséggel sült-főtt csirke

Kell hozzá egy jókora cserépedény, fedővel, olyan legyen, amit bele lehet rakni a sütőbe. További hozzávalók:

egy 2-3 kilós csirke, lehet tyúk is, legfeljebb azt tovább kell majd sütni
2 vöröshagyma
3 nagyobbacska sárgarépa
3 szál póréhagyma
3 burgonya
2 babérlevél
2-3 szál kakukkfű
egy darabka vaj
egy pohár fehérbor
egy pohár víz
1 kk só
frissen őrült fekete bors

A csirkét belerakjuk az edénybe (le szoktam vágni róla a fölös bőrt a hasánál). A hagymát felszeleteljük, a többi zöldeket feldaraboljuk. A fűszerekkel együtt elrendezzük a csirke körül. (Rendszeresen elkövetem azt a hibát, hogy több zöldet rakok a csirke köré, ilyenkor a sütés második részében kiemelem alóluk a csirkét, elrázogatom a zöldeket az edényben, s a sütés úgy folytatom tovább, hogy a csirke a zöldek tetején pirul, míg a zöldek a dús lében főnek.) A puha vajat elkenjük a csirke mellén, aláöntjük a bort és a vizet, s alaposan megsózzuk, borsozzuk. Lefedve a 190 fokra előmelegített sütőbe rakjuk, 50 percre. Ekkor levesszük a fedőt róla, megkavarjuk a zöldségeket, meglocsoljuk a zsíros lével a csirkét, és 25-35 percig sütjük tovább, míg a melle szépen megpirul. Egy hústűvel belebökünk a csirke combjába ott, ahol a testtel érintkezik - ha áttetsző lé folyik ki a húsból, kész a kaja.

Előmelegített tálra szedjük a csirkét, s feldaraboljuk. Mindenki szedhet zöldséget a tálból, s a finom zsíros-vajas léből is bőven locsolhat a zöldekre.

A zöldségeket szezononként variálhatjuk, kedv és ízlés szerint.

Ha vén tyúkot sütünk-főzünk így, akkor az első félóra sütés után vegyük le a sütőt 140 fokra, és süssük tovább a madarat, még további 1.5-2 órán át, de a fedelet ne vegyük le az edényről. Félúton fordítsuk hasára a madarat, így a lében puhára sül-fő a mellehúsa is.

Amiért ez a recept igen jó, az az alábbi ötlet, amivel rendszeresen élek. Hugh javasolja, hogy a két emberre elég zöldséget és levet tegyünk turmixgépbe, és valamilyen friss zöldséggel (csalán, sóska, vizitorma stb.) turmixoljuk fel levessé. Az eredmény remek: előételként finom zöldségleves, főfogásként puhára sült-főtt csirke, durvára darabolt zöldségekkel.

***

Amilyen hideg, nedves volt az idő a hétvégén, olyan szépen süt most a nap. A hóvirágok csodaszépek az erős fényben. Megyek is kertészkedni.

2009. január 25.

Esős hétvége

Olvasgattam ma a késői kelés és a második kávé után Dzsuszti blogját, s muszáj volt mosolyognom. Először azért, mert a posztjában említett Darina Allen-féle szakácskönyv nekem is alapműként itt van a polcon - az első ír szakácskönyvem volt. Olyan érdekességeket tanultam meg belőle, mint hogy hogyan kell rákot pucolni, csirkét bontani és kenyeret dagasztani. Botond felesége tagja volt az itteni könyvklubnak, és - ha jól emlékszem - ez volt az egyik kötelezően megvásárolandó kötet, de nem tetszett neki, én pedig átvettem... Hasznos könyv, csak bosszantó módon sok az elütés benne. Az újabb kiadástól az ára tart vissza, ellenben mikor Myles, a kávézó szakácsa megnősült, megvettem nekik nászajándékba. Pechemre, nylonba volt csomagolva a könyv, nem tudtam kinyitni, de azt láthattam, hogy az új kiadás Allen-ék cookery school-jában végzettek mindegy 1000 receptjével bővült.

A második mosoly tárgya Dzsuszti beszámolója volt, miszerint citromkrémes szeletet sütött párja, Attila születésnapjára. Nos, ez az a bizonyos "lemon slice", ami a kávézó legnépszerűbb sütije még ma is, s akárcsak Dzsuszti, én is Chili és Vanília gasztroblogjáról szereztem a receptet. Későbbiekben meg is köszöntem Chili-nek, mert nagy sikert arattam mindig ezzel a sütivel, a kávézót kritizáló kritikusnak nagyon ízlett! Lehet, hogy meg kellene említenem Dzsusztinak a süti piros változatát, mert az is nagyon finom.

***

Ma pocsék idő volt, vad szél és rengeteg eső, amiből bőven jutott az ablakpárkány belső felére. Valahol ereszt a gyárilag szigetelt ablak. Egyelőre fogalmam sincs, hol, csak egy öreg konyharuhával tudok védekezni a kár ellen - már amikor, mert a múltkor az éjszaka során annyi eső volt, hogy a konyharuha teljesen átázott, és a víz kis tócsában várt a padlón. Ha délnyugati széllel párosul az eső, beázunk!

Délután Trish vendégei voltunk, a Campo di Fiore-ban ettünk egy alaposat. Nagyon remek eszpresszót kaptam a jókora adag kagylós spagetti után. Kellemesen elcsevegtünk több, mint három órát, s annak ellenére, hogy foglaláskor mondták, az asztal csak két órán át a miénk, nem célzott rá senki, hogy menni kellene.

Most beraktam a holnapi kaját a sütőbe - a kedvenc Hugh-Fearnley-Whittingstall-os receptem, egész csirke sül, a márkája miatt Emile-nek nevezett edényben, rengeteg zöldséggel és némi fehérborral körítve. Emile az a bizonyos bordó cserépedény, amibe beleférnek jókora adag húsos kaják, amolyan "casserole dish", aminek a fedelét sikerrel megrepesztettem, de az óvatos kezelésnek hála, még egy darabban van. Nagyon szeretek ilyen hamar összerakható, sütőben lassan megsülő kajákat készíteni, csak az a riasztó, hogy oda van írva, hogy 4-6 főre elég, s mi ketten esszük - s nem is olyan sokáig, mint azt mások tennék... Majd holnap begépelem, mert igen jó kis recept, ha egy ételből ki kell hozni több fogást. De most vár a vasárnapi újság (Obama-emlékszám!), majd este jön az ER soronkövetkező része, amit nagy meglepetésemre még V. is nézni kezdett (legeslegutolsó sorozat), mert egy igen elegáns arcú fekete hölgy, Angela Bassett játszik benne. A második rész végén megjegyezte, hogy egészen jó kis sorozat ez, csak ne lennének benne véres részek. Ez már óriási haladás ahhoz képest, hogy eddig rendszeresen perverznek titulált ER-rajongásom miatt.

Holnap nincs sütés, ugye. Fura lesz. Ellenben van sok vasalnivaló, piaci és családi papírmunka, rendezgetés a lakásban, néhány virág átültetése... Még a sziget betelepítéséről szóló házit is meg kell írnom...

Apropó, mostanában ezt a mulatságos weboldalt olvasgatom, amerikai oldal, it's hilarious!