"Maska" és a rivális

Telefonos kép. Olyan is, bocsánat.

Üzenet

Délután fészbukoltam, és megláttam egykori kolléganőm, Fiona bejegyzését, miszerint a mamájánál van, fent Északon, és két, a mamája által menhelyről örökbe fogadott macska hasát simogatja. Írtam neki, hogy jajdejó neki, de én szomorú vagyok, mert meghalt a macskám, aki ugyan szép és hosszú életet élt, de a halálhíre azért nagyon elszomorított.

Erre az imént ezt a privát üzenetet kaptam, a fészbukon át:

Hey Monika,

I'm Borbola. I'm a cat - I own Simon who is kind of vaguely a friend of Fiona's. Just wanted to drop you a line to say sorry about your cat, as a cat myself. It doesn't matter how old or how good a life he had, you feel bad so I thought I should give you a virtual headbutt and purr.

And then walk across your keyboard trying to get your attention.

x x x
B

Most mit lehet erre mondani? Ülök és potyog a könnyem.

RIP Possum

Le vagyok törve. Öcsém imént mailezett, hogy a macskám, Possum elhalálozott. 16 évet élt, ebből egy tucatnyit nélkülem.

Most már tényleg macskátlan vagyok.

"Foggy, foggy dew"*

Ma reggel sűrű ködre ébredtünk. Egész nap szemerkélt (majd esett) valami az égből, se nem eső, se nem köd, valami "drizzle": a macska minden szőrszála végén ezüst göböcskével borítottan feküdt a shed tetején - egyedül az esti szték zsírosa kedvéért kelt csak fel. Azt ugyanis levágtam V. hússzeletéről, mert figyelni kell a súlyára...

Ma ganéztam a lakást, de hiába dolgoztam sokat, alig jutottam előre. Rengeteg a kidobandó vacak, még jó, hogy holnap az Irish Cancer Society jön begyűjteni a pénteken bedobott nylonzacskóikat, amibe mindenféle, még értékesíthető dolgot várnak. Egy szép, de sosem használt, falra akasztható váza, pár könyv, néhány apróság ment a zacskóba, este kirakom az ajtó elé.

Egy jókora dobozt megtöltöttem régi magazinokkal, amiben írtak pár sort a kávézóról, vagy amiben szerepelt egy-két sütim, mint kellék. Minek őrizgettem? Elég a kérdéses oldal, kitéptem, eltettem őket. Számos főzős magazin is előkerült, mentek a többi közé. Helyére raktam egy doboznyi karácsonyi kiszúrót, amelyek csomagoló- és dekoranyagokkal együtt hányódtak egy dobozban. Mindeközben a szekrény alatt-felett-mögött lapuló pókokat is kiirtottam, lepókhálóztam, leporoltam... Kész szerencse, hogy szomorkás nap volt, és nem sütött a nap, túl meleg lett volna a munkához :-)

Ami holnap folytatódik, némi sütéssel színezve.

***

Már hetek óta feszít a köthetnék, de a magamnak megígért fonalvásárlás elmaradt. Ismerem magamat, nem fogok én befejezni semmilyen nagyívű kötési projektet, hiába a szép csipkemintás kendő, vagy sál. Ott állnak a félig kihímzett babanevek, a kézimunkák, inkább azokat kellene befejeznem. Aztán ma, a mailek között feltűnt egy, az Innocent Smoothies-től jött, aminek feliratkoztam a hírlevelére. Kiderült, az idén már Írországban is csinálnak Big Knit kampányt: http://www.innocentdrinks.ie/thebigknit/

Húhú, remek, kis sapkákat fogok kötni, hamar megvannak, a sok maradék fonalat elhasználom valamire, és tévénézés közben remekül lehet csinálni. Valamint jó cél érdekében készülnek a sapkák!

Minden más, egyéb kézimunkás projekt csak ezután jöhet. S a babanevek kihímzése után...

***

Közben a neurológus folyamatosan küldözgeti a vizsgálataim eredményeit - semmi. Vagyis minden rendben. Mégis igaza lehet, hogy a migrén okozta a gondot. S azóta, mintegy véletlenül, az egyik múlt heti újságban elém került egy cikk, amely arról értesített, hogy migrénes fejfájásban szenvedők nagyobb számban kapnak stroke-ot. Kösz. A kapcsolatot megmagyarázni nem tudják, de a lényeg, hogy ne igyunk, ne dohányozzunk, legyen egészséges a testsúlyunk, a táplálkozásunk... A megvastagodott derekamon, hájas pocimon kívül más káros tényezőt nem tudok felmutatni, ami engem illet, vérnyomásom rendben, nem iszom (sokat), nem dohányzom... s most már iziben veszem is be a fájdalomcsillapítót, ha a fejfájásnak csak a legkisebb jele is mutatkozik.

* Ballada cím, a mai időjárásról jutott eszembe