A pestisnek "hála", se piac, se piaci míting nem volt nekem a hétvégén, se sütés, se kávéztatás. V. már pénteken negatív lett, boldog ember, nekem csak ma reggel lett negatív a teszt. Hétfőn lejár a karantén, utána még 3 nap óvatoskodás, aztán remélhetőleg újra teljes értékű leszek.
Addig is van még hátramaradva némi fejzúgás, tömött fej, teli hallójáratok, a takonykórnak már vége, de illatokat érezni nem tudok, csak igen-igen halványan. Olyan jól is vagyok már, de mégsem. Tegnap alig keltem ki az ágyból, nagyon lusta napunk volt. A miheztartás végett megfürödtem, de aztán újra ágy, befejeztem egy jó könyvet, azzal telt el a nap. Az ajtó előtti rózsába hiába dugom az orrom, semmit nem érzek, ugyanakkor a diffúzerbe öntött rozmaringot egészen halványan, tömény olaj formájában még érzem. Mindenki más időpontokkal vigasztal, 4 hónap, 6 hónap, visszajön majd a szaglásom, ne aggódjak.
...
Csütörtökön megjelent egy bőbeszédű ember, akit a management company bérelt fel, állítólag már nálunk is járt, mármint a lakásban, s azért jött, hogy az ablakokat megjavítsa. A hírek szerint a próbaképpen elvégzett munkája sikeresnek bizonyult, s a másik tömb hozzánk hasonló lakásának ablakai most már nem áznak be. Most már a hiszem-ha-látom állapotában vagyok, ha az ablakok javításáról van szó, de azért hasonló barátságossággal elbeszélgettem vele, s valamennyire félrehuzigáltam a cserepeket a létrája útjából. Manci gyorsan eltűnt a hátsó kertben, amikor a fickó megjelent. Végül egész nap az ablakok körül tett-vett, pár letört bokorágat és összetaposott aljnövényzetet hagyva maga után, de ez a helyszűkével járt.
Különösebb varázslást nem végzett, hanem szilikonnal alaposan körbefújta-kente az összes ablakot. Zajosanyukával egyetemben elmondtuk neki, hogy a víz fentről jön, s Zajoséknál is kellene egy hasonlót csinálnia, különös tekintettel a kettünk ablakkiugrója felett lévő erkélykére - fene tudja, annak milyen a szigetelése. De mivel Zajosék nem jelentették be hivatalosan a beázást, ezért csak nálunk fújt. Agyrém. Közben az is kiderült, hogy a kifizetését csak részben ejtette meg a management company, így tele volt panasszal, úgyhogy szerintem a következő email Zajoséktól igencsak hangos lesz a témában. Annak idején a körlevelekben mindenkit megkérdeztek, kinek van ilyen problémája, de valahol utat téveszthettek az emailek, pl. én is több emailt egy olyan embernek küldtem, aki azóta elment a cégtől. Csak éppen ezt nem közölték a lakókkal. Az újak nem mutatkoztak be, az emailcímük is rejtve maradt, vagyis a kommunikáció elég slendriánul folyik.
Úgyhogy most kiváncsian várom a következő nagy esőt, délnyugati széllel. Az lesz csak az igazi teszt. Ami pénteken esett, egész nap, az csendes, szép, igazi tavaszi eső volt, nagyszemű, szélmentes.
...
Az utolsó piaci mítingen az volt a hozzáállás, hogy nem szavaztatunk tagságot a piac jövőjéről, hanem csak tájékoztatjuk őket, mi történt, s mit fog az elnökség tenni, hogy az esetleges adás/vétel zökkenőmentesen menjen. S ha majd ténylegesen lesz vevő és ajánlat, akkor egy gyors míting során megszavaztatjuk a többieket is. A tapogatózás során azért kiderült, hogy a tagság többsége el akarja adni a területet, s abbahagyni a piacozást. A távolmaradó tagságot főleg az érdekelte, hogy vajon mennyit lehet kérni a területért.
Ami engem illet, én mennék más piachoz a hálózaton belül, s ott folytatnám a munkát. S mellette maradna a kávézó és a kenyeres megrendelések a telepről. A kávézóval elég jó a kapcsolat, de sajnos, a nagy megrendelők továbbra sem bírnak időben gondolkozni, most kellett nemet mondanom egy nagy megrendelésre, mert nem lett volna rá elég idő. Ha egy esküvői sütimegrendelést hónapokkal előre meg tudnak adni, akkor egy vállalati rendezvény is megtehetné, hogy jó előre tervez, gondolom.
...
Hirtelen nem tudva mit kezdeni a rám szakadt szabadidővel (bár lennének tennivalók azért), kiültem pénteken az ajtóba egy kávéval, Mancival az ölemben, nézni az esőt. Hirtelen elcsendesedtek a madarak, csak a hazajövő lakók autóit lehetett hallani, s a cseppek kopogását a sövény levelein. Nagyon klassz volt az a negyedóra. Hirtelen vonult át az a nagy, pocsolyákban buborékokat vető eső, szinte már a nyári zivatarokat idézve. Langyos napok voltak, utolsó sétánknál melegített bennünket a napsütés, mindenfelé friss és szemet gyönyörködtető színek, s hozzá illatok - már akinek. A cseresznyefák már elvirágoztak, de egy kései díszszilva a szomszéd telepen csak most kezd igazán mélyvörösbe burkolózni. A fenyőfa minden szélfúvásra szórja maga köré a pollenjét, megértek a fenyővirágok, jót tett neki a tegnapi és mai napsütés. A tulipánok elvirágoztak, szirmaikat az idő és a gyerekek labdái verték le. Most már sajnos, tudom, hogy minden kedves virágot, növényt a kert jobb oldalára kell rakni, mert ott nem érik el a berúgott labdák.
