Nick, az aranykezű
Szombaton reggel, úgy hét előtt, amikor a scone-készítésre mértem ki a dolgokat, és Őrnagy úr éppen a fánktésztán dolgozott, hallom ám egyszer, hogy kezd nyögni. Korábban is előfordult pár hete, hogy kissé rekedtes kerregő hahg kísérte a munkáját, de ez most gyanús volt. A megszokottnál lassabbra állítottam, mondván, még csak most keveri a tojásos-tejes kulimászt, majd ha simább lesz a tészta, kap egy kis sebességet, de ezt sajnos, már nem érte meg. Gyanakvó tekintetem kíséretében - mielőtt még bármit tehettem volna -, nyögött kettőt, majd leállt. A szívverésem is kihagyott, leizzadtam. Kikapcsoltam, kihúztam. Tapogattam a fejét, jesszusom, meleg! Szagolgattam a levegőt, nem volt égett szag. Kivettem alóla az edényt, megsimogattam, ne most halj meg, jó? - kértem önzőn, mert még össze kellett kevernem a scone-tésztát, ráadásul új recepttel dolgoztam, mert nem volt itthon megfelelő liszt, elfelejtettem megtölteni hétvégére a lisztes edényt. Mielőtt erőt vett volna rajtam a pánik, ve...
