"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Hétfőn reggel fogcsikorgatva végrehajtott, sietős, sávváltásos, mennyeninnenmárelőlem-módra végrehajtott autózás után úgy estünk be a követség kapuján. Az utakon a szokásos reggeli tömeg volt, pedig sikerült "majdnem" időben elindulnunk, s elkerülnünk a dugót! Beestünk volna, de előtte sorba kellett állni a bebocsátásért, le kellett adni mindent, ami "elektronikus", telefont, USB-kulcsokat, kaptunk helyette nyakba akasztott számot... Mint a birkák, éppen csak a fülünkbe nem lőttek egy színes műanyag izét. De készültem, nem vittem semmi olyat, aminek az idegenek általi tapogatása fájt volna, csak könyvet - ahhoz nyúlhatnak. Nem pikírtkedem, mert összehasonlíthatatlanabbul udvariasabbak voltak, mint tíz éve, amikor a fogadó ablakok függönyeinek elhúzása után egy testes nő, összecsapta a kezét, s odaszólt a kollégáinak: "Come on guys, let's get rid off these people!" Mi pedig, a "people" ott ültünk, lenyelve a lenyelendőt, mert úgy, de úgy be ak...