A február vége, március eleje nálunk ugye csupa évforduló. Szombaton volt, hogy 27 éve érkeztem, V. pedig 28 éve, ma, Szt. Patrik-napon. Nem mindegyiket ünnepeltem V.-vel az idén az adott napon, mert Bp.-en volt, papáját látogatni. Így Trish-sel mentem el koccintani magunkra, házasságunkra, állampolgárságunkra. 5 éve, éppen a pandémia berobbanása előtt lettünk azok. Micsoda öt év telt el azóta... Az állampolgárság azonban nem azt jelenti, hogy szombaton nem viseltem kokárdát.
Ezzel kapcsolatban... érdekes állapot állt elő. Szülőhazám vezetője Putyinhoz dörgölődzik, lepoloskázza mindazokat, akik megkérdőjelezik a módszereit, míg választott hazám egyik lábáról a másikra áll, toporog, s nem tudja, mit csináljon, és hogyan, most, hogy Európa országai többet akarnak költeni Ukrajna védelmére is, s középső ujjat mutatnak a Felonnak. A köztársaság elvileg neutrális, de ezt érdekesen értelmezi, úgyhogy hivatalos megnyilvánulásokkor magát inkább el nem kötelezettnek tartja. Védelmét illetően erősen rászorul az angolokra. Saját légiereje nincsen, van egy vagy két hadihajója, de hát az lófütty egy konfliktus idején. S van elég gond az országban, amire kellene a pénz, s most jön ez...
De ezen túl is aggasztó a helyzet, mert itt van a rengeteg multinacionális cég, s amerikaiak, európai központokkal, számos iparág támaszkodik az USA-val végzett kereskedelemre, muszáj - mondhatni - jópofizni a Felonnal, nehogy megharagudjon, jujj. Ott volt az a kínos találkozó az ír miniszterelnök és Felon között, a hagyományos Szt. Patrik-napi látogatás, kristályváza, lóherecsokor... Rossz volt nézni, de érthető volt a Taoiseach viselkedése. Kicsi ország, sok múlik azon, hogy a nagyok mit döntenek a feje felett. Néha nyelni kell, nagyot.
Vagyis változások lesznek, brace yourself, Bridget.
Nagy változás az is, hogy végre csak eladták a kávézót, hosszan húzódott. Új tulaj van, néhány napja íródtak alá a papírok. Kellek-e nekik, ki tudja, júliusban visszatérünk rá, addig üzemszünet, mert... Utazunk.
Tegnap bementünk a nagyvárosba, extra biztosítást kötni az utazásokhoz (erről később), s megnézni egy kicsi kiállítást, a Chester Beatty Library-ban, az állatövi jegyekről, netsuke formában. Az üvegajtón belépve éppen mondtam valamit V.-nek magyarul, mire a mellettünk kifelé ballagó pár rámköszönt: magyarul... Zavarodottan néztem, ismerősök lennének? Vagy nem is azok, "csak" magyarok? Két nappal ezelőtt este a pizzára vártunk a sütöde pultjánál, s az előttünk sorban állő hölgy magyarul köszönt el... Vagyunk páran, haha.
A város tele volt turistával, az ebédre kinézett vendéglőben "tourist/express" ebédeléshez ajánlott menü is volt. Amerikaiak tömege, jönnek a felvonulásra, hosszú hétvégére. Odafelé velünk ellentétesen haladt a forgalom, hosszú tömött sorban, késő délután hazafelé éppen ellenkezőleg. De a figyelmemet inkább az elválasztó sávba ültetett sok-sok nárcisz kötötte le, csodaszépek a ragyogó sárga színükkel.
Kétlem, hogy ma kimozdulunk, pedig itt a városkában is lesz felvonulás. V. dolgozik, s rám is vár 60 darab kidekorálandó kishercegnő. Az utolsó rendelések elutazás előtt.
***
Mert utazunk. Hosszan ültek a döntésen, de végül V. megkapta a sabbatical-ra az engedélyt, hurrá. Addig voltak/vannak elintézendő dolgok, kezd lassan erőt venni rajtam a szabadság előtti gyomorszorulás. Hogyan, mit pakolni, hogy hagyni itt a lakást (lesznek látogatók, nem lesz üres), ki etesse Mantzit: Zajosanyuka, igen, ő, mint kiderült, többek macskájára vigyáz/ott már a telepen. Szégyentelenül szállítom neki hálából a kenyereket, közben Mantzinak fogalma sincs, hogy nem lesz babusgatás hosszú hetekig. Mostanában különösen válogatós, sokszor húzza az orrát a finom kajára, de majd jön a változás neki is.
Közben voltak ám szélviharok, nagy esőkkel, a felsöpört kertben újra felgyűltek a meggyötört levelek, apró gallyak. Két zsáknyi törmelék várja a kukázást, a szomszédból még régebben áteső törött virágláda darabjai, elszáradt növényszárak, törött, megrepedt műanyag cserepek, kiürült virágföldes zacskók... Mantzi ki sem dugja ilyenkor az orrát a kisebbik, barlangszerű menedékéből. Sajnos, egyszer beázott, bevert a szinte vízszintesen eső eső. Szerencsére az utána következő szeles napokban ki is száradt az elázott párnája.
***
A városban is nagy változások történtek. Az időtlen-idők óta elhanyagoltan álló régi Dell-telepet teljesen lepucolták, kivágtak minden fát, eltűnt minden épületmaradvány, a kerítés melletti fákat, bokrokat is alaposan visszavágták, hirtelen egy nagy nyílt terület lett a régi elvadult fákkal, bokrokkal, gazzal benőtt telep helyén. Gondolom, hamarosan kezdődik az építkezés. Eredetileg öregek otthona lett volna rajta - ezt talán már írtam -, most szociális lakásokról szól a pletyka, majd kiderül, végül ki fog ott lakni.
A város közepén lévő területen is van mozgolódás, oda eredetileg sokszintes lakótömböt terveztek, most csak egy négyemeletesről szól a fáma.
Sajnos, az Aircoach buszai többet nem fognak lejönni Bray-be, Greystones-ba a reptérről, legközelebb a Leopardstown hotelnél állnak meg, onnan taxit kell fogni. A megfogyatkozott utasszámra hivatkozva rövidítették meg a vonalakat, egyelőre nincs másik. Vagy le kell buszozni a reptérről a belvárosba, s onnan lejönni az E1-es jelzésű busszal, s még van húszperces séta a házig. Lesznek látogatóink, akiknek felajánlottuk a lakást, nekik ez nem lesz kellemes az éjszaka közepén megérkező repülőjárattal.
Minden buszjárat új betű- és számjelzést kapott, ami egyelőre eléggé megkavarja az embert, na de kaptunk erről vaskos kétnyelvű (angol és ír) brosurát is, lehet tanulmányozni, ne panaszkodjak. S magában a városban is indultak új buszjáratok, egyelőre kettő tűnt fel. Még lent a promenádon is jár egy, így újra jár busz itt az utcában, ide kanyarodik fel, aminek főleg a közeli sulikba járó gyerekek és szüleik örülhetnek. Az egyik megálló itt van a telep bejáratánál. Fejlődésnek fejlődés, bár a keskeny utcákon a hatalmas emeletes buszok kissé túlzásnak tűnnek.
***
Mostanában a telepen elég nyomott a hangulat. Pár hete volt egy lakógyűlés, amit a közös képviselőként megbízott cég Zoom-on tartott, naná, féltek a felháborodott lakók kitöréseitől. Egy elég jelentős összeget kérnek minden egyes lakástól, többet, mint az éves közös költség. Mire? Elöregedett liftek cseréjére, tűzvédelmi rendszer helyreállítására. Ugyanis kiderült, hogy mint sok más telepet a boom idején, ezt is úgy húzták fel, hogy a tűzvédelmi bizonylat, khm, hogy is mondjam, egy darab kakát sem ér, valószínűleg haveri alapon készítette el valaki.
Megtörtént ez már pár telepen, lehet régi híreket találni, amikor a lakóknak kell kiperkálni az extra pénzt, mert ha nem voltak rá hajlandók, vagy képesek, akkor kitelepítéssel kellett szembenézniük, vagy biztosíthatatlanná vált a lakásuk. Nálunk szerencsére (?) nem annyira vészes a helyzet, mindenesetre szemnyitogató volt, s természetesen, a nem várt fizetési kötelezettség bosszantó.
A mostani felmérést végző ember mutogatta a fotókat, a lakótömbök csővezetékei mentén, az emeletek közötti szigetelés - ami az esetleges tüzet volna hivatva kordában tartani, amíg a lakók kimenekülnek - olyan amatőr szinten van elkészítve, hogy mindenre jó, csak a céljára nem. S ahhoz, hogy a biztosító társaság biztosítsa a telepet tűz esetére is, ezt rendesen meg kell csinálni. Falszigetelések pótlása tűzálló anyaggal (ez is hiányzik, nahát), s hasonlók. Ez mind pénzbe kerül. Ehhez képest a beázás miatt rohadó ablakok kezelése, helyreállítása kvázi háttérbe szorul. Fogcsikorgatva, de megszavazták az emberek ezt az összeget. Mi is.
Aztán jött egy körlevélke, hogy irgum-burgum, ha egyesek nem szoknak le a félig a járdán való parkolásról, akkor tiltó jelzés felfestése és klampolás következik, még akkor is, ha parkolási engedéllyel rendelkezik az adott autó. Igen ám, de nincs elég parkoló. Aki késő este jön haza, hova álljon? Erre ugyan rákérdezett pár lakó, de nem kaptunk egyenes választ, csak továbbra is azt szajkózta a management company vezetője, hogy büntetés, stb. Pedig vannak a járdának olyan részei, ahova fel lehet állni két kerékkel, mert nem jár arra senki. Azt, hogy esetleg további parkolókat alakítsanak ki, szóba sem került. Tényleg nem értem, mit gondolnak, ha egy lakásban mondjuk három bérlő lakik, s mindnek van kocsija, és parkolási engedélye, ugyanakkor minden lakáshoz 1.5 parkoló tartozik... hova tegyék az autót? Nyeljék le? Ebből lesz még kavarodás, bosszankodás, csudás nyárnak nézünk elébe. Azt hinné az ember, itt a management company a főnök és nem a lakók. Nem is értem.
Így aztán nem csoda, ha nemcsak Elaine-ék mennek el a telepről. Más is árulja a lakást, elege lett. A kezelési költség megy fel, de a plusz költségért cserébe nem igen látok javulást. Ó, lett homokosláda, lefagyott járdákhoz, s kaptunk még egy recicklálós kukát, na de azon felül?
Mivel az ablakok ügye egyre csak tolódik, amivel eddig csak fenyegetőztem, most megcsináltam. Elmentem a boltba, s vettem szilikont, hozzávaló töltővel, s nekiálltam a magam amatőr módján mindent körbeszilikonozni a nappali ún. bay window-ja körül. Nem csak az üveg és a keret között nyomtam körbe, hanem a keretek hézagaiba is jutott. Tekintve, hogy az ablakok kerete néhol már erősen elszíneződött, fekete, foltos az ismételt beázások miatt, az én csigamászásra hasonlító ténykedésem nem ronthatott sokat rajta. Szépnek nem szép, sőt, de hatásos.
Azóta nincs huzat, nem mozog a függöny. Mert tapogatózva találtam olyan rést, amin határozottan húzott be a hideg, csak ez eddig nem tűnt fel, hogy azon a pár centis, meglazult tömítés által alig fedett keskeny kis résen keresztül történik ez. Ot szilikonos palackot használtam el, a végén már mindenre azt nyomtam. Nyilván, hiszen ha az ember kalapácsot vesz a kezébe, mindent szögnek lát, mondta nevetve V. A szakértő szerint úgyis ki kell majd az ablakokat cserélni pár év múlva, akkor hadd szóljon. Ennél rondább már aligha lehet. Most kiváncsian várom az első vad délnyugati széllel érkező esőt, hogy beázunk-e.
De most jöjjenek a kishercegnők, egy mama/baba összejövetelre készülnek, ahová a babák, kislányok hercegnőnek fognak öltözni.
***
Apropó, a közeli utccákban virágoznak a csresznyefák. Hideg éjjelek ide vagy oda, erre a szív- és szemvidító látványra még mindig lehet számítani.
