Van egy zenés műsor az egyik ír rádióadón, Mooney's Tunes címmel, ahová be lehet telefonálni, kérni lehet egy dalt, s mindjárt el is lehet mesélni mellé, miért jelent nekünk sokat az adott szám. Egy Derek Mooney nevű ember vezeti/szerkeszti, meglehetősen népszerű, ismert személyiség. Ugyanennek a műsornak minden évben van egy karácsonyi koncertje, amit tavaly a viszonylag új Grand Canal Theatre-ben tartottak. S ott a koncert során fellépett egy ember, akit én is ismerek szegről-végről, az Üzemnek köszönhetően.
John ablakmosásból él. Dublinszerte mossa az ablakokat, cégeknél, magánházaknál. Alacsony, kopasz, igen bőbeszédű, középkorú férfi, Pioneer - ami az itteni római katolikusok között azt jelenti, hogy nem iszik, nem dohányzik. Szenvedélye az íjászat, mindig elmesélte, hova mentek versenyre, rendszerint nyert is. Minden péntek reggel jön az Üzembe, tíz perc alatt kívül-belül letisztítja az ablakokat, utána kap egy kávét, s ha van idő, csevegünk kicsit. Még Sebastian mesélte el nekem, hogy John pár éve beadta az adatait az itteni Adoption Agency-nek, amely az örökbefogadásokat intézi, illetve örökbefogadottak hozzátartozóit kutatja fel, s lám, bő 7 hónapja kiderült, hogy John-nak van egy testvére, aki Floridában él.
Azt, hogy örökbefogadott, régebben is tudtam, mesélte, amikor egymás családtagjairól esett szó. De hogy keresi vagy keresni fogja a rokonait, arról nem szólt.
December elején azzal jött be, hogy képzeljem, fel fog lépni a koncerten, mégpedig egy Song for Bernadette című Leonard Cohen-számmal. Ezt ő már nagyon régen hallotta, s akkor annyira megtetszett neki, hogy megvette lemezen, s azóta is énekelte baráti-családi társaságban. S mindjárt el is énekelte nekünk, ott az Üzemben, a meglehetősen megdöbbent kettő darab vendég füle hallatára. Egészen jól sikerült az előadás, fel mertem tételezni, hogy nagyzenekarral még jobban fog hangzani.
Na, de mi az apropója ennek a fellépésnek, hiszen "csak úgy" nem hívnak meg oda senkit, kell valami érdekességnek is lennie a dal kapcsán. Erre John elmesélte, hogy amikor 7 hónapja megkeresték, hogy tudassák vele, hogy mindjárt két testvérére is akadtak az örökbeadott gyermekek között az adatai alapján, kiderült, hogy az egyik nővére neve: Bernadette. S mivel John abban a kocsmában is tisztítja az ablakokat, ahol Mooney gyakran ebédel, egy alkalommal a mindig mindenkivel szívesen szóbaálló John elmesélte neki a dal, és a nővére nevének történetét, s Mooney ezek után hívta meg a karácsonyi koncertre.
John mondta nekem, ha érdekel, az egész koncertet leadják Karácsony napján, hallgassam meg. Meg is tettem, s már a dal közepén telebőgtem két papírzsebkendőt, mert szinte láttam magam előtt, ahogy lehunyt szemmel, akárcsak az Üzemben, kissé reszketegen, nagyzenekari kísérettel elénekli a dalt. Az éneklés előtt Mooney összefoglalta John történetét, úgyhogy eleve szipogással indult az előadás :-) Mármint a részemről.
A dal végeztével Mooney elmondta, hogy meglepetése van. Megkereste az Aer Lingust, s sikerült elérnie, hogy azok adjanak két ingyenjegyet John-nak és a feleségének, hogy Floridába utazhassanak, hogy John nővérével személyesen is találkozhassanak.
Tapsvihar. Szem nem maradt szárazon. Majd Mooney mondta, hogy most csinálnak egy fotót a jegyek átadásáról, de izé, azokat kint felejtette, mindjárt hozza őket. Majd visszatért - de nem a jegyekkel, hanem kézen fogva hozta magával Bernadette-et!
Ideje volt a harmadik zsepit is telebőgnöm...
Maga az éneklés nem, de ez a jelenet fent van a Youtube-on, mert Bernadette megérkezéséről tudott John családja, ugyanis Mooney megbeszélte az ötletet John feleségével, s csak az ő beleegyezése után intézkedett Bernadette-ék ideutaztatásáról. A koncert idején Bernadette már 3 napja a férjével együtt a Four Seasons vendége volt, s Mooney személyesen kísérgette őket a városban.
Szép történet.
De nem egyedülálló. Annakidején rengeteg megesett lányanya gyereke került - az anyák beleegyezésével vagy anélkül -, lelencházba, s onnan adogatták őket örökbe, akár külföldre is. John kamaszkoráig azt hitte, hogy a gyerekek a "nagy házból" kerülnek a szüleikhez, fogalma sem volt róla, hogyan fogan-születik egy gyerek. Egy ideig Kilkenny-ben volt lelencházban, majd onnan került Dublinba, végső örökbefogadóihoz.
Kiderült, van egy testvérük, egy lány, aki 18 évesen meghalt, s akinek a sírját Sutton temetőjében találták meg, ő és Bernadette. Mesélte, hogyan bolyongtak a térdig érő hóban, a decemberi hidegben... Amúgy a műsornak, a később megjelent képes újságcikkeknek köszönhetően sokan felismerték őket, ha kocsmába-vendéglőbe mentek enni, valaki mindig odajött hozzájuk, hogy csak nem ők azok a testvérpár, akik most találtak egymásra? Az egyik kocsmában a kocsmáros odaaadta nekik ingyen a különtermet, csak hogy zavartalanul ehessenek... Hozta nekünk is megmutatni a sok xeroxozott cikket, ahol mind ott a kép a boldogan egymást ölelő testvérpárról.
Akit érdekel, megnézheti John-t a Youtube-on, vagy meghallgathatja a velük készült hosszabb interjút (innen lehet letölteni a december 20-i adást), ahol részletesebben is elmeséli örökbefogadásuk történetét. A szüleiket keresik, de nem találtak még rájuk...
Megnéztem most újra a felvételt. Megható. Ideje megtölteni a negyedik zsepit is :-)
John ablakmosásból él. Dublinszerte mossa az ablakokat, cégeknél, magánházaknál. Alacsony, kopasz, igen bőbeszédű, középkorú férfi, Pioneer - ami az itteni római katolikusok között azt jelenti, hogy nem iszik, nem dohányzik. Szenvedélye az íjászat, mindig elmesélte, hova mentek versenyre, rendszerint nyert is. Minden péntek reggel jön az Üzembe, tíz perc alatt kívül-belül letisztítja az ablakokat, utána kap egy kávét, s ha van idő, csevegünk kicsit. Még Sebastian mesélte el nekem, hogy John pár éve beadta az adatait az itteni Adoption Agency-nek, amely az örökbefogadásokat intézi, illetve örökbefogadottak hozzátartozóit kutatja fel, s lám, bő 7 hónapja kiderült, hogy John-nak van egy testvére, aki Floridában él.
Azt, hogy örökbefogadott, régebben is tudtam, mesélte, amikor egymás családtagjairól esett szó. De hogy keresi vagy keresni fogja a rokonait, arról nem szólt.
December elején azzal jött be, hogy képzeljem, fel fog lépni a koncerten, mégpedig egy Song for Bernadette című Leonard Cohen-számmal. Ezt ő már nagyon régen hallotta, s akkor annyira megtetszett neki, hogy megvette lemezen, s azóta is énekelte baráti-családi társaságban. S mindjárt el is énekelte nekünk, ott az Üzemben, a meglehetősen megdöbbent kettő darab vendég füle hallatára. Egészen jól sikerült az előadás, fel mertem tételezni, hogy nagyzenekarral még jobban fog hangzani.
Na, de mi az apropója ennek a fellépésnek, hiszen "csak úgy" nem hívnak meg oda senkit, kell valami érdekességnek is lennie a dal kapcsán. Erre John elmesélte, hogy amikor 7 hónapja megkeresték, hogy tudassák vele, hogy mindjárt két testvérére is akadtak az örökbeadott gyermekek között az adatai alapján, kiderült, hogy az egyik nővére neve: Bernadette. S mivel John abban a kocsmában is tisztítja az ablakokat, ahol Mooney gyakran ebédel, egy alkalommal a mindig mindenkivel szívesen szóbaálló John elmesélte neki a dal, és a nővére nevének történetét, s Mooney ezek után hívta meg a karácsonyi koncertre.
John mondta nekem, ha érdekel, az egész koncertet leadják Karácsony napján, hallgassam meg. Meg is tettem, s már a dal közepén telebőgtem két papírzsebkendőt, mert szinte láttam magam előtt, ahogy lehunyt szemmel, akárcsak az Üzemben, kissé reszketegen, nagyzenekari kísérettel elénekli a dalt. Az éneklés előtt Mooney összefoglalta John történetét, úgyhogy eleve szipogással indult az előadás :-) Mármint a részemről.
A dal végeztével Mooney elmondta, hogy meglepetése van. Megkereste az Aer Lingust, s sikerült elérnie, hogy azok adjanak két ingyenjegyet John-nak és a feleségének, hogy Floridába utazhassanak, hogy John nővérével személyesen is találkozhassanak.
Tapsvihar. Szem nem maradt szárazon. Majd Mooney mondta, hogy most csinálnak egy fotót a jegyek átadásáról, de izé, azokat kint felejtette, mindjárt hozza őket. Majd visszatért - de nem a jegyekkel, hanem kézen fogva hozta magával Bernadette-et!
Ideje volt a harmadik zsepit is telebőgnöm...
Maga az éneklés nem, de ez a jelenet fent van a Youtube-on, mert Bernadette megérkezéséről tudott John családja, ugyanis Mooney megbeszélte az ötletet John feleségével, s csak az ő beleegyezése után intézkedett Bernadette-ék ideutaztatásáról. A koncert idején Bernadette már 3 napja a férjével együtt a Four Seasons vendége volt, s Mooney személyesen kísérgette őket a városban.
Szép történet.
De nem egyedülálló. Annakidején rengeteg megesett lányanya gyereke került - az anyák beleegyezésével vagy anélkül -, lelencházba, s onnan adogatták őket örökbe, akár külföldre is. John kamaszkoráig azt hitte, hogy a gyerekek a "nagy házból" kerülnek a szüleikhez, fogalma sem volt róla, hogyan fogan-születik egy gyerek. Egy ideig Kilkenny-ben volt lelencházban, majd onnan került Dublinba, végső örökbefogadóihoz.
Kiderült, van egy testvérük, egy lány, aki 18 évesen meghalt, s akinek a sírját Sutton temetőjében találták meg, ő és Bernadette. Mesélte, hogyan bolyongtak a térdig érő hóban, a decemberi hidegben... Amúgy a műsornak, a később megjelent képes újságcikkeknek köszönhetően sokan felismerték őket, ha kocsmába-vendéglőbe mentek enni, valaki mindig odajött hozzájuk, hogy csak nem ők azok a testvérpár, akik most találtak egymásra? Az egyik kocsmában a kocsmáros odaaadta nekik ingyen a különtermet, csak hogy zavartalanul ehessenek... Hozta nekünk is megmutatni a sok xeroxozott cikket, ahol mind ott a kép a boldogan egymást ölelő testvérpárról.
Akit érdekel, megnézheti John-t a Youtube-on, vagy meghallgathatja a velük készült hosszabb interjút (innen lehet letölteni a december 20-i adást), ahol részletesebben is elmeséli örökbefogadásuk történetét. A szüleiket keresik, de nem találtak még rájuk...
Megnéztem most újra a felvételt. Megható. Ideje megtölteni a negyedik zsepit is :-)
