"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Csak röviden: ma délután háromkor, két szatyorral súlyosbítva a bejárati ajtó előtt próbáltam a kulccsal célba találni, amikor telefonhívást kaptam. Vadidegen férfi, a weblapomra hivatkozva sütik után érdeklődött, majd rendelt 75 zászló és szív alakú sütit. Kis idő múlva maileket is váltottunk, jelenleg már 125 süti a megrendelés tárgya, ír és japán zászlók, szívek és tulipánok - alighanem egy jótékonysági rendezvényre... Ma pezsgőt bontottam volna örömömben, ki is vettem a hűtőből azt, amit a Tobin-ügy végeztével kívántam kinyitni (már vagy másfél éve a hűtő foglya - mármint a palack), de aztán az uram kissé meglepve rám nézett, finoman célozva rá, hogy a faszi még nem ül, így pirulva visszaraktam a kis palackot a helyére. Helyette egy pezsgőtabletta pezsegtette meg a vizet a még sosem használt pezsgőspohárban, amit egyik Karácsonyra kaptunk Trish-től. Nos, hurrá! Az első igazi megrendelő, aki nem hallott rólam, hanem csak úgy weboldal alapján hívott fel. Remélem, lesznek többen is ma...

Íme, kész: http://www.monikasbiscuits.com/ Lehet nézegetni, ízekre szedni - de főleg csodálni a testvérem keze munkáját, mert ő volt, aki megtervezte, s a nagyját fotózta... Az édi-bédi, tündi-bündi szöveg szándékosan olyan édeskés, az megy a sütikhez :-) Hálás köszönetem a közreműködőknek munkájukért, türelmükért (itt most kicsit meghajlok a mikrofon felé, s elérzékenyült arccal nézek): testvéremnek , Barnabásnak , és Rokon Boginak . Köszönet Botondnak a szöveg ellenőrzéséért, s Daphne-nak a tanácsokért. S az uramnak, a bíztató fenékbe rugdosásokért. Apránként majd bővül...