Kedves Emese és Laci!

A kedvetekért felrakom ide is - a Facebook mellett - Maskát, amint várakozón néz befelé. Korántsem azért jött ilyen közel, mert engem hiányol...

Nyögés

Lassan kifelé kerülök a (valószínűleg liszteszsákok emelgetésé-ből eredő) bedurrant hát okozta kínlódásból - pl. már tudok egyedül zoknit húzni és cipőfűzőt kötni -, bár az előbb, szigorúan négy fal között végzett hulahop-os mozdulatokat talán nem kellett volna megejtenem... Még próbaképpen sem. Lassan tényleg elkészül a kék sál/stóla másik fele. Maska az elgazosodott virágládában alszik, miután az előbb gyanakodva végignézte, hogyan zabálom le a maradék epret a növényeimről. Az ajtóból visszanézve barátságosnak szánt pillantást vetettem rá, erre felpattant, és a fal felé rohant, hogy átvesse magát rajta, és minél távolabb legyen tőlem. Ahogy becsuktam az ajtót, visszament aludni.

Beszari.

A boldogságomhoz most már csak az kellene, hogy az uram hazajöjjön végre az extrahosszú nap után, elmesélje a mai napi baromságokat, amik a Gyárban történtek, aztán pedig megkritizálja az új rebarbarás desszertet, amit kifejezetten neki készítettem.