Vége!
Nincs karácsonyi fotóm, nincs történetem. Ma még nincs, talán holnapra lesz. Fáradtság van, feszültség a nyakamban, a vállamat már megint felhúzva viselem, ha nem figyelek. Sok volt, nehéz volt, hiába tervezgettem előre, nem minden sikerült, a dátumok röhögve húztak el mellettem, nem lett szabadnapom szent karácsonyéj előtt. Vagyis volt, Donegal-ba autóztunk fel, sütiket szállítva egy kedves megrendelőnek, keresztül Észak-Írországon. Az nagyon jó volt, a kissé szottyos téli táj, a mezők, a kisvárosok, a farmok látványa, menyire más, mint az ősszel meglátogatott országok sora! Az északír határon az eladó kislány akcentusa, amit a maszk is súlyosbított, elszoktam tőle... Régről ismerős helységnevek, ahol nem jártunk sok-sok éve, lehetett emlékeket elevenítgetni, kivel és mikor jártunk arra, ki lakott itt, kivel találkoztunk ott... Emléksziget! Néha üres aggyal, rutinból dekoráltam, nem voltak már ötleteim a végére, vagy teljesen feleslegesen apróságokon agonizáltam, pl. hogy a becsomagol...