"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Amikor visszajövök szabadságról, azt hiszem, vagy azt remélem, hogy az általam felkeresett helynek a varázsa, jobbsága, szépsége, mássága, mint valami lepkeszárnyról érintésre lepergő hímpor, kicsit bevon, engem is szebbé, jobbá, érdekessebbé tesz, új lendületet ad, és megváltoztat. Mint az Újév első napja, pontosan olyan a hatás. Kicsit fényesebbnek, újabbnak, kisimultabbnak képzelem magam, s úgy érzem, hogy valami, valami biztosan változni fog, jobb és szebb lesz. Talán éppen én. Aztán ezt az érzést a villámgyorsan elkövetkező hétköznapok szépen elmúlasztják, már az első, számomra nagyon is ismerős, begyakorolt és megszokott mozdulatnál érzem, hogy nem, nem lettem szebb, jobb, újabb, sőt, kisimultabb sem, nem változik semmi, s ezért a hazaérkezés, akár csak az Újév első napja, enyhe bánattal tölt el.  Ráadásul az odakint néha ijesztően meglóduló szél, és a vízszintesen száguldó vízcseppek sem segítenek oldani a melankóliát. Várom, mikor tépi le a madáretetőt a fáról, esetle...