Végre egy szimpatikusabb évszám, nincs benne hármas, isten veled te nyomorult 23.
Annak ellenére, hogy elvileg még szabadságon van a héten, s más feladata nincs, mint engem furikázni beszerző útjaimon, V. ma már dolgozott, s fog is, valószínűleg. Trish is dolgozott ma már, tegnap még kellemes körülmények között ebédeltünk, s ünnepeltük az új évet s egymást, én pedig lassacskán újra visszaszokom a rutinba, minimális kenyérsütéssel a héten, mert a legtöbb kuncsaft még távol van a teleptől, s piac csak 13-én lesz. A kávézóba nem szállítok a héten.
Az idő igazi íres időjárás, viharos szelekkel s rengeteg esővel éjjel, főleg hajnal felé, nappal viszonylag nyugi van, csak a levelek gyűlnek az ajtó előtt s Manci dobozában. A tavaszi virágok most már késő téli virágoknak nevezhetőek, arasznyiak a nárcisz szárai, virágoznak a téli árvácskák, láttam már primulát is, az enyémeknek se hervadtak el a leveleik, meg is nézem a napokban, nem rejtenek-e kis bimbókat a szép friss zöld levélcsomók.
Általában 10 fok körül mozog, ígértek ugyan kis fagyot és kevéske havat az északi megyékben, de annak se híre, se hamva. Idén itt nem lett tél karácsonyra.
***
Megyek fogorvoshoz csütörtökön, mert most már megtanultam, milyen különbség van fogorvos és fogorvos között. Így aztán eldöntöttem, hogy követem kedvenc (magyar feleséggel rendekező) ír fogorvosomat, aki feladta a Bray-ben való heti egy rendelést, s most már Sandymount-ba kell elzarándokolnom, ha látni akarom. Van kis listám, hogy mi mindent kell majd rendbetennie a másik fogdoki utolsó ügyködése során, s szeretném személyesen is megköszönni, hogy V. fogait olyan gyönyörűen rendbehozta. Sajnos, ott a parkolás elég nehézkes, így majd V. fuvaroz.
Egészségileg sajnos tudomásul kell vennem, hogy gyomrom már nem a régi, a zsírosabb kaják, amiket Pojáca (=epekő) eltávolítása óta azért bírtam enni, most már jeleznek, s több napra való nyavalygást és büfirohamokat okoznak, tehát oda kell figyelni, hogy miből, mennyit, így a csípős, zsíros fogásokat most már félre kell raknom. A nduja-val megkent kenyér most már csak V. kiváltsága, nekem marad a só, bors és fűszerek, módjával.
Apáink egészségügyi problémái megoldódni látszanak, sajnos, az örök élet titkát azóta sem találtam meg, így ők is tovább öregednek. Apámról lekerült három bőrrákos folt, erős voltam, s nem írtam neki, hogy 'nemmegmondtam', amikor a doki lecseszte, hogy miért nem ment előbb, mert tobbek biztatasa ellenére is kivarta a magyar egészségügy által kiírt sorát, a többhónapos várakozással, amikor egyértelmű volt még a laikusnak is, hogy a foltjai nem normális foltok.
De már rendben van, koppkoppkopp, sebei szépen gyógyulnak, remélem, az eredményei javulni fognak, s nem kell újabb health scare-rel kezdenünk az évet. Koppkoppkopp. Remélem, az Univerzum figyel.
Az öregek otthona továbbra is topnotch, hiába kaptak szabad kezet, minden extra kiadás előtt a biztonság kedvéért felhívják V.-t, hogy OK-e, ő pedig rábólint. Január-februárra érik egy újabb út Bp.-re, lehet, én is megyek, látni a rokonokat, s körbeszaglászni a könyvesboltokat, s kultúrálódni.
***
A karácsonyi piac nagyon jól sikerült, kb. háromheti bevételem lett meg egy napon, megmaradt 9 kicsi mézesház, de most majd tudom, legközelebb mennyivel készüljek. A végén csere-bere, kaptam két édességet, de sajnos, nem voltak finomak, félig ettük meg őket. A karácsonyra vett beigli sem volt jó, nem sült át a tésztája, jövőre majd megpróbálok magam készíteni, ideje megtanulni ezt is. Azt már látom, hogy a kenyerekre és az aprósütifélékre kell koncentrálnom. A paradicsomos kenyerem nagyon dícsérik, főleg, mert nem sajnálom a belevalót, a pürét, a szárított paradicsomot és annak olaját.
13 éve tőlem házakat rendelő kliensem 4 házat és 22 kicsit rendelt. Most a férj fogadott minket az ajtónál, ezer éve nem láttam. Eszembe jutott, milyen lelkesen várt mindig a kávézó előtt, amikor nyitás előtt átadtam neki a házakat, aztán egy idő után már én mondtam, hogy leszállítom neki, ne kelljen úgy találkoznunk, mint valami drogkereskedőnek s vásárlójának, a sötét, nedves és szeméttel telefújt utcácskán.
Három kliens rendelt 4-4 házat, s volt egy, ő is visszatérő megrendelő volt. Erre majd jövőre emlékezni fogok. Amúgy most remekül ment a dekorálás, mert ugye, előre lesütöttem a paneleket, a kisházakhoz is, nem mondom, hogy futószalag meló volt, mert azért igyekeztem variálni a dekorálást, de a kisházaknál azért az volt, azokon ugyanaz a minta, ugyanaz a töltelék is: maréknyi gumicukor, csokis cukor, ilyenek.
Közben tanultam dolgokat, pl. hogy a Lidl-ben kapott gyümölcsízű cukorka Isomalt-ból van, gyönyörűen felfőzhető, és az ablakok, ajtók kiönthetők vele, nem puhul meg, bírja a szobahőmérsékletet. Idén nyitva tartom a szemem, s bevásárolok belőle, hogy mindenkinek legyen színes cukorablaka.
Az utolsó adag rozskenyér látványosan rossz lett, szépen keltek a kosaraikban de abban a pillanatban, hogy bevágtam őket a pengével, lappadtak, s az edényben, sütéskor sem tértek magukhoz. Hosszan gondolkodtam a problémán, s aztán rájöttem, sőt, -jöttünk, mert V. is segített, hogy a só nem volt elég. Kevesebbet raktam bele, rutinból annyit szórtam a tésztára, mintha kovászos lenne, pedig több kell. Tanultam megint valamit!
A január elejére kinézett céges megrendelés ugrott, de már készülök a Bálint-napra, egyelőre ötletekkel. Valószínűleg a másik kávézóba is fogok szállítani. Sajnos, V.-nek vissza kell térnie a bejáráshoz, ami rengeteg kiadás, parkolás, kaja, de ugye, a vezetőség erősködik, ki kell használni az épületeket. Sajnos teljesen figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét, akik nem akarnak bejárni.
***
Az ünnep napjai csendesen teltek, lustizás, olvasás, tévézés, Breaking Bad és egyéb sorozatok, néha kibámultunk az esőre, s a nappali gloom-ját a karácsonyfa enyhítette. Már említettem a Christmas tree envy-met, és Nordmant, aki jelenleg is talpig felékítve áll, tele fényekkel, Szamos-szaloncukorral és néhány állatos gömbbel. Hiába a tradíció, holnap lecsupaszítom, ne szenvedjen, itt-ott hullajtja a finom illatú tűit, jót fog neki tenni, ha visszatérhet természetes közegébe, már ha a cserepes állapotát a szabadban annak lehet nevezni.
Apropó, állatok. Ma csoda történt, V. választott a macskának kaját, ő javasolta, hogy kétfélét vegyek, hadd legyen választéka a kicsi állatnak. Sőt, karácsonyi csemegét is választott neki, de abból nem veszek többet, kevés, kicsi, drága adag az az 50 g, Manci szinte felszippantotta a tálról, s várta a következő adagot.
A másik, hogy egy alkalommal a vörösbegy pár éppen a teraszon ugrált, amikor a résnyire nyitott ajtón át kiszórtam nekik egy kicsi kaját. Azóta ha látnak az ajtó mögött mozogni, odaszáll(nak) a közelbe, s várják, hogy csurran-cseppen-e valami. Még be sem csukom az ajtót, már rebbennek is rá a lépcsőre, s kapkodják fel a magokat. Akkora öröm őket látni! A karácsonyfára felakasztottam néhai idős barátnémtől kapott vörösbegyes függőt, s vettem is még hozzá, azt hiszem, rá gondolva folytatom a hagyományt, s Nordman további vörösbegyes dekort kap, ha találok.
***
Baromian bántott, hogy nem adhattam vért, mert nem volt elég vas a véremben, nem szeretek 'hibás' lenni, plusz felesleges idő nekik és nekem. Rendeltem egy kis színvas halat, amit belefőzök a kajámba, vízbe, pár csepp citromlé kíséretében, s ezzel magamhoz veszem a napi vasadagomat. Mindennapos használattal 5 évig jó, maroknyi kis állat ("már megint egy újabb kicsi állat" - jegyezte meg V.), akkor kell újat venni, amikor a bájos kis mosolya elkopik a vashalról. Remélhetőleg a legközelebbi véradásnál már nem leszek vashiányos, s a fokozatosan eső vasmennyiséget fel tudom tornászni megint a bűvös határérték fölé. Afölé, amit akkor mértek, amikor először mentem. Gondolom, a változás kora (hahaha!) teszi (remélem), de erre is oda kell ezek szerint figyelnem.
Ugyancsak az egészség érdekében befizettem egy 1000 km-es virtual challenge-re, ezúttal logós hoodie-ban, van rá egy évem, tehát nem egy etwas egy egészségesen, minden nap lelkesen ballagó embernek, de nekem - nomen est omen - challenge. Meglátjuk, teljesítem-e. Amikor majd jön a tavasz, reggeli világosság, madárcsicser, biztos nagyobb kedvvel fogok sétálni, s hangoskönyvem is van hozzá.
Szóval, gyaloglásra fel!
