Olyan gyorsan mennek a napok... Elkészültem a nagy céges megrendeléssel, hurrá, remélem, majd máskor is eszükbe jutok. Nagyon elszoktam az ilyen komoly, cégeknek kiküldendő számláktól, még itteni, botcsinálta fordítói "karrierem" elején kellett Purchase Order számot írni a számlára, s mellé mindenféle adatot megadva magamról.
Büszkén mellékeltem új bankszámlaszámomat, mert V. javaslatára az N26 német online banknál nyitottunk nekem számlát. Érdekes lesz majd - és jóval könnyebb - egy telefonos app-on figyelni, hogyan alakul a sütésből való bevételem, kiadásom. A kenyeres kuncsaftokat megkértem, oda fizessenek, de páran továbbra is inkább V. Revolut számlájára utalnak.
Tegnap volt egy éve, hogy felajánlottam a kenyérsütést a telepieknek, s azzal ünnepeltem, hogy mindegyik család kapott néhány vigyorgós lóhere-sütit, ha már éppen Szt. Patrik-nap előestéjére esett a nagy esemény. Ez a második Szt. Patrik-nap, amikor nincs felvonulás, nincs hejehuja. Minden virtuálisan történhet csak. A telepen rengeteg zöldbe öltözött kisgyerek rohangált, minimum egy zöld felső volt rajtuk, de láttam bicikliző kislányt is, nyakában ír zászlóval. Én csak az állampolgári avatáskor kapott kitűzőt tűztem ki magamra - mint ahogy két nappal korábban pedig a kokárdát. Zajosék kiakasztották a hatalmas ír zászlót a korlátjukra, máshol léggömbökből rakták ki a trikolórt, vagy gyerekek szinezte papírból volt a zászló az ablakban.
A hagyomány szerint ezen a napon kell elültetni a krumplit is. Eddig nagyon hanyagoltam a közösségi kiskertbéli munkát, s amikor ma embert kerestek krumpliültetéshez, mentem boldogan. Olyan "plastic Paddy' leszek már, hogy csuda: krumplit ültettem Szt. Patrik-napon! Hárman voltunk csak, egy óra alatt végeztünk a munkával, de hiszen kicsi a terület. Két-két sor hagymával választottuk el egymástól a különféle krumplik sorait. Remek időnk volt hozzá, mintha csak a borús lockdown-beli hangulatot akarta volna kárpótolni az időjárás, melengette a hátunkat a nap, míg a földigilisztával bőven átszőtt talajt túrtuk. A fóliasátorban szaunameleg köszöntött, de egyelőre az ágyások még ápolatlanok, tele ragadós galajjal, s felmagzott salátafélével. Még várat magukra a kitakarításuk. Csak remélem, hogy nem szombat délelőttönként fognak megint nagy ültetéseket rendezni, amikor a piacon vagyok.
***
A piaci nyitást nagyon várom. Jó lesz megint visszaszokni a szombati rutinba. A minap beszélgettem egy ír ismerőssel a telefonon, s döbbentem vettem észre, hogy az angolságom elég habogós lett. Bár az is lehet, hogy csak vele ilyen, mert megfigyeltem már, hogy ha viszonylag gyors társalgásra van szükség, nem mindig állok a helyzet magaslatán. A szokásos: olvasva, hallva a dolgokat megértem, ha időm van rá, el is mondom szépen, amit szeretnék, de gyorsan reagálni már nem mindig sikerül úgy, ahogy az elvárható lenne egy sok éve idegen nyelvterületen élőtől. Ritkán megy az íresen pergő adok-kapok, lehet, meg kellene csókolnom a Blarney kövét, hogy ékesen és választékosan tudjak csicseregni bárkivel.
***
Megint majdnem le-fejvadásztak. Múlt szombaton délelőtt még javában élveztem az ágyba kapott reggelit, amikor csörgött a telefon. Név is jött fel a szám mellé, így felvettem. (A sok kéretlen telefonáló miatt nem szoktam.) Az illető nem lacafacázott, mondta, hogy baker-t keres, nem keresek-e munkát véletlenül? Kellemesen meglepve hebegtem, hogy sajnos nem, kisvállalkozó vagyok, a magam vállalkozásában dolgozom. Azért kicsit beszélgettünk, kiderült, hogy a Real Bread-es WhatsApp csoportból "ismer", s alighanem utánam nézett, mert tudta, hogy Bray-ben lakom. Mondta, egyszer ugorjak be a kávézójába, itt van a közelben, a Kilruddery birtok mögött.
A Belmont birtokról van szó, amolyan activity area, lehet mountain bike-ozni, vagy biciklizni, vastag gumijú biciklikkel, s külön sétautak vannak a sétálóknak, nem kell egymást kerülgetni a biciklisekkel. A gördeszkásoknak építettek elkerített gyakorlópályát (olyan, amiért évek óta lobbiznak a városban, hogy kellene egy ide is), a gyerekeknek ott vannak a mászókák, de számunkra a lényeg a birtok különböző hosszúságú sétautjai. A férfi hívása adta az ötletet, hogy menjünk oda sétálni délután.
Még az 5 km-es határon belül van, s egyszer már jártunk ott, akkor kifejezetten a kávézót akartuk kipróbálni, mert szomszédainknak nagyon tetszett. Csak nem tudtam, hogy egy Real Bread Ireland-es emberé az a kávézó. Az idő akkor nem volt jó sétához, így csak ebédeltünk, s tényleg jó volt a kaja, kultúrált a WC, tágas terek, igényes kialakítás.
A napos időnek köszönhetően most szombaton is rengetegen voltak, tele volt az összes parkoló, sétálás közben is sokszor kellett kerülgetni az embereket, családokat. De sétára kiváló hely, kavicsos ösvényekkel, kilátóponttal a Dublini-öböl felé, s mivel a terület átnyúlik a Kilruddery birtok farmjára, tehenekkel, birkákkal is találkozhatunk.
S ha van éves bérletünk a Kilruddery birtok látogatásához, az állatok miatt becsukott kapukon átlépve oda is bemehetünk, ha meg akarjuk hosszabbítani a sétát. S ha bírjuk tüdővel, felkapaszkodhatunk a Kis Cukorsüveg-hegyre, amit egyszer már megmásztunk V.-vel (emlékszem még, mekkora fegyvertény volt, jól megizzasztott bennünket). Vállalkozó kedvűek erről a hegyről a Kilruddery felé ereszkedhetnek le, s ha bírják tüdővel, a birtok határa mentén (ahol már sajnos, főút van), visszagyalogolhatnak a Belmont bejáratához, vagy a parkolóban hagyott kocsihoz. Ahol ilyen szépségeket is látni időnként:
A birtok még mindig a Brabazon-család tulajdonában van, akik 1540-től a megyében élnek, s 1618-től birtokolják Belmont-tot és Kilruddery-t. Szép kis családfájuk lehet, az biztos!
***
Egy héttel korábban pedig a Powerscourt birtokhoz mentünk, lejárni a kilométereimet*, mert kiderült, hogy a lockdown miatt a golfpályán ugyan nem lehet a tagoknak játszani, de a sétálókat beengedik a betonos utakra. Remek időnk volt hozzá, napsütés, sehol egy felhő, alaposan bejártuk a hatalmas golfpálya felét, alig páran voltak csak arrafelé. A térképen is látszik, micsoda nagy terület. Ha marad a szép idő, a másik felére is sor kerül. Természetesen nagyon szépen rendben van tartva, mondhatni, minden fűszál a helyén. Eddig csak a kert felé menet láttuk messziről a klubházat, most pedig ott parkolhattunk a közelében, mi földi halandók. Sosem felejtem el, amikor jó sok éve egyik első, még csak tolmácsként előadott idegenvezetésem során, amikor egy buszra való magyart kísértem a kertbe, a buszról kinézve az ír, középkorú nő vezetőnk mondta, hogy milyen drága ide a tagsági díj, s hozzátette még: Én is itt vagyok tag. Már nem emlékszem, mekkora összeget mondott, de hümmögött is rá a magyar csoport, hogy nahát, jól mehet az idegenvezetés.
Most egy jól kereső egyhavi fizetése az éves díj, mellé szigorú klubszabályokkal, de ha arra vágynánk, akár családi ünnepeinkre is kibérelhetjük a klubhelyiségeket, nem kell tagnak lennünk.
* Talán nem írtam még, de most a Camino de Santiago távját gyaloglom le, apránként, s ha lehet, minden nap lejárok pár kilométert. Ma "beértem" Pamplonába :-)
