Kávésztori
Évekkel ezelőtt kaptam ajándékba egy zacskó kávét, amit valahogy sosem ittunk meg, mert szemes kávé volt, s a megörökölt kis darálónk addigra már feldobta a talpát. (Jut eszembe, ha egyszer listáznám, mi mindent örököltünk meg az országból elköltözőktől!) Arra emlékeztem csak, hogy egyszer jól-rosszul megdaráltam belőle egy adagot az Őrnagy úr fején lévő késes darálóval (amitől a hozzáértők állítólag szívrohamot kapnak), teljesen sacc per kb alapon, mert csak halvány fogalmam volt, mennyire kellene finomnak lennie. (Próbáltam összehasonlítani a zacskós darált kávénk finomságával - újabb szívroham a hozzáértőktől -, s aszerint daráltam.) A kávénak igen kellemes, csokoládés, karamelles illata volt. Eltettem a cimkéjét, mert igen tetszett, hogy a kávé neve alá egy kávészem is volt ragasztva. Ott díszlett a cimke az egyik polcom tetején, mint dekoráció. Most, hogy már feljebb léptünk a létrán, s van rendes daráló a kávégépen, eszembe jutott a hűtőben éldegélő kávé-maradék (harmadik sz...