Az elmúlt héten minden nap valami párás, ködös lepel fedte a városokat, a vidéket - novemberi szürkeség és nyomottság telepedett mindenre, de augusztusi-szeptemberi lagymeleggel. Reggel már kardigánban, könnyű sálat tekerve a nyakamra mentem munkába, hogy délben aztán pólóra vetkőzve villamosozzak. Olyan semmilyen idő ez. Eeggel ősz van, délben nyár.
Ma reggel is szürke réteg fedte az eget, kitekeredett, fájó nyakkal ébredtem, s hiába masszírozott V., kente rá a Voltarolt, csak nem szűnt a fájdalom. Aztán, amikor nem sokkal később az ismerős lüktetés is megindult a szemem mögött, már a migrénbe belenyugodva mentem a gyógyszerért. Fájt, nyögtem, elaludtam, s mire újra felébredtem, már ragyogóan sütött a nap, olyan csodás idő lett délutánra, hogy csuda.
Már egy hete elhatároztam, hogy valamilyen módon megmentem a közösségi kiskert elhnyagolt, nagy mennyiségben leszedésre váró paradicsomjait a rohadásról. Ma, kora délután megint kimentem egy újabb adagért, aztán a nagy, úgy öt kilónyi mennyiséget egy remek blog utasításai alapján megpróbáltam feldolgozni. Ma estéig eljutottam oda, hogy simára turmixolva várja a lé, hogy felforraljam, palackozzam, s száraz dunsztba rakjam, akár csak egykor nagyanyám.
Elég bénázva indultam neki a feladatnak: dobáltam a paradicsomokat a forrón bugyogó vízbe, aztán az erre a célra kiválóan alkalmas spagettiszűrővel kapdostam őket ki a vízből, s raktam egy tányérra. Ahogy kicsit kihűltek, gumikesztyűs kézzel húzogattam le róluk a héjat. De még így is sikerült magamat többször megégetni. Azonnal rájöttem, hogy érdemesebb lett volna a nagyobbakból levet, a kisebbekből pedig aszalt paradicsomot csinálni, mert a kisebbek húsuk nagy részét is elveszítették a lehúzott héjukkal, hiába próbáltam őket óvatosan kibújtatni, kinyomni a héjukból, mivel már induláskor elég szivacsosak voltak belül, a héjjal jött a húsuk is. Szóval megint tanultam valamit. Amúgy ha az ember kellően behasítja a paradicsomok tetején a hájat, egy mozdulattal ki lehet őket nyomni a héjukból, miután pár pervet eltöltöttek a forró vízben.
A lehéjazáskor jutott eszembe, hogy nagyanyám ezt minden évben megcsinálta, a forró vízbe pottyantott paradicsom jellegzetes illata elém idézte a lepukkant, ma már ugyancsak repedezett falú, öreg konyhát, ahol ügyködött. Bár eltett paradicsomára nem, de a lecsóra emlékszem. Sok téli napon volt tojással felfőzve gyors és finom vacsora. Egy függöny takarta a befőttes polcokat, amit a fűtetlen folyosón tárolt: volt ott sok minden finomság között bodzaszörp, lecsó, csalamádé és ecetes szilva. Főleg e két utolsónak bánom, hogy nem tudom a receptjét, mert azok csodálatosak voltak, a csalamádét akár magában megettem volna, ha hagyja. Itt sajnos, rendes szilva sincs, mármint olyan sötétlila, szép, amilyen a kertjében nőtt. Az az egyetlen fa ellátta a családot gyümölccsel, lekvárral, ecetes szilvával, s volt idő, amikor nagyapám még dugipálinkát is főzött (a padláson szerintem még megvan a rézedény, amit talán egy hozzáértő ma is be tudna üzemelni...)
S csak most, a közösségi kiskert fóliasátrában látom, hogy milyen sok paradicsom szüretelhető le arról a 8-10 növényről, amit ültettünk. S hogy elvadultak az ágaik, mert nem csipkedte senki a fölös hajtásokat (vagy nem elég gyakran, mert három-négy alkalomra is emlékeszem, amikor csipkodtam őket.). Nem értem, de senki nem szedi a paradicsomokat, egyéb zöldségeket, vagy ha szednek is, nem eleget. Pedig már volt, hogy nekem vadidegen, de mint kiderült, szintén a telepen lakó családdal találkoztam, akik elég félve közelítették meg a sátrat, mert hát jaj, nem tudják, hogy be szabad-e jönni... Ajánlottam, hogy jöjjenek csak paradicsomért, de az csak nem fogy... Zukkini is van, uborka is akad, még, egy-kettő... Salátafélék... Más már nem jutott eszembe, mint hogy talán nem főznek az emberek? Nem látom más okát, mint ezt, mert általában amit ingyen lehet vinni, az mindenhol kapós, de mert a zöldséggel még "dolog" van, talán azért nem viszik?!
A fenti blog olvastán egyébként vérszemet kaptam, s V. leszüretelte az összes
bodzabogyót a telepi gyerekek által megkínzott bokorról. Fél kilónyi
bogyó lett, ugyanannyi cukrot tettem rá, holnapig áll, aztán, amikor
befőzöm a paradicsomot, megcsinálom azt is. A Tesco-ban vettem hozzá csatos tetejű, légmentesen zárható, zömök, formás kis üvegeket. Lehet, hogy egyik kísérletem sem
sikerül majd, mert megbuggyan, megpenészesedik, megerjed, de nem bánom, mert legalább megpróbáltam, s különben is,
holnap este a fóliasátorból való Hungarian Vax paprikából és
nagydarab, rücskös, ún. "heirloom" paradicsomokból lesz a tojásos lecsó vacsorára...
