2020. április 2.

COVID-19: no unnecessary journeys

Paprikás krumpli. Virslivel. Ez lesz a korai vacsora. Magamtól nem jutott volna eszembe, de Neasa (egyik piaci kollégám) küldött egy képet, amint a párja a kis bray-i közben lévő házuk falatnyi kertjében bográcsban (!) paprikás krumplit főz. Először csak a kép érkezett meg, hogy lám, "bogrács"! Gulyásra tippeltem, de kifogástalan magyar helyesírással jött az üzenet, hogy "paprikás krumpli"... Ő évekig élt Budapesten, a kutyája és a macskája is onnan mentett állat, hazahozta őket, amikor visszaköltözött. A kutya kövérkés vizslakeverék, a macska igazi szépség, fekete jószág.

A poén az, hogy előtte való nap arról jött hír, hogy egy vendéglős ismerősünk egy régi ír szakácskönyv nyomán Guinness stew-t főz. Itt paprikás krumpli járja, ott Guinness-es "gulyás".

***

Sok művész ad ingyenkoncertet a neten, nekem is feljött pár ajánlat, de ebből csak Hozier zenélését hallgattam meg. Andrew John Hozier-Byrne Bray egyik leghíresebb exportja, a saját nappalijában zenélt egy barátjával a Together At Home jótékonysági alapítványt támogatandó. Nem is maga a zenélés volt annyira jó, hanem az, hogy az éneklés alatt behallatszottak a kéményén fütyülő rigók! Nekem továbbra is ez a dal a kedvencem. Karen Cowley szintén "local", a Wywern Lingo nevű bray-i együttes egyik énekese.

***

Ma begyűjtöttük a tojásokat és az almákat. Ahogy várható volt, alig láttunk kocsikat az utakon, inkább csak kamionokat, kis teherautókat. A főút felett mindenhol ott világított a felirat: COVID-19, No Unnecessary Journeys. Nem állítottak meg miket sehol, de állítólag a hegyekben sok helyen van ellenőrzés, s elhajtják azokat, akik most akarnának kirándulni.  A promenád parkolói és a mólok is Dun Laoghaire-ben le vannak zárva. 

Stillorgan egyik GAA klubjának parkolójában állt a teherautó, mögötte asztal, arra pakolta ki a fickó a dobozokat a cuccaimmal. Régen jártunk errefelé, korábban pedig hetente jöttük a Tesco-ba, Dunnes-ba vásárolni, amikor Sandyford-ban laktunk. A régi autókereskedés, ahová néha Focist hoztuk szereldébe, ma már nincs meg, a mellette lévő étteremmel egyetemben eltűnt, építkezési terület van helyette, gondolom, apartmanblokkok lesznek majd itt is. Az állatorvosi rendelő megvan, az, ahová annak idején a poros szagú Mimocskát hoztam a kölykeivel is, elaltatni (...). 

Aláírtam az átvételi papírt, s már ott sem voltunk. Van most 180 tojásunk és 60 almánk,illetve abból már fogyott, a szomszédasszony nem kapott almát a boltban, így nagy örömmel vett egy dobozzal. 

Utána bevásárlás, vettem egy vagon húst, azokat fogom variálni tésztával, krumplival, rizzsel. A biofarmból érkező dolgok közül hiányzott a répa, nem volt már nekik, s a paradicsom katasztrófális volt, sok meg volt nyomódva, buggyanva, így azt hiszem, ha rászorulok, inkább a másik zöldségestől fogok vásárolni, ők ki is hozzák, Nem bio ugyan a cucc, de talán nem lesz megviselve.

Oda- és visszafele is megcsodáltam a még virágzó tömött nárcisz-sort az N11-es mellett. Sajnos, csak úgy sebtiben lőttem a képet a telefonnal, nem valami jó, de a sárga csík látható.


***

Tegnap először éltünk ír állampolgárságunkkal. Kaptunk egy levelet, miszerint levettek minket a  helyi szavazólistáról. Nem emlékeztem rá, hogy nem küldtem volna vissza az évente kiküldött papírt, hogy mire vagyunk jogosultak... Hm. Mindegy, most emailben válaszoltam (ha nem muszáj, nem baktatok el a postaládáig), s az "állampolgársága" kérdésre az írt adtam meg. Ha! A biztonság kedvéért jeleztem, hogy ezt csak nemrég kaptuk meg, s ha kell, küldök másolatot a papírjainkról. Nem kellett, elfogadták bemondásra, annak ellenére, hogy jelezték, a hivatalok nem osztják meg egymás között a személyes információt, tehát nincs velük tudatva, hogy az Igazságügyi Minisztérium engedélyezte számunkra az állampolgárságot.

***

Most már hetente négyszer sütök a telepieknek. Készült egy csokoládétorta is, a rendes fajtából, s a krumplis bucik egyre népszerűbbek, s a gyerekesek is többször kérnek sima élesztős szendvicskenyeret, mint kovászosat. Néha trükközni kell, hogy elférjenek a hűtőben a kosarak és a tepsik a kelő bucikkal... 


Hannah a filmrendező szomszédunk, s van pilótaigazolványa. Ezért került a tortára repülőgép. 

2020. március 31.

Átlagkedd lockdown idején

Tegnap este csirkeleves főtt. Olyan megnyugtató, otthonosságot árasztó illat volt, régi vasárnapok emléke, amikor tudtam, hogy a csontokról majd én szopogathatom le a húst, s biztosan lesz krumplipüré ("krumplipüpe") és rántott csirkecomb. Főleg répa bukfencezett a gyöngyöző lében, a hús és a sok hagyma/fokhagyma mellett, azt V. is szereti, a többi zöld az enyém lesz.

A csirkelevesről eszembe Mami, Mamiról eszembe jutott a ház, amiről apám küldött pár fotót, talán említettem, persze, csak a kapu felől tudott fotózni: a boiler és a kád kint a ház előtt, a bejárónál eltűntek a rózsbokrok és a féltett növények, járólapok részben felszedve és félrerakva, mondjuk, legtöbbjük már amúgy is besüppedt a földbe. Apu azt mondta, karácsonyra készülnek el a nagy "luxusváltoztatásokkal" - ez vajon mi akar lenni? Néhány jókora rönk is hevert a kerítés mellett, vajon alátámasztásként használják fel őket? A ház falán végig, egy magasságban lyukak, mögöttük tégla látszik, mit vehettek ki onnan? Kibelezték a házat, s elbontották a plafont...?

Áprilisban mentem volna kémkedni, ez most nem jön össze, hiszen nem megyünk. Kémkedni: értsd, biztosan elsétáltunk volna a ház előtt (mint ahogy az Egyetem Botankertjében is szoktunk menni egy kört, a változásokat nyugtázva). Mert azért gyötör a kiváncsiság, hogy mit kezdenek vele. Állítólag a nagy fákat meghagyják a kertben, de gondolom, a ház melletti kis kiülős részt szegélyező bokroknak és a macskám sírhelyét jelző tiszafának, és a kerítés mellett lévő, minden tavasszal festményre illő látvánnyal minket megajándékozó mandulafának annyi.

***

Az internet bugyrában jött elém egy egyszerű csokitorta, ami vaj és tojás nélkül készül. Tekintve, hogy tojás néha már-már hiánycikk, s nekem az egyik kenyeres rendelőm kért egy rendes tortát szerdára, megörültem neki, hogy úgy tudtam V.-nek valami gyors nassot csinálni, hogy nem fogyott az értékes vaj/tojáskészletem. Íme a recept.

210 g sima liszt
200g kristálycukor
70 g kakaó
1 kkanál szódabikarbóna
1/2 kkanál só

250 ml hideg víz
6 evőkanál olivaolaj (90 ml)
1 evőkanál ecet vagy citromlé (15 ml)
1 kkanál vanília kivonat

A száraz hozzávalókat csomómentesre keverni, hozzá kell adni a folyadékokat és megint csomómentesre keverni. Kivajazott, sütőpapírral bélelt 23 centis csatos tortaformában 180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütni. Ennyi.

Őszinte leszek, ez inkább kakaótorta, mint csokitorta. 23 centis tortaformában elég lapos lesz. A színe szép sötét, határozottan fekete, de az íze olyan semmilyen. Hiányzik belőle a csokoládé. Talán leöntve egy jó, fekete csokiból készült ganache-sal segítene, de most őrizgettem a tejszínt a szomszéd születésnapi tortájának. Szükség esetén megteszi, de leönteném ganache-sal, hogy _tényleg_ csokitorta legyen. V.  szerint valami savanyú lekvár kellene bele, de a gond az, hogy még elvágni sem lehet, mert szinte kenődik.

***

Az egyik itteni pék, aki két éve felrakott egy videót a kovászos kenyér készítéséről a Youtube-ra, mesélte, hogy eddig 6.5 milliószor nézték meg a videóját. Ami korábban szerény nézettséggel dicsekedhetett csak... Az emberek sütnek otthon, vagyis sütnének, de pl. a Lidl-ben ma nem volt liszt vagy tojás, mesélte egy szomszédom. Ez eredményezte, hogy rendeltem egy vagon tojást (és almát) egy kereskedőtől, akinél eddig csak cégek rendelhettek. Igaz, hogy be kell érte merészkednem Dél-Dublinba, de legalább tojás miatt nem kell aggódnom. Sajnos, az eddigi forrásom továbbra sem jelzett vissza, ezért szorulok egy nagybanira. Közülök egyre többen vesznek fel magánemberektől rendelést, sőt, mindenféle ajánlatokkal is bombázzák a nagyérdeműt, hogy fogyjanak a készletek.

A Kells Wholemeal-től megérkeztek a lisztek és a csokilencse. Átaludtuk a reggeli postai szállítást, így el kellett mennem érte a postai elosztóba. Szigorúan kesztyűben, a postásnéni szintúgy. Itthon aztán megcsodáltam a Marriage márkájú liszteket, kanadai búzából készültek. Most aztán tényleg hetekre előre van liszt a sütéshez!

***

Ma nem írok esetszámot, se halálozást. Mindkettő emelkedő tendenciát mutat, naná. Húsvétra igérik a csúcsot.

2020. március 28.

Amikor a lockdown tényleg lockdown

Tegnap este beszélt a Taoiseach, kivételesen végigültem két kenyér formázása között. Lockdown van, kijárási tilalom. Amit lehet: kajáért bolt előtt sorban állni, lehetőleg nem az öregeknek fenntartott időben. A boltba csak meghatározott számú vásárlót engednek be egyszerre. Távolságtatás szigorú ellenőrzése, kimozdulás, esetleges csoportosulás oszlatása, tiltása, Garda ellenőriz, szól, ha kell, büntetést még nem szabnak ki, egyelőre csak szóbeli figyelmeztetés hangozik el. Reménykedjünk, hogy törvénytisztelők lesznek az emberek. (Yeah, right, mondatja velem az egyre növekvő cinizmusom.). A hétvégén talán aláírnak valami új törvényt, ami után a Gardai-nak nagyobb hatásköre lesz, pl. fertőzöttet, aki magától nem zárkózik be otthonába, begyűjtsön, vagy megadott helyre szállítson.

Addig is, akad Garda station, ahol bevásárolnak az öregeknek...

Az Aer Lingus repülője útban van Kína felé, meghozni a védőfelszereléseket a kórházaknak, orvosoknak. Nem az egyetlen gép lesz, azt hiszem, 60 útra számítanak. Közben a barátnőm küldte a fotót magától, négy napja egyetlen pár szemüvegben, s egy nyagda maszkban dolgozik a kórházban,napi 16 órákat. Az USA-ban. 

No f*****g comment.

Tegnap este örömmel fedeztem fel, hogy az egyik malom most már magánembereknek is szállít, így alapos rendelést ejtettem meg, szuper kovászos kenyérnek való lisztből és tönkölyből. Rozsból van elég. Még a hússzállítást kellene elintéznem valahogy s akkor tényleg csak annyit kellene kimozdulnunk, amennyit a kenyerek elvitele jelent.

Kórházba, orvoshoz, gyógyszertárba is lehet menni. Nyitvatartása tilos minden, nem létszükségletet biztosító boltnak. Sétálni, kutyát sétáltatni lehet, de csak 2 km körzetben az itthontól. Trish barátnőnk búsong, mert pont nem mehet le a tengerparti sétányra. Időseknek szigorúan otthon kell maradni. Buszok, villamosok ritkábban járnak. Boltok előtti parkolásért nem kell fizetni (már ahol eddig fizetős volt.) Most aki tud, szállíttatja a kaját. Hála az egyik szomszédomnak, még én is belefértem az egyik közeli biofarm vevőkörébe. De van zöldséges, aki Bray-ben is szállít, csak be kell sms-ezni a listát. A legtöbb szállítás vállaló bolt/farm amúgy már nem bír több vevőt fogadni, úgyhogy minden új ajánlat külön öröm.

A beszéd után üzentem a születésnapi tortát rendelő hölgynek, hogy akkor a torta és a szállítás storno, sajnálom, de majd ha sor kerül rá, számíthat rám. Szinte egyszerre üzentünk egymásnak. Ők sem tartanak partit, mert családoknak sem ajánlott, hogy egymáshoz átjárjanak. Majd, valamikor, később tartanak egy Nagyon Speciális Első Születésnapot a dednek. 

Ez is rendezve akkor.

Hogy mennyire nyíltan mennek a dolgok, itt az egészségügyi miniszternek küldött javaslat a lockdown-ról. Nagyra értékelem. Nem meglepő, hogy megugrott a követői száma. Nem titkos, kirakja Twitterre. Most kaptam. Lehet szemezgetni, ha valakit érdekel. 




Emellett ugye, ott a napi tájékoztatás esténként, hogy hány beteg van (jelenleg 2121, sajnos, gyorsan emelkedő a szám), hány halott (22), ebből aggasztó módon egy egészségügyi dolgozó. Hol van a legtöbb eset góc (öregek otthona, bentlakásos otthonok), hányan vannak intenzíven. Északon 275 eset van, s 11 halott.

Persze, ha az ember jót akar magának, akkor inkább bámul ki az ablakon a napos kertbe, vagy kimegy, s növényekkel babrál, videót készít az apjának, s macskázik, vagy süt, vagy köt, vagy sorozatot néz, vagy jógázik és próbál nem stresszelni.

Meg lehet oldani mindent. Ahogy régen szoktam megkapni az arcomba: nincs lehetetlen, csak tehetetlen. 

***

A sűrű kenyérsütésnek hála, a Kis Rohadék igen aktív, mondhatnám, ragyod a szeme, klassz kenyerek születnek, még a régóta vágyott fülek is kinyílnak egyre-másra. Alighanem hosszabban kell érlelni a vekniket a hűtőben ehhez. Sűrű levelezést is folytatok érdeklődőkkel, a sütésről, megy a tanács Olaszországba, Magyarországra, Cork-ba... Kovász, sima fehérkenyér, buci, milyen lisztből, milyen krumpli, hogyan, élesztővel vagy másképpen. Még a híres/hírhedt ír szódakenyér is terítékre kerül, ami aznap, megfelelően durva őrlésű lisztből igen finom tud lenni, de másnapra már "nemazigazi".

Egy pék mesélte, hogy egy "jóakarója" ráküldte a helyi ÁNTSZ-t, mondván, "'még mindig nyitva vannak". Az nem érdekelte a kedves "jóakarót" (ebből az állatfajtából ezek szerint itt is van), hogy elvitelre és kiszállítással sütnek csak, s mint food business, nyitva tarthatnak. Természetesen semmi kifogást nem tudtak találni az FSAI-sok, minden rendben volt náluk, s természetesen nem tudhatta meg, ki hozta rá az ellenőrzést. Alighanem egy környékbeli rivális lehetett, mert mindenki más bezárt, csak emberünk van nyitva. S dőlnek hozzá a rendelések. Mert ügyes volt, s gyorsan csinált webshopot, s intézte a szállítást... Így kell talpon maradni, nem nyafogással.



Közben a sakura sztori is folytatódik. Tegnap nagy büszkén leöntöttem a szép sötétrózsaszínre sötétedett szilvabort/likőrt a virágokról, s szétterítettem őket a tepsin, száradás céljából. A leszűrt folyadékban sókristályok úszkáltak. Hm. Ma reggel mentek a képek Hiroko-nak az eredményről, s jött is rá válasz, mégpedig a mamájától, hogy ez bizony (akár a másnapos szódakenyér) "nemazigazi". Sok hibát követtem el: túl kevés virágot használtam s túl kinyíltakat. S a ráöntött folyadéknak sokkal kevesebbnek kellett volna lennie. A sókristályok nem olvadtak el, mert kevés volt a virág, s nem nehezékeltem le eléggé. S valóban, a súlyként fantáziátlanul rájuk nyomott kerek, buci szilikonlap folyton felugrott róluk. Kaptam egy eredeti japán receptet a használt amerikai helyett, s utasítást, miszerint próbálkozzak újra, a virágok még nedvesek, essek neki a folyamatnak megint, de jóval kevesebb szilvaborral. Szerencsére a recetphez képes útmutató is jár, így már pontosan tudom, hogyan megy a lenehezékelés. Ugyan a gugli fordítás néhol mulatságos ("Ha dupla virágokat használ, azoknak ne legyen kipufogógáza"), de azért érteni.

Úgyhogy nekiesem. Az an-panra még várni kell. De lehet, addig is sütök egy vagon mini donutot a népeknek (is).

Mai macskafotó, az örökbecsű dalt (félre)idézve: Everybody needs an arse for pillow...


2020. március 26.

Átlagcsütörtök

Most már hetente háromszor sütök a telepieknek - változó mennyiségben - kenyeret, van, aki a szüleinek is rendel. Tepsi süteményt is rendeltek már. Új kliens is akadt. Sőt, egy születésnapi tortára is van megrendelésem egy nőtől, akivel eddig még sosem találkoztam, de már több tortát csináltam neki, csak mindig a barátnője vitte el a piactól. Most szállítani is fogok. Szép, kislányos torta lesz, virágocskákkal, 1 éves a ded. A másik tortácska a kis Olivia születésnapjára kell majd, neki csináltam a napraforgó-tortát a keresztelőjére. Cseresznyefavirágos dekorral gondoltam...

Nagyon büszke vagyok az Üzemre, mert rászorulóknak sütnek kenyeret. Nem elvitelre, megvételre, hanem jótékonysági alapon. Iskoláskorú gyermekek családjainak, akik eddig az iskolai étkeztetésre támaszkodtak, s most, ugye, ez megszűnt.

A közeli pékségben egykilós kiszerelésben kapható tönkölyliszt, naná, hogy ma leautóztam oda. Az egyik vevőm szólt, hogy van ez a lehetőség. A liszt mellett hoztam ún. cronut-ot*, ami croissant tésztából készült donut, feltekerve, tetejében valami töltelékkel, esetünkben epres krémmel. Hááát... Először is túl nagy, első nekifutásra az alsó réteget tudtam megenni. Másodszor, ez pontosan az a hamar kiszáradós tészta, amit vagy szuperfrissen eszik az ember, vagy sehogy. S ez kicsit fáradtnak tűnt. Harmadszor a töltelék sem volt az a hajdejó, így azt hiszem, kísérletnek elég volt egyszer ennek a pékségnek a cronutját enni. Na, de majd megkóstoljuk az Arán bakery-ét Budapesten, ha elvonul ez az őrület.

A pékség melletti lévő vegyesboltban alaposan bevásároltam, rajtam kívül egy vevő volt csak, élveztem a szabadon lélegzés lehetőségét, s a nagyszerű választékot. Kicsit húzós áraik vannak, de pl. V. kedvenc joghurtjából van literes kiszerelés jó áron. Odakint ragyogó napsütés volt, virágzó fák, élveztem az autózást, de odabent X-ek a padlóra ragasztva, plexilap a pénztáros előtt, szigorúan kártyás fizetés... Mivé lett a gondtalan világ. Ellenben a bolttulaj vidáman köszöntött, érdeklődött a hogylétem felől, míg magasra pakolta a friss paprikával teli zöldséges dobozokat...

Délután egy piaci taggal beszélgettem, két fiát és menyét tesztelték koronavírus ellen, a meny negatív lett, bár Spanyolországban volt gyerekcsoporttal, s köhög, tüsszög, láza is volt. De szerencsére nem korona. A két fiánál inkább influenzára gyanakodtak, mindkettő ki-bejár az országba, a munkájuk miatt. Az egyiket éppen beutalta volna a doki tesztre, amikor megváltoztatták a kritériumokat, a másiknak már csak annyit mondott a dokija, zárkózzon be otthon az egész családdal, s majd akkor hívja a mentőket, ha nehezen menne a légzés, addig influenzára gyanakszik. Úgy legyen.

Az izgalmas hír az, hogy a Head Office megpedzegette, hogy kedvező biztosítási lehetőség esetén meg tudnák nyitni a piacokat, volna-e rá igény, szigorú szosöldisztanszing megtartásával, kesztyű-maszk-fertőtlenítés alkalmazásával működhetne a piac. Neten/telefonon beküldött megrendelésekből összeállított pakkok, kártyás fizetés, esetleg megadott időben pakk begyűjtése szombatonként... Most először a committee tagjainak véleményét kérte ki az elnökünk, aztán meglátjuk. Van köztünk pár, pl. én is, akinek ez komoly bevételt jelentene, s én pl. szívesen sütnék, de feltételekkel. Írtam is, hogy semmi kifogásom a dolog ellen, de péntek este leadott rendelésekkel nem tudnék mit kezdeni.

***

1564 beteg, 9 halott. Igyekeznek sokakat tesztelni, jövő hétre már ígérik a naponkénti 1000 teszt elvégzését.

* cruffin volt az, nem cronut, bocsánat. Croissant tésztából készült muffin. 

2020. március 25.

Amikor a lockdown nem lockdown

Vagy mégis?

Tegnap bejelentette a Taoiseach, hogy akkor itt vannak az új megszorító intézkedések. Nem lockdown, ő nem hívná annak, de majdnem az, csak nem annyira szigorú. Ne menjünk ki, csak ha nagyon muszáj, négy főnél több ne csoportosuljon, vagy menjen valahová együtt, hacsak nem egy család tagjai. Gyakorlatilag minden, nem élelmiszert és létszükségleti cikket árusító bolt/intézmény bezárva, kávézók/vendéglők is, hacsak nem adnak elvitelre lehetőséget. Posta limitált óraszámban nyit csak ki, főleg délelőtt. Most már minden boltban van időseknek fenntartott nyitási idő, s kérik, gyerekeket ne vigyünk a boltba. Semmilyen sportrendezvényre nem kerülhet sor. A Gardai fog lecsapni azokra a helyekre, ahol nem tartják be az előírást. Az iskolák továbbra is zárva maradnak. A vírus miatt munka nélkül maradtaknak megemelték a heti járulékát, 305 euróra. A jelzálogkölcsönöket három hónapra fel lehet függeszteni, bár a visszajelzések szerint a bankok lassúak, rengeteg papírmunkával jár a kérelem, s nem kapkodnak az intézkedéssel, s ezért már ugyan kaptak ejnyebejnyét, de mégis, mit vár az ember a bankoktól... A Ryanair jobbára leállt, s felajánlotta gépeit segélyszállítmányok, orvosi eszközök szálltására. 

Maszk továbbra is hiánycikk, nem is várnak még hetekig, s amit hirdetnek a neten, az aranyárban, sok hetes szállítási idővel. Pedig még japán weboldalt is néztem.

A rossz hír, hogy a fertőzöttek száma elérte a 1125-öt, 6 halott, Északon 148 beteg van. Az eloszlást nézve egyaránt sújtja a felnőtt és idősebb korosztályt.

Megjelentek az első hamis, ál-jótékonysági gyűjtésre buzdító emailek, kreditkártya számot s hasonlókat kérve a jóhiszeműektől. A Gardai figyelmeztette az örgeket, hogy csak családtagnak vagy ismerősnek adják oda az adataikat, hogy a postáról el tudják hozni a nyugdíjat vagy egyéb segélyt. Felütötte fejét egy fiatalok (agyatlanok) között szóló "kihívás", amikor öregekre köhögnek rá, buszon, utcán, ezt fel kell venni videóra, s felrakni valahová. Remélhetőleg a súlyos pénzbüntetés, ami ezért jár, elriasztja őket, ha nem, akkor kívánok nekik egy alapos fertőzést hosszas kórházi tartózkodással - bár ekkor csak más, értékesebb emberektől veszik el a helyet, úgyhogy egyelőre nem tudom, mi "jót"kívánjak nekik. Mondjuk egy "sharp, short visit from the smack fairy?" Az nem elég. 

A jó hír, hogy 60 ezer ember jelentkezett az egészségügyii üresedések betöltésére, mármint szakemberek, kezdő nővérek, orvosok, nyugdíjba vonultak, mind mennek vissza dolgozni. De várják mások segítségét is, lehet menni irodai, vagy adatgyűjtő mukára. A privát kórházakat közkórházakként fogják használni. Jó hír, hogy viszonylag fegyelmezettek az emberek a boltokban, az utcán, Dublinban 65 %-kal kevesebben mászkálnak. De a McDonalds utolsó nyitvatartási óráiban volt, ahol tömött sorokban várták az emberek, hogy még egyszer benyomhassanak egy burgert. Édes Istenem...

Az még nem történt meg, amit új-zélandi blogon olvastam, hogy a betegekről megadják, mikor kaphatták el a betegséget, mikor repültek haza és honnan, segítve ezzel a velük érintkezők lenyomozását. Itt csendben veszik fel a kapcsolatot a megbetegedett illetővel érintkezettekkel. Jár körbe egy poszt, miszerint írjunk naplót, mikor-kivel érintkeztünk, hol jártuk az elmúlt hetekben, két hétben. Nem rossz ötlet.

2020. március 23.

Sakura sztori

Mióta voltam Hirokonál főzőórán, azóta is tartjuk a kapcsolatot, s Whatsapp-on elküldöm neki, ha csináltam valami "japánost". Így boldogan számoltam be neki a sózott sakura-, azaz cseresznyevirág-kísérletemről, mondván, majd an-pant szeretnék vele csinálni. Ugyan a cseresznyefa virgát sokféleképpen felhasználják, süteméyek díszítésére, parfümként, méz ízesítésére, porként, nekem az an-pan ötlete tetszett meg, főleg, mert kóstoltam is. 

Kísérletem képein nagyon felbuzdult, s elmesélte a mamájának, hogy lám, van valaki, aki itt, Írországban an-pant fog csinálni. Az már azonnal kiderült, hogy nem lesz autentikus, mert nem rizs koji-val, azaz rizsből készült kovásszal fogom készíteni, "csak" az én mezei kis Rohadékommal, aki remélem, majd helyt áll a feladatnál. Maga a rizs koji egyfajta penész, amely fermentálja a rizst, s sokféle japán étel alapja, pl. az ottani kovászok alapja is. 

Ismerek embert, aki maga csinálja a rizs koji-t, Japánból hozatott kezdő készlettel, de erre én nem vállalkozom. Már az is nagy lépés, hogy kaptam adzuki babpépet, sőt, főtt adzuki babot, utóbbit a Tesco-ban. Ebből lesz az an-pan tölteléke (az an szó édes babpürét jelent, a pan buci-, kenyérféle). Sima, nyers babot nem találtam.

De nem ez a lényeg, hanem ami az én kis sakura-kísérletemnek köszönhetően történt. Hiroko mamája ezt az alkalmat használta ki, hogy elmesélje Hiroko-nak, hogyan járt a fermentált sakurával. A besózott sakura-szirmokat egy hét elteltével ki kell venni  a pácból, lazán lemosni, megszárítani, s eltenni. Lehet sütidekornak használni, belenyomni az an-pan tetejébe, hogy sósságával, enyhe virágillatával ellensúlyozza a babpép édességét. De legfőbb felhasználása a nagyon jelentős ünnepi alkalmakkor van, amikor is teaként isszák a forró vízzel felöntött virágokat. Azért ünnepi, mert a tea teljesen színtelen. A zöld teának ugye, megvan az enyhe zöldes, vagy sárgás színe, de ünnephez színtelen kell. Színtelen tea, amelynek közepén a víz hatására csodásan szétnyílik a színét megőrzött rózsaszín virág... 

Az egyik ilyen ünnepi alkalom az esküvő. Hiroko mamája is úgy készült, hogy majd lánya esküvőjén, illetve a két család közti, az eljegyzési ajándékok átadásának ceremóniájára a saját maga készítette sózott sakurából lesz a felszolgált tea. Egy rokonuk ehhez igazán kiváló minőségű Ooshima cseresznyefa (Prunus speciosa) frish virágát adta Hiroko mamájának. 

A sózott sakura titokban elkészült, a mama izgatottan várta az alkalmat, hogy majd az eljegyzéskor felszolgálhassa a teát, de Hiroko csak nem ment férjhez. Egyre csak telt az idő... Végül, mondhatni már vénlányként, akárcsak én, 30 fölött, tavaly kötött házasságot Tadhg-gal. De a sakurából készült tea nem került felszolgálásra, legalábbis nem az, amit Hiroko mamája készített. Az ugyanis olyan sokat állt, hogy a virágokat megbarnította az idő... nem voltak jók már teának sem.

Tavaly kötöttek házasságot, de a mamája eddig még nem mondta el neki a történetet, csak most, amikor az én sakura-kísérletem szóba került közöttük... Ennek a kis szomorkás történetnek köszönhetően most még jobban izgulok, hogy sikerüljön a besózás, s később az an-pan!

2020. március 22.

Önként

Jelentkeztem önkéntesnek. Nem ment minden körömrágás nélkül a dolog... mert azért az ember seggében benne van a zabszem, de segíteni is szeretne. A városka egyik ipartelepén működik a Meals On Wheels (Kaja keréken) konyhája, oda keresnek szükség esetére (értsd: betegség miatt kieső önkéntesek helyére) további önkénteseket. Lehetett választani a kajaszállítás és a konyhai meló között. Tekintve, hogy tájékozódásilag nem vagyok mindig a topon, s a "people skills"-eim se jók (bár small talking-olni tudok), a konyhai melót választottam. Ahogy írták, akár hetekig nem fognak behívni, attól függ, ki dől ki és mikor. V. borúsan megjegyezte, hogy a szállítást kellett volna választanom, kevesebb a kontakt, egy konyhában azért többen vagyunk. Mindegy már. Védőfelszerelést nem tudnak adni, ha van, hozzak mindent, köpenyt, kötényt, maszkot - kesztyűjük van és kézfertőtlenítő, s hajháló.

Maszkot most már aranyért sem kapni, vagy csak hetek múlva ígért szállítással, azzal a két sebészmaszkkal kell majd boldogulnom, amit egyszer nátha idején szereztem be. Egy doki azt írta, az is jobb, mint a semmi, s van még két könnyű körsálam, amit alkalmasint egymásba húzva fel tudok húzni az orromra... Majd a barkácsáruházat szemmel tartom, oda ígértek szobafestőmaszkot. Kötényem van, viszem azt a japán kötényt, amit Hiroko-n láttam, s én is rendeltem: hátul gombolós, ujjakkal, mint régen a gyerekek iskolai piszkolós köpenye, elől zsebekkel, rajongok érte, kényelmes, s véd minden oldalról. 

Meglátjuk. Úgy fogok hozzáállni, ahogy egyik barátunk javasolta: úgy kezeld a helyzetet, mintha fertőző lennél, s a többieket védd magadtól, ne magadat a többiektől.

***

A kenyérbiznisz belendült. Holnapra egy megrendelés van s egy élesztős teszt-kenyér). Szerdára már nem tudok több rendelést felvenni, 8 kenyér, 16 krumplis buci, betelt a hűtőszekrény. Van két család, ahol már a nagyszülőknek is tőlem rendelnek. Nőttem tíz centit!

***

Autós hétvégi kirándulásunk el lett halasztva. Pedig az idő remek volt hozzá, a napsütés jól esett az ember arcának, a macskákat sem láttam majdnem estig. Annyian mentek ki a friss levegőre az ismert autós kirándulóhelyekre, hogy a rendőröknek kellett kimenni az eltorlaszolt utakat megnyitni, az úton parkolókat elvontatni, s fogyelmeztetni őket a távolságtartásra... A Sally Gap-nél, Glendaloughban tömeges sétálók, a távolságtartásnak nyoma sem volt. Pedig éppen a minap írtam valakinek a világ másik végére, hogy meglepő módon jól viselkednek az emberek a sorálláskor... A bolt előtt lehet, hogy igen, de kint az erdőben megy a tömegnyomor. 

Így tehát nem mentünk sehová, hanem kötöttem egy nyúlhasat és -hátat, valamint megtanultam páros passziánszozni. 


Az utolsó két darab csokis bonbon a Bubó-tól, Barcelonából. Tavaly mindenkinek tőlük lett meglepetés ajándék, amikor mentünk látogatóba. Nem tudom, hogy lehettünk annyire erősek, hogy megmaradtak a dobozban. 

Aztán itt egy macskafotó, eléggé jól látszik rajta, hogy az egy fészekből származó két fióka mennyire más méretű. S nem, nem kakukkfióka az egyik :-) Balról Manci, jobbról Pocak. Félreneveztem őket, az biztos.


***

Helyzetjelentés: 906 beteg van, 17 az intenzíven. Meghalt a 4. beteg. 50 ezer (szak)ember jelentkezett egészségügyi pozíciókra. Az idős, egyedül élő emberek, vagy rászorulók külön telefonszámon kérhetnek segítséget. A WHO információi Whatsapp-on át is elérhetők, ahol a különféle álhírekről és félinformációkról is olvashatunk, tünetekről, a fertőzés terjedéséről stb. A hajléktalanoknak sikerült még több, ön-izolációhoz alkalmas szállást biztosítani. V.-nek és a többi alkalmazottnak meghosszabbították az otthonról dolgozási időszakát, de szerintem ő még azután is itthonról fog dolgozni. Már a növényeit is hazahozta.