Most már bátran mondhatjuk, hogy tavasz van. A nárciszok sárga kis fejei már nem keltenek feltűnést, a hóvirágaim elvirágoztak, a tavaszi növények kibújtak, s virágoznának is, ha Maska jelenléte, kaparása nem akadályozná meg őket ebben. Itt-ott virágoznak a gyümölcsfák. Még van bennem egy kis félsz, hogy vajon mikor jön egy váratlan hidegfront, de az már biztos, hogy a gondosan bespájzolt 2 kiló só érintetlen maradt az idén. Hétfő óta fogason lóg a kabát, mellény-pulcsi az öltözet, sikkes kendőkével. Lassan akár kint teregethetnék, olyan langyos az idő, Maska szétfolyik a shed tetején, igyekszik minél nagyobb felületen élvezni a meleget. Egy délutánt már a nagy, általa kifeküdt földdel teli gazos virágcserépben töltött, ami szintén csalhatatlanul jelzi a jó időt.
Az elmúlt hétvégén dicsekedhettünk is a napsütéssel Timnek, aki látogatóba jött ide (vissza) két napra, hogy lám, milyen időt rendeltünk, ugye? Tim egykor Bray-ben lakott, az uram fiatalkori kollégája még Magyarországról. Ma már Angliában él, s kicsit nosztalgiázni is jött. Jártunk egyet a belvárosban, megnézhette a sok kiadó irodát, bolthelyiséget, hallgathatta a város felett kiabáló sirályokat, megnéztük, régen hol lakott, s egy másik közös magyar barátnak/exkollégának (aki azóta Redmond-ban él családostól) lefotózkodtak a kolléga régi belvárosi albérlete előtt, ahol egykor nagy bulik voltak...
Kicsit meglepve láttam, hogy már az ő halántéka is ősz, a kisfiai iskolába járnak... Közösen szörnyülködtek V.-vel a tény felett, hogy V. már élete egyharmadát töltötte eddig Írországban. Én jövőre fogom ünnepelni a 15. itt töltött évet...
S ezzel el is jutottam az izgalmas témáig, márminthogy V. 15. évfordulójára, ami március 15-ére esik, szép, kétszintes tortát rendelt az uram, aminek ezt a 15 évet kellene jelképeznie. A Gyárba akarja bevinni. Eddig jobb nem jutott eszembe, mint hogy alulra jellegzetesen magyar tájjal díszített tortát rakjak (talán a budapesti belváros/Parlament körvonalával, mert nem hinném, hogy "fővárosi fiúnak" született uram gémeskutat óhajtana, gólyával), aztán hegyek, a tortakartonon körben út, rajta Böhöm, a túráinkat jelképezve... S a felső szinten ír táj, birkák, s a torta tetején laposan az ír és a magyar zászló feküdne békés egyetértésben. Ez még csak terv, még alakítgatok rajta, mert elképzelni remekül el tudom, most már csak meg kellene valósítani...
***
Évfordulóztunk a héten, házassági volt: 14 éve, hogy Bogyó Katalin aranybarna függönybe öltözve 2.5 perc alatt összeadott minket. A Nagy Alkalmat egy Rammstein-koncerttel ünnepeltük meg - mit mondjak, a hallásom csak sokára állt helyre, olyan volt a hangerő - a koncert óta ismét a német nyelv tanulásának gomdolatával játszadozom. ÉLŐBEN láttam őket! Nagyon látványos volt, tűz, füst, robbanások, dörmögő pincemély hang, minden, ami a tömegnek kell. Ülőhelyünk volt, de mondanom sem kell, a színpadralépésükkör talpra ugrott a nagyérdemű, s onnan kezdve nem lett volna értelme leülni. Most reggelente, amíg egyedül vagyok a konyhában, Rammstein szól, kellő hangerővel, de ma már fűszereztem egy kis Paul Simon-nal is, mert azért ne vaduljunk el teljesen...
***
Mostanában volt pár "corporate" megrendelés, például a csokis Philadelphia sajt bemutatójára csináltam sok kekszet, a meghívott celebek neveivel, majd múlt héten egy rádiós humorista születésnapjára készült torta. Utóbbiról szokatlan módon még én is megkaptam a visszajelzést, mellékelem:
Igen, jól látni, hogy az általam készült logó sárga, és nem halványzöld, de a főnököm elfelejtette kinyomtatni a logót, s csak a telefonján mutatta meg, milyet kérnek a tortára. Ray-jel, a szakáccsal összehajoltunk az aprócska képernyő felett, s sárgának ítéltük a kissé homályos képet - mondanom sem kell, utána szívtam a fogam a tévedés miatt - a logót fejből csináltam, olyan is lett. De lényeg, hogy megették, s nem volt rá panasz. A felirat egyébként a szakácsunk, Ray műve, ugyanis a torta hétfő reggelre kellett, én csak a logót csináltam és lesütöttem a tortát, a többi rá volt bízva. Egyre jobban megy neki a cukormázzal írás! Ez a torta igazi team effort volt.
Erről jut eszembe, mióta megkezdődött a böjt, kevesebb torta fogy, így nem kell túlóráznom, tegnap már tíz óra magasában küldött volna haza főnököm, de mivel dolgom volt a városban (Amandával randiztam, új munkahelyén, a remek kávét és sütit felszolgáló 3fe kávézóban, a Treasury Building-től nem messze), maradtam, s sütifalatkákat dekoráltam, cukorvirágokat csináltam. Egészen addig, amíg délben nagyhirtelen tele nem lett az Üzem, ebédelni vágyókkal. Onnantól kezdve Ray keze alá dolgoztam. Megmutatta, hogyan kell salátaöntetet készíteni (az ő ízlése szerint), levest melegítettem, kenyeret szeltem, raktam a porciókat a keze alá, megtanultam, hogyan kell tálalni azokat a fogásokat, amiket ebédre adunk, pl. a Tapas with an Irish Twist nevű tálunkat, s hasonlók.
A hétfő esti koncert miatt pedig kedden délutáni műszakot dolgoztam le, mert nem sok kedvem volt korán kelni, így Ray sütötte le a kenyereket reggel, s amikor kettőkor bementem dolgozni, kiadta nekem a munkát, s hazament. Még főzni is nekem kellett másnapra. No, ilyet sem csináltam még, s nem is akarok többet. A gratin-hez 6 kiló zöldséget kellett igen vékonyan felszelni szeletelővel, amit "csak" az egyik ujjbegyem bánt, egy hatalmas adag leveshez fel kellett vágni a hagymát, a gratin-hez összedobni a tejszínes szószt, majd tepsiben kisütni... s közben megcsinálni a fogásokat a kései ebédelőknek. Itt-ott bizonytalankodtam, így az ilyesmiben jóval gyakorlottabb Aniz átvette tőlem a munkát, nekem "csak" a másnapi előkészülettel kellett foglalkoznom. Aztán este takarítás, ami unalmas, bár míg az ember keze jár, addig a szája is járhat, így beszélgettünk lelkünk kis csipkéiről vele és Jenny nevű új kolléganőnkkel, erre úgyis kevés az alkalom a nap során.
S máris készülünk a Szt. Patrik-napra. Főnököm megkérdezte a közt a Facebook-on, kinyisson-e, s óhajuknak megfelelően rövidített óraszámmal, de nyitva lesz, annál is inkább, mert másnap lesz Anyák Napja, s biztosan lesznek süti/tortamegrendelések. Vagyis nemcsak birka-lóhere-pintespohár sütikre lesz szükség, hanem mézes szívekre is, bőven.
Csináltam pár képet az Üzemről, kollégákról, hogy arc is kerüljön a nevek mellé (sajnos, nem mindegyikük hagyta magát lefényképezni...)
 |
| Az Üzem konyharésze |
 |
| Paco kávét főz nekem |
 |
| Ray akcióban. Ebédidőben ennyire zizeg :-) Háttérben a főnököm kávét főz, és Caroline kollégánkkal cseveg |
Egyébként szegény uramnak mostanában viharlámpás-időszaka van, nappal fejtágítós Gyár-, és csoportmegváltós corporate bullshitting megy, utána pedig elvárják, hogy a napi munkáját is elvégezze. Így reggel 7-től este 7-8-9-ig a Gyárban dolgozik, én pedig várom hűségesen. Alighanem csak a Rammstein-koncert utóhatása tartja benne a lelket, mert hazafelé mintha fogak csikorgatását hallanám idpnként a kocsiban (Böhöm megint beteg), s csicsergésemre már "hm" sem jön válaszként. Néha mondom neki, hogy "csacsiöregmedvém" és megveregetem a vállát is, hogy "there, there", de nem nagyon hat... A multinál való dolgozás átka...
