Gyors update (Nem Norbi)

Focis felfüggesztésével súlyos bajok vannak, mert elöregedett, a szerelése többe kerül, mint amennyit Focis ér(ne az autópiacon). Rövid tanakodás és néhány könycsepp elmorzsolása után úgy döntöttünk, jobban kötődünk hozzá, mint hogy mindenféle "scrappage" deal"-ek részeként odadobjuk a szemétre, és valami újat vegyünk helyette. Újra nincs pénz. Őt pedig szeretjük. Better the devil you know, már Kylie Minogue is megénekelte. Úgyhogy most szerelik.

A területi Adóhivatal felülmúlta önmagát, mert késő délután visszahívtak, és röpke egyperces beszélgetés után kiderült, tévedésről van szó, elnézést, de nagyon. Csudás!

Felemás volt a nap, amit egy rögtönzött Valentin-napi vacsora koronázott meg a közeli kocsmában. Eredetileg csak egy sörre indultunk. Fizetéskor egy egyen-szegfűt kaptam a pincérnénitől, de nemcsak én, hanem minden hölgy, akinek éppen akkor fizetett a vacsoráért a párja. Milyen kedves gondolat. ("Majd azt fogják hinni az utcán, tőlem kaptad" - morogta kifelé menet V.)

Azt nem is meséltem, hogy a piacon egy bácsi - míg készítettem a teáját -, elmesélte, hogy neki a szombat reggeli rituálé abból áll, hogy megveszi a májkrémet és a bucit a piacon, és ott nálunk megreggelizik. De egy ideje nincs buci, sima scone-t ritkán kap, pedig még az menne a májkrém mellé. Udvariasan sajnálkoztam. Később esett le, az én fehér bucijaimról beszél, amiket a Fűszeres Eszter-féle farmer kenyér tésztájából szoktam készíteni! Később mondtam is neki, hogy bocsánat, de újra munkába álltam, s nincs már időm sütni a piacra. Gondoljam meg újra.... - kérte.

Úgyhogy most gondolkozom, elég elszánt vagyok-e a péntek esti kenyérsütéshez, és hogy keljek-e megint reggel ötkor szombaton.

Tavaszodik

Ma reggel nyirkosnak, nedvesnek indult a nap a tegnapi hosszú eső után (mely éppen akkor szakadt le, amikor megindultam volna a porszívóval a kocsi felé. Így jár az, aki halogat!) De kilencre kisütött a nap, a virágok reménykedve néznek felfelé, talán lesz itt még délre tavaszi meleg.

Az Üzem udvarán, fura mód a legsötétebb sarokban kinyílt az első nárcisz, kicsi, vékony, sovány, picike virágfejjel, de virágzik! A lakás előtti kiskert napsütötte sarkában nekem is bimbós már az egyik nárciszom. Az amarilliszeim két bimbót hoznak - egész télen vártam, hogy elhervadnak a leveleik, és szétválaszthatom a cserépből egymást lassan kitúró gumókat, de nem hagytak rá időt, mindig voltak zöld leveleik. Addig pedig nem merek hozzányúlni, amíg nem "pihen" látványosan. A fikusz lelkesen bokrosodik, mióta visszavágtam.

Focist ma reggel leadtuk a szereldében, már múlt hét eleje óta jelezte, hogy ideje az éves szervizen átesnie. Így most úri dolgom van, az uram fuvaroz. De legalább nem kellett a villamoson cipelnem a sok szivet Bálint-nap közeledtével. Még pénteken délután is futott (volna) be rendelés, amire nemet mondtam, hiába készültem extra szívekkel, mind elfogyott. A feliratosokból jövőre kétszer annyit kell majd csinálnom. A szokásos feliratokat használtam, "Be my Valentine", "Loves me.. loves me not?", "Be still my beating heart", "Be my baby" stb.

Daphne mindig kérdezget, hogy hogyan jövök ki a főnökömmel, én pedig ugyanazt ismételem mindig: kijövök. Nem idegeskedem, a rendszeres kereset adta előnyök járnak a fejemben, ha "helyzet" van. De azért múlt csütörtökön, amikor munkaidőm végeztével 14 óra 03 perckor a mobilomat felmarkolva megindultam az öltöző felé, s éppen AKKOR vett fel egy dekorálós megrendelést, no akkor azért odavágtam a mosogatóba a tortaformát, szegényt. De csak úgy halkan, alig csörrent nagyobbat, mint máskor. De én tudtam, hogy dühömben vágom oda, s utána bántam is, hogy elveszítem a fejem, hiszen tíz perc alatt megvolt a dekor, és mehettem... de azért már... mégis.

***

Pénteken megtudtam biztosra azt, ami eddig csak pletyiként járta be az Üzemet, mégpedig hogy Jasper, a séf, április végén felmond, utazni fog. Kicsit lehervadtam, mert végtelenül kedves, gyors, figyelmes munkatárs. A múltkor felhívott este, hogy felvehet-e egy rendelést, tudja, hogy másnap sok a munkám... Utazzon csak, amíg fiatal és nincs lekötve, de a lelkére kötöttem, hogy az utána jövő séfbe tessék szépen hasonló figyelmességet és csapatszellemet beleverni, mint amilyen neki van.
Az Üzemben két új alkalmazott van, James, Ausztráliából, ő pincérkedik, és Adriana, a séf, aki félig venezuelai, félig spanyol, húsz éve él itt, egy amerikai férjjel az oldalán. A kislánya 7 éves. Szombatonként fog dolgozni az Üzemben. Így a csapat jelenleg áll három ír alkalmazottból, van egy spanyol, egy mexikói, egy magyar, egy venezuelai-spanyol, egy olasz, egy amerikai és egy skót-ír. Remek keverék, mindegyik jó kolléga, egyik sem húzza el a száját ha melózni kell - egyedül Anne, az ír segédszakács az, aki a tortasütéstől ódzkodik, legnagyobb meglepetésemre ő fog helyettesíteni, amíg távol vagyok. Gondolom, a dekorálást majd a főnököm csinálja meg.

***

Amúgy pedig munka mellett készülünk a nagy útra. S hogy ne legyen teljes nyugalom, kaptam egy levelet az Adóhivataltól, hogy nem fizettem adót... Hahaha, nanehogymá'... A könyvelőtől kérdeztem, hogy ez meg mi, de még nem válaszolt a mailemre. Az adóhivatal számán pedig búgó férfihang értesített, hogy sokan hívják őket, adjam meg a telszámomat, s majd visszahívnak. Yeah, right. Most várom, mivel lepnek meg. Remélem, egy bocsánatkéréssel.