25 éve én is a Hősök terén voltam, az
egyetemről busszal mentünk fel. Két egyetemi ember vitte a koszorút, a
róluk készült újságkivágást ma is őrzöm, itt, a kihozott régi naplómban. Sajnálatos módon aznapról
keveset írtam, csak annyit, hogy megható, felemelő nap volt (nagyon sokat maszekoltam, gyűjtöttem a pénzt a londoni útra, az vette el az időt a részletekre kiterjedő írástól).
Apám ott állhatott a koporsó mellett - azt hiszem, élete egyik
legnagyobb megtiszteltetésének tarja ezt azóta is.
Este a tévében néztük, hogy hol a Sopron tábla, kivehetők-e az alatta állók arcvonásai. Többek között anyámé.
Micsoda év... Június 16. előtt volt Tiananmen, aztán jött augusztus 19, a határáttörés napja...
Majd jött szeptember 11., ami akkor még egyszerűen csak szeptember 11. volt és nem "nájnileven" - az volt az a nap, amikor Londonba utaztam. Aztán decemberben jött a román
forradalom.... "Maradj, ha bármi történne" - írta apám. Micsoda év volt,
történelmileg, s a saját "történelmemet" illetően is. Nagyon sok minden akkor kezdődött el számomra, számunkra. Ma is odakapom a szemem, ha meglátom valahol az évszámot, újságban, könyv elején, bárhol. Olyan lett, mint '45, '56, '67...
