Egy újabb jó hét a piacon. Szerencsére hideg sem volt annyira, az asztalokat is kitettük az épület elé, sőt, jövő héten már az épület kávézó részébe (mely jelenleg amolyan tárolóhelyiségként szolgál) is ki fogunk tenni két asztalt, mert szombat reggel 6-tól - talán nem egészen átgondoltan - feloldottak minden korlátozást, kivéve a maszkviselést és a Covid passz használatát külföldre utazáskor. Erős fejtörés előzte meg a döntést, de tekintettel a teremben jelenlévő idősebb tagokra, továbbra sem fogjuk egyszerre beengedni a vevőket, s a kávézó részbe sem kerül vissza mind a 4 asztal, mert akkor nem tudnak megfelelő távolságra leülni egymástól az emberek. Valamint továbbra is az ajtón át fogom felszolgálni a kávét azoknak, akik már nem férnek oda majd ehhez a két asztalhoz, vagy kint akarnak leülni.
Az örökösen mindenbe belekötő Ms. Bottlebank gúnynevű nő volt az egyetlen, aki nagy felháborodással kifogásolta, hogy még nem ülhet be. Borzasztó egy alak, ha nagynéha odajön kávéért, minden fél évben egyszer, akkor az első kérdése mindig az, hogy csak ez az egyfajta süti van a kávé mellé? A süti a kávé mellé jár, soha nem volt többféle, de ő mindig rákérdez. Aztán pedig felhánytorgatta nekem, hogy miért akarunk szentebbek lenni a kormánynál, hogy még nem engedjük bent leülni az embereket, irgumburgum. A mai piszkálódásának tanúja volt egy másik nő, aki később visszajött hozzám, s megkérdezte, hogy ki volt ez az udvariatlan alak? Nem fogtam magam vissza, s elmeséltem, miket kaptam már az arcomba Ms. Bottlebank-tól, még kezdő piacos koromban, s hogy néha még elnökünk sem találja a szavakat, amikor Ms. Bottlebank valami újabb panaszával kell foglalkoznia. Azt hiszem, ezt a típust hívják energiavámpírnak. Örökös köteledő, mint akit az hajt, hogy találhat valami vélt vagy valós hibát.
Elnökünk 6 hétig kórházban lesz, így az általa készített dolgokat felosztottuk egymás között, vagyis hát a controller osztotta fel. Nekem a bakewell tart, a citrom szirupos süti jutott és a gyümölcstorta. Mint kiderült, nem kell úgyanúgy kinéznie a sütiknek, vagy nem kell ugyanazokat azokat a hozzávalókat használnom, amit ő, mehetek a saját fejem után. Remélem, a citromkarika mintás tortaformának sikere lesz.
***
Na de a hét híre! Új vízpumpánk van. A cég csupa kiváló minősítése nem csalt, valóban remek volt a szolgáltatás, amit nyújtottak. A fickó kedd este hívott, hogy akkor másnap 8-ra itt van. Lesz a fél 9 is, jegyezte meg V., s magamban én is ezt hittem, eddigi tapasztalataink alapján. 8-kor láttam, hogy egy férfi méregeti az épületet, majd visszamegy a furgonjához, s szerelőtáskával a kezében jön visszafelé. 8 óra 5 perc, s máris szembetaláltuk magunkat a közvetlen, mosolygós szemű maszkos szerelővel. Egy órát volt nálunk, az alatt kicserélte a rossz pumpát egy kisebb, modernebb és hatékonyabb újra, ami némileg csendesebb is, vagyis inkább máshogy hangzik, mint a régi, ami alatt - mint kiderült, még rezgéscsökkentő szőnyeg sem volt, csak egy falap.
Szerelés közben csevegés, elfogadott egy erős eszpresszót V.-től, s megismertetett bennünket az ír vízvezetékrendszer rejtélyeivel. Itt a víznyomást mindig alacsonyan tartják, mert a csővezeték olyan régi, és elöregedett, hogy ha megemelnék a nyomást, sok-sok helyen még az eddiginél is nagyobb lenne a szivárgás, s mennének szét a csövek. Legtöbbjük a viktoriánus korszak szülőtte. S a kicserélésük drága... A hivatalos kimutatás szerint a csövekben áramló víz 40 százaléka szivárog el a talajba. 2018-ban 46 % volt , erre az évre ezt a számot 38 %-ra szeretnék csökkenteni. Hát nem örület?Fogtuk a fejünket. Magyarorszégon bombáztak, mondta, ott újjá kellett építeni a vezetékrendszert, itt nem... Fura érvelés, de neki is úgy mondta valaki.
Amúgy érdekes egy fazon volt, mert mesélte, hogy még a Kelta Tigris idején idején őt is elkapta a láz, s bankkölcsönből vett négy ingatlant. Minden pirulás nélkül mondta, hogy bebukott velük, nem tudta fizetni a részleteket, visszadobta a kulcsokat a banknak, s családostól elment Új-Zélandra, majd Ausztráliába, majd Angliába. Kimondatlanul is ott volt a levegőben, amit már hallottam mástól, hogy azért mennek Angliába innen a becsődölt emberek, mert ott rövidebb idő alatt folyik le csődeljárás, s tiszta lappal kezdhetik újra az életüket, s visszatérhetnek Írországba. Ezt csinálta egy szintén csődöt jelentett híres ír rádiós személyiség, volt politikus is, Ivan Yates. Szerelőnk azért ment Új-Zélandra, mert ott elfogadják a vízszerelői képesítését, plusz jó messze volt a bank karjaitól.
S végre, végre fény derült a titokra, amire fura módon még egyetlen plumber sem mondta meg nekünk kimerítő részletességgel a választ: hogy miért volt néha meleg a wc tartály vize. A nagy alsó vízmelegítő tartályban néha forróbb volt a víz a kelleténél (nincs rendes szabályzó rajta, azt csak tavaly szerelték fel az új bojler beszerelése során), s hogy ne melegedjék túl, egy csövőn a fölös forró víz a felső, hidegvizes tartályba került egy biztonsági szelepen és csövön át, ami a víztartály hátulján húzódik. Voilá, wc lehúzásakor a hideg vizes tartályból így került langyos víz a wc tartályba. Most már ezt is tudjuk.
A szerelő abszolút profi módon dolgozott, feltakarított maga után, világlátott ember volt, jó humorral, türelmesen felelt a néha elég ostoba kérdéseimre, amikor a rendszer működése után érdeklődtem. Mit mondjak, élmény volt utána az erős vízsugár alatt zuhanyozni, s természetesen azonnal szétküldtem az elérhetőségüket néhány ismerősnek, mert a cég megérdemli, hogy még több kliensük legyen, ha úgy adódik. Szóval, ha bárki rájuk szorul, íme egy korrekt cég, akik akár telefonon át is hajlandók diagnosztizálni egy problémát, s ha lehet, javítást végeznek, nem cserét: Ballymount Domestic Pumps.
***
A minap a ház előtt összefutottam Eileen-nal, azzal a lakóval, aki pár éve Mancinak (neki csak Lopez) azt a kerti menedéket csinálta egy műanyag dobozból. Még pár darab macskajátékot is rakott bele a kicsi állatnak (aki azóta minden, csak nem kicsi). Csak egy extra párnát gyűrtem bele, hogy télen még melegebb legyen, s Manci azóta is ott alszik.
Először arról beszélgettünk, hogy - mivel náluk is probléma - vajon mikor kerül sor az ablakok szerelésére, javítására. Ők a felső részben laknak, kétszintes a lakás, s tulajdonosok, nem bérlők. Náluk a nappaliban még súlyosabb a gond, nemcsak az ablakokon, de a falon is befolyik a víz, ahol a kiugró ablakrész csatlakozik az épüet falához. Elázott, felázott padló, elszíneződött rolók, penész... s semmi kommunikáció a management company részéről. Úgyhogy Eileen és partnere, Claire már ügyvéddel írattak levelet ez ügyben, így sikerült kierőltetni a választ, ami tömören annyi volt, hogy "majd". ... Igen, ennyi volt a válasz, hogy majd... valamikor. Állítólag a kísérletként megjavított ablakok az egyik lakásban kiállták a próbát, tehát megvan a megoldás a szivárgásra, állítják, de egyelőre se kép, se hang a management company részéről, hogy mikor kerül sorra a másik 9 problémás ingatlan. Hosszú és unalmas sztori ez annak, akinek tökéletesen zárnak az ablakai, amik a helyi igényeknek megfelelnek, de itt, sajnos, csak nincs változás. De azt hiszem, én is írok egy érdeklődő emailt nekik, hogy meséljenek, hogy sikerült a kísérlet?
Végül, amikor befejeztük a közös bosszankodást, rákérdeztem, hogy eteti-e még Manci/Lopezt. Mi az hogy. Manci/Lopez némelyik reggel az ajtójuk előtt ülve várja a bebocsátást - akárcsak nálam. S megreggelizik. Akárcsak nálam. Aztán ölbe mászik egy kis babusgatásért. Akárcsak nálam... Jót nevettünk Mancin, amikor Eileen elmesélte, hogy Manci néha láthatóan nem éhes (vajon miért is nem?), de azért bekéredzkedik az előszobába, babusgatásért. Sőt, néha besétál a konyhájukba, s onnan nehéz kitessékelni, mert szegény kicsi állat elfekszik a szőnyegen s belekapaszkodik, s láthatóan vonakodik kimenni. Na, nálam ez a rész kimarad, mert Manci nem jöhet beljebb az előszobánál, de sejtettem, hogy tudja a járást, mert párszor már ügyesen felágaskodva benyomta a behajtott ajtót, ha azt nem csuktam be rendesen, s azonnal elvackolt valamelyik széken, mint aki maradni óhajt. S azt sejteni lehetett, hol máshol is kap enni, mert a válogatósságát, s egyre csak vastagadó derekát nem lehet a sűrű vadászat számlájára írni. Régen várt már félig elfogyasztott tetem az ajtó előtt, sejtettem, hogy nem csak én vagyok a gazdája.
Azt is mondta Eileen, áldja meg az ég, hogy ha elutazunk, csak dobjak be egy cetlit a postaládába az üzenettel, s ő tudni fogja, hogy Manci/Lopeznek nincs máshol nasi.
Te válogatós, elkényeztetett büdös dög, mondtam aztán este Mancinak, amikor be kegyeskedett fáradni vacsoráért, de csak körbeszagolta a kimért kaját, majd kisétált az ajtón. Nem felelt meg neki. Ma este máshol vacsorázol, fenyegettem, mert eszed, nem eszed, nem kapsz mást. De sejtettem, semmit sem ér a fenyegetés, ott eszik, mert ahol finomabbat kap.
***
Apropó, megkértem a fogdokit, vegye le a fogszabályzót. Evésnél sokat kínlódtam vele, gyakran ott járt rajta a nyelvem, minden étkezésnél kínosan lassan ment a nyammogás, s nagyon, nagyon hiányzott a kenyérhéj, az alma, nehéz volt mindent reszelni, szétnyomkodni, nem volt hozzá türelmem, s rájöttem, nem bírnám ki, ha ez még hónapokig így menne. Elkötelezettség nulla. S kicsit féltettem is a nem túl remek állapotban lévő fogzománcomat ezektől a fém dolgoktól a számban. A leszerelés, a ragasztó lecsiszolása nem volt valami kellemes, alaposan beleizzadtam a székbe, de aztán nagyon örültem, hogy visszakaptam a számat, s pár nap után újra tudtam normálisan harapni, fájdalom és húzódás nélkül. Visszakaptam az előzetes befizetés felét, nem erősködött, hogy folytassuk, úgyhogy továbbra is ott a foghíj a számban, a rejtőzködő szemfogammal.
