"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma sűrű nap volt, lassan vége, bár még egy tojásfehérjés-vajas-citromos töltelék elkészítése vár rám, de a háttérben rotyog a gulyás, az uram mai utolsó óráját* gyűri a Gyárban, hazajön, eszünk és aztán mára vége..! Majd holnap újra kezdődik... Délelőtt félóránként csörgött a telefon: először Patricia keresett, a piaci controller, mondván, Sally (p.k.) nem lesz a piacon, tudnék-e helyette biscuit cake-et és lemon tart-ot sütni. No problem, így én. Utána Mavis (p.k.) telefonált, hogy ő sem lesz, és tudnék-e limonádét csinálni. No problem. Akármennyire nem akartam, most már muszáj lesz elmenni a boltba, utánpótlásért. Sebaj, ha már boltba megyek, veszek lottót is, hátha... Tegnap sokat sütöttem előre, illetve V.-nek, az ő nagy évfordulójára. Lett keksz, a csoportja beleütött nevével, és színes kerek sütik, nagy @ jellel a sütik közepén. Csináltam még "Sacher"-nek titulált cupcake-eket, csoki cupcake, sárgabarack levárral töltve, tetejére sűrű csokibevonat, és cukorbevonatos dís...

Bray-t két hír tartja izgalomban: ki az augusztus 1-i lottónyere-mény valódi nyertese, és hol forgat éppen Jonathan Rhys Meyers? A helyi lap pár sorban adta hírül, hogy a főutcán lévő Nutmeg nevű boltban adták el azt a nyertes lottószelvényt, amely 7 millió eurót hozott boldog tulajdonosának. Akiről bennfentesek tudni vélik, hogy egy Patrick Hackman nevű, 58 éves, helyi lakos. Az illető tagadott, de csillogó szemekkel, míg a rokonok sűrűn bólogattak az újságírónak, hogy bizony, bizony, a mi Paddy-nk a nyertes. Boldog ember. Most már nyilván más szemmel néz az ingatlanközvetítők kirakataiban lévő fotókra. *** A másik hír, hogy június vége óta ismét a környéken forgatják a Tudors c. tévéfilm-sorozat utolsó, negyedik sorozatát. Eddig is sokat forgattak a Kilruddery House, a Powerscourt Demesne és az Ardmore Studios területén. Nem láttam még egyet sem a sorozatból, de hallottam, hogy módfelett sikeres, látványos, bár történelmileg korántsem hiteles, de van benne jóképű(nek tartott) ír fősz...

Nem is meséltem, hogy tönkretettem a kicsi autóm bal első kere-két... Pénteken este, már sötétben mentem V.-t összeszedni a Gyárból a hosszú műszak után (ha lehet, Böhömöt kíméli a kipufogó miatt, bár a hegesztés jól tart). A főutcán araszoltam végig, elég nagy volt a forgalom. Igen mentem volna már előre, míg az előttem lévő autó a keskeny főutcán csak cammogva kanyarodott jobbra. Én pedig türelmetlenségemben egyre húzódtam balra, hogy elmenjek mellette, s nem vettem észre a járda ívéből kiugró két kis járdaszegély-göböt, amely az ott lévő zebra széleit jelzi... Ez világosban elég feltűnő, de nem sötétben, pláne nem az olyan türelmetlen sofőrnek, mint nekem. Mivel azért lendülettel mentem, khm, akkorát pattant az autó, mindkét baloldali kerekével, hogy még a CD-lejátszó is elakadt. A szégyentől vörösen égő fejjel, az ülésre süppedve próbáltam eltűnni a helyszínről... Hogy lehettem ennyire hülye. Ráadásul aznap reggel már csináltam egy baromságot, bekanyarodtam jobbra ott, ahol a zöld ...

Éppen befejeztem a terasz gazolását, a kis csilinövénykék elül-tetését, amikor leszakadt a zivatar. Kiváncsi vagyok, mit fognak szólni hozzá a csilik, most már a kinti időjárással kell megküzdeniük a belső ablakpárkány kényelme után. Reménykedve, új helyre kiakasztottam a madáretetőt, mert hiányzik a madarak társasága. A néha kiszórt magokra csak a gerlék és a galambok jönnek. S öt perc alatt eltüntetik a kétmaroknyi magot, a kis mohók. A vörösbegy és a cinkék inkább kora reggel járnak, néha szoktam őket hallani, félálomban, az elfüggönyözött ajtón túlról. Napközben néma csend. V. még mindig a Gyárban, túlórahegyek várják egész héten. Dolgozott szombaton, dolgozott vasárnap, az egyetlen hétvégi közös programot a vasárnap esti, Summerfest-et záró tűzijáték jelentette. Most több ember összejött, gyerek is több volt, talán mert nem volt olyan későn, este tízkor tartották. Míg V. dolgozott tegnap, én a barátnőmtől kapott Martha Stewart-féle sütis magazint lapozgattam, hogy miféle dolgokat ...