Egyelőre beteget ápolok - V. kiadós megfázással jött haza Japánból. Nem sikerült valami fényesen az út, már ami a privát részét illeti: mire mehetett volna várost nézni, már az ágyat nyomta. De azért az azt megelőző napokban hősiesen megkóstolt néhány ismeretlen tengeri herkentyűt, s volt szerencséje egy wagyu marha szelethez is.
Azt mondta, fura egy nép. Szeretik sok kis bizbasszal felcsicsázni a telefonjaikat, nem csak iskoláslányok, de felnőttek is. S nagyon-nagy tisztelettel üvezik az időseket.
Hozott nekem Maneki Neko-t is, az egyik (aranyfüsttel a fenekében - nem viccelek!) a mobilomon lóg, a másik, nagyobb, az ágy feletti polcról integet. Ez utóbbinak saját kispárnája van a feneke alá... Most ott van, aztán majd átkerül egy kevésbé feltűnő helyre, mert az uram nem bírja a képét.
Betegápolás közben belekezdtem az első tényleg csipkesálba. A fonal leheletvékony, mohair. Remélem, lesz olyan szép, mint amit Limara kötött. Ugyanazzal a mintával dolgozom, a Knitted lace of Estonia c. könyvből, de a fonalam jóval vékonyabb, mint amiből Limara stólája készült. S az enyém biztosan nem lesz kész 10 este alatt...
A villamoson Nesbo: The Snowman c. könyvet olvasom. Igen jó krimi. Izgalmas, ijesztő, ha nem kötne le a csipke, ezzel tölteném a szabadidpőmet. De most csak kis adagokban fogynak az oldalak.
A szombati éves meeting-en a piaci tagok megválasztották az új committee tagjait. Mivel már 3 éve vagyok titkár, most másvalaki kapta a megbízást. Újra szabad minden hétfőm, mehetek Trish-sel moziba.
S ezt még csak igen-igen halkan mondom, mert sosem tudni, nem tesz-e keresztbe az amerikai nagykövetség, de talán februárban sikerül egy rövidke út Seattle-be. Talán. A főnököm már rábólintott, most már csak a vízumot és a repjegyeket kell beszerezni. V. üzleti útra megy, én pedig megyek barátnézőbe. Ha sikerül. Kopp-kopp-kopp!
Azt mondta, fura egy nép. Szeretik sok kis bizbasszal felcsicsázni a telefonjaikat, nem csak iskoláslányok, de felnőttek is. S nagyon-nagy tisztelettel üvezik az időseket.
Hozott nekem Maneki Neko-t is, az egyik (aranyfüsttel a fenekében - nem viccelek!) a mobilomon lóg, a másik, nagyobb, az ágy feletti polcról integet. Ez utóbbinak saját kispárnája van a feneke alá... Most ott van, aztán majd átkerül egy kevésbé feltűnő helyre, mert az uram nem bírja a képét.
Betegápolás közben belekezdtem az első tényleg csipkesálba. A fonal leheletvékony, mohair. Remélem, lesz olyan szép, mint amit Limara kötött. Ugyanazzal a mintával dolgozom, a Knitted lace of Estonia c. könyvből, de a fonalam jóval vékonyabb, mint amiből Limara stólája készült. S az enyém biztosan nem lesz kész 10 este alatt...
A villamoson Nesbo: The Snowman c. könyvet olvasom. Igen jó krimi. Izgalmas, ijesztő, ha nem kötne le a csipke, ezzel tölteném a szabadidpőmet. De most csak kis adagokban fogynak az oldalak.
A szombati éves meeting-en a piaci tagok megválasztották az új committee tagjait. Mivel már 3 éve vagyok titkár, most másvalaki kapta a megbízást. Újra szabad minden hétfőm, mehetek Trish-sel moziba.
S ezt még csak igen-igen halkan mondom, mert sosem tudni, nem tesz-e keresztbe az amerikai nagykövetség, de talán februárban sikerül egy rövidke út Seattle-be. Talán. A főnököm már rábólintott, most már csak a vízumot és a repjegyeket kell beszerezni. V. üzleti útra megy, én pedig megyek barátnézőbe. Ha sikerül. Kopp-kopp-kopp!
