Elvis késik...

De nem múlik!

(Minden kedves olvasónak, aki kérte a cseresznyés brownie receptjét: itt megtalálható. A belevaló szárított cseresznye nem csontszáraz, hanem olyan, mint egy finom aszalt szilva, kicsit puha. A cseresznyéket - babrás, tudom, de megéri -, három szeletkébe szoktam vágni.)

Bocsánat, hogy az Elvis-témát hanyagolom, de fontosabb dolgok tartják lázban az országot, mint a bray-i Elvis. Először is, itt van a jövő keddre beígért sztrájk, rendőrök, nővérek, tanárok, vagyis a közalkalmazottak részéről, minimális erők végzik majd a kórházakban a munkát, a rendőrök nem büntetnek, csak merengenek az út szélén, a gyerekek aznapi otthon maradását pedig oldja meg a kedves (munkahellyel esetleg még rendelkező) szülő, ahogy tudja. Van, aki megértően bólogat, van, aki dühösen fújtat.

Tényleg kezdődik rosszkedvünk tele.

Utána ott volt az a botrányos focimeccs, Thierry Henry kezezésével, ami megosztotta az ország közvéleményét, és könnyekre fakasztotta Sally-t (p.k.) aki nagyon lelkes drukker. Csináltam neki pár zöld-fehér focistát sütiből, mondtam neki, ez ugyan nem vigasz, de sajnálom, hogy az írek így estek ki a versenyből, s nem lesznek ott a világbajnokságon. Erre Patricia odajött, hogy jövő hétre csináljak egy kék focistát is Sally-nek, labdával a kezében... Hahaha.... nagyon mulatságos.

Ez nem volt elég, utána (közben) a ritka nedves novemberi időjárást egy többnapos eső tetőzte be, aminek következtében Galway, Kerry, Cork megyék, és Középfölde itt-ott víz alatt van. Drámai fotók a tévében, torokszorító történetek elárasztott farmokról, tönkrement üzlethelyiségekről és heroikus mentésekről. Nálunk "csak" pocsék volt, és most is pocsék az idő, "csak" szottyog a gyep az ember cipője alatt, "csak" tele a telep melletti patak, s itt-ott mintha kiöntött volna a várost átszelő folyócska, amely a kikötőnél éri el a tengert...

A helyzet borzasztó a fent említett megyékben, de ismerőseink-barátaink közül egyiket sem érte kár. A szükségállapotot kezelő bizottság összeült, vészhelyzet, a katonaság ment és szivattyúz, és mindenki sóhajtozik, hogy az üzleti adatok elvesztek, a gépek tönkrementek, nesze neked Karácsony... Itt lehet elborzasztó fotókat nézegetni. Megnéztem tegnap az esti híreket, nagyon rossz volt hallgatni a sok, elárasztott bolthelyiség közepén álló tulajdonost, de feltűnt, hogy sokan milyen sztoikusan állnak hozzá. "Megoldjuk" - így egyikük, akinek szerszám/bútorboltja ment tönkre -, "s végül is, életben nem esett kár."


Végül is...

A könnyem kijött.

Aztán ma a piacon Daphne-ról kiderült, hogy az angol Tóvidéken töltött egy hetet (csak annyira emlékeztem, hogy elutazott, de hogy hova, arra nem. Különben alighanem aggódó sms-ekkel bombáztam volna.) Testközelből látta az özönvizet Windermere-ben, ami ott lezúdult, egy nappal korábban mindenki hazament a kurzusról, amin résztvett (jóga, egészséges életmód, valami ilyesmi), mert a közeli tó vize a szállás bejáratát nyaldosta. Alig lehetett félbeszakítani, olyan lendülettel és felhevült izgalommal mesélte az elárasztott farmokat, a házak ajtaján kizúduló vizet, amely a domboldalon lévő megduzzadt patakokból ömlött be a házak hátsó bejáratán...

Ilyenkor örülök, hogy dombon lakunk. Csak a rossz idő, a folytonosan jövő-menő felhők okozta sötétség volt zavaró számunkra. De a telep előtti nagy, füves rész is olyan, mint a szivacs, legalacsonyabban fekvő részéből folyik a víz az utcai lefolyó felé...

***

Ez az eső fenyegette a ma délutáni ceremóniát is. Ugyanis ünnepélyesnek titulált keretek között ma gyújtották fel a karácsonyi díszkivilágítást a városban. Elmentem, mondván, lehet, jövőre már nem lesz ilyen. Idén is csak a nagylelkű boltosok adakozásának volt köszönhető, hogy szikrázó LED-hópelyhek világítják meg a főutcát. Az egész "ünnepség" nagyon - hogy is mondjam? - provinciális volt, szellemeskedőre sikerült, hadaró beszéd a helyi rádióadó bemondójától, a város kitüntetett polgárának, a világbajnok bokszoló Katie Taylor-nak a közreműködésével meggyújtott fények. A ceremónia a városháza előtti, süllyesztett téren volt, maguk a fények kint az utcán, azért a visszaszámoláskor mindenki hátat fordított a díszvendégnek, hogy lásson egy kis fényt (meggyullad egyáltalán?), majd a tömeg megindult az utca felé... Szóhoz jutott egy politikus, egy tanácsnok, rövid és borzasztó beszédek, s az egész arra volt kihegyezve, hogy a város boltjaiban költsük el a pénzünket, ne Dublinban, és támogassuk a helyi ipart, és költsünk, és vásároljunk, és költsünk... és ne felejtsünk el vásárolni a bennünket eltöltő nagy emberszeretet és ünnepi "fíling" közben. Miközben vásárolunk. "Hajrá Bray, költsetek!", s mindeközben egy Santa Claus integetett az emelvényről, egy óriási delfin és egy óriási pingvin (vagy mi) társaságában.

Christmas, me arse.

S mondták ezt a jobbára kiskorúakból és szüleikből álló tömegnek. Mert a 4 éves Ciaran majd alighanem többször fogja figyelmeztetni mamáját, hogy Anyu, Bray-ben vásároljunk, a piros poszteres boltokban, mert hálásak kell legyünk a boltosbácsinak, ő fizetett, neki köszönhető, hogy égnek a fények.

***

Mostanság egy kifizetetlen és elfelejtettnek tűnő számla miatt emailezek oda-vissza a kávézó könyvelőjével -, tehát vannak stresszes napjaim, amelyek enyhe gyomorremegést produkálnak, s néha fennhangon vitatkozom a fallal. Hogy ezt megszüntessem, Dale Carnegie: How to stop worrying and start living c. hangoskönyvét hallgattam a héten. Nem töltöttem le még soha ilyet, de kaptam ötleteket, hol lehet ilyesmiket találni a neten (Köszönöm, Bea!), így most hangoskönyveket fogok hallgatni, sütés és dekoráció közben. S tán még tanulok is valamit.

Jó kis könyv, máshonnan ismerős ötletekkel, tanácsokkal, könnyen végrehajtható feladatokkal, amelyek jobbá teszik életünket, s kibogozzák a gyomrunkban ülő csomót. S a fejemmel tudom is, hogy igen, így kellene csinálni, de nem feltétlenül az agyam vezérel, hanem legtöbbször a a zsigerből jövő jajistenemmileszmost.

De ha belenyugszom, hogy na, mondd má', legfeljebb ugrik néhányszáz euróm, akkor már egészen nyugodt vagyok :-) Ahogy anyósom szokta mondani, anyagi veszteség idején: hiszen az csak pénz.

***

A héten ez a New York-ot idéző sütimegrendelés tartott izgalomban. Autós kiszúrót úgy kellett rendelnem hozzá a Tortissimo-tól, mert ami volt, Volkswagen Bogár, nem hasonlít a híres sárga taxikhoz. A hangoskönyv hallgatása közben gyorsan telt az idő a festegetéssel. Egy esküvőre rendelték őket, amely New York-témájú volt, bezony ám.

Valamint elkészültek a minta mázeskalács házikók is, az alábbit a kávézónak készítettem:

A ház oldalába hóembert, illetve behavazott cukor-karácsonyfát raktam, arany cukorgömbökkel. A hasonló stílusban, de némileg másképp dekorált házzal nagy sikerem volt ma a piacon, sokan megbámulták, sőt, rendeltek is, a kávézó felől még nem jött visszajelzés.

Csak ma a piacon három rendelést kaptam, s szabad kezet a dekorálásukhoz. Hurrá!December elejére pedig egy ÓRIÁSI megrendelést kaptam egy állandó vevőtől: 250 szöveges keksz, 80 házikó + karácsonyfasüti, 50 chocolate crackles, és 50 trüffel. Ajándékba adja őket a kollegáinak. Valamint eladtam mind a két francia alma tart-omat is, ami meglehetősen munkaigényes, ám igen látványos sütemény. Aggódtam, hogy 7 eurós árukat sokallni fogják, a többi, fedett almás tart 5.20...

A kávézó lemondta a citrom tart-rendeléseket (nem passzol a szezonhoz), ellenben Sally (p.k.) nem csinál többet ilyet, így azokat is én gyárthatom a piacra. Nagyon elégedett vagyok mostanság a piaci eladásaimmal! További változás: mostantól nem pénteken, hanem csütörtökön szállítok a kávézóba. Amikor én kértem, úgy két hete, hogy hadd változtassak a szállítási időponton, volt főnököm nemet mondott, mondván, nem tudják sérülés nélkül tárolni a sok tortát (wha'???). Majd egy héttel később felhívott a manager, Peter, s ő kérte, hogy ha lehet, szállítsak inkább csütörtökön... Mert ha nem gyártok többet citrom tart-ot, akkor már elférnek a torták a pulton, sérülés nélkül...

S ne röhögjek, teli szájjal, kínomban az ilyenek hallatán... Tudom, nevetni kellene ezeken a kávézóbeli szarakodásokon, nem kínosan, hanem szívből, de még nem tudok.

***

V.-nek pénteken elkezdődött az interjúra való felkészítés. 9 ember jelentkezett, hogy önként mennek a cégtől. V. majd kivesz pár napot, hogy alaposan átvegye a kérdéseket, s legyen mindenre válasz, ha saját érdemeiről kell beszélnie.

Böhöm megszerelve: új kipufogóval, új lengéscsillapítókkal és rugókkal rendelkezik, s két új gumival is. Érezhetően jobban tapad az útra, mint eddig, nem bólogat olyan ijesztően, amikor áthajt a bukkanókon, és valahogy sportosabban robban az útra, ha az uram rálép a gázra. Szóval újjászületett. Az uram volt az utolsó kuncsaft az Ambrose-nál, vége, bezártak. Én pedig folyamatosan arra biztatom az uramat, nézesse meg máshol is a kocsit, mert bennem van a kisördög - amikor egy cégnek vége, akkor az emberek a napokat számolják, hogy mikor mehetnek már, s előfordul, hogy nem olyan gondosak, és alaposak, mint egyébként...

***

S végül egy kis játék (úgyis jön a Karácsony :-)), s ilyen még nem volt nálam. Saccoljátok meg, hány mézeskalács házikót fogok eladni az idén? Segítségül, tavaly 14-et adtam el összesen. A nyertes gasztro ajándékot kap, részben általam készített (postán is feladható) sütikből, részben ír finomságokból fog állni a csomag. A megjegyzésekbe kérem beírni a számot. December 18-ig veszek fel rendelést az idén házakra, tehát aznap, ír idő szerint éjfélig kérem bejegyezni a saccot.