2009. november 21.

Elvis késik...

De nem múlik!

(Minden kedves olvasónak, aki kérte a cseresznyés brownie receptjét: itt megtalálható. A belevaló szárított cseresznye nem csontszáraz, hanem olyan, mint egy finom aszalt szilva, kicsit puha. A cseresznyéket - babrás, tudom, de megéri -, három szeletkébe szoktam vágni.)


Bocsánat, hogy az Elvis-témát hanyagolom, de fontosabb dolgok tartják lázban az országot, mint a bray-i Elvis. Először is, itt van a jövő keddre beígért sztrájk, rendőrök, nővérek, tanárok, vagyis a közalkalmazottak részéről, minimális erők végzik majd a kórházakban a munkát, a rendőrök nem büntetnek, csak merengenek az út szélén, a gyerekek aznapi otthon maradását pedig oldja meg a kedves (munkahellyel esetleg még rendelkező) szülő, ahogy tudja. Van, aki megértően bólogat, van, aki dühösen fújtat.

Tényleg kezdődik rosszkedvünk tele.

Utána ott volt az a botrányos focimeccs, Thierry Henry kezezésével, ami megosztotta az ország közvéleményét, és könnyekre fakasztotta Sally-t (p.k.) aki nagyon lelkes drukker. Csináltam neki pár zöld-fehér focistát sütiből, mondtam neki, ez ugyan nem vigasz, de sajnálom, hogy az írek így estek ki a versenyből, s nem lesznek ott a világbajnokságon. Erre Patricia odajött, hogy jövő hétre csináljak egy kék focistát is Sally-nek, labdával a kezében... Hahaha.... nagyon mulatságos.

Ez nem volt elég, utána (közben) a ritka nedves novemberi időjárást egy többnapos eső tetőzte be, aminek következtében Galway, Kerry, Cork megyék, és Középfölde itt-ott víz alatt van. Drámai fotók a tévében, torokszorító történetek elárasztott farmokról, tönkrement üzlethelyiségekről és heroikus mentésekről. Nálunk "csak" pocsék volt, és most is pocsék az idő, "csak" szottyog a gyep az ember cipője alatt, "csak" tele a telep melletti patak, s itt-ott mintha kiöntött volna a várost átszelő folyócska, amely a kikötőnél éri el a tengert...

A helyzet borzasztó a fent említett megyékben, de ismerőseink-barátaink közül egyiket sem érte kár. A szükségállapotot kezelő bizottság összeült, vészhelyzet, a katonaság ment és szivattyúz, és mindenki sóhajtozik, hogy az üzleti adatok elvesztek, a gépek tönkrementek, nesze neked Karácsony... Itt lehet elborzasztó fotókat nézegetni. Megnéztem tegnap az esti híreket, nagyon rossz volt hallgatni a sok, elárasztott bolthelyiség közepén álló tulajdonost, de feltűnt, hogy sokan milyen sztoikusan állnak hozzá. "Megoldjuk" - így egyikük, akinek szerszám/bútorboltja ment tönkre -, "s végül is, életben nem esett kár."



Végül is...

A könnyem kijött.

Aztán ma a piacon Daphne-ról kiderült, hogy az angol Tóvidéken töltött egy hetet (csak annyira emlékeztem, hogy elutazott, de hogy hova, arra nem. Különben alighanem aggódó sms-ekkel bombáztam volna.) Testközelből látta az özönvizet Windermere-ben, ami ott lezúdult, egy nappal korábban mindenki hazament a kurzusról, amin résztvett (jóga, egészséges életmód, valami ilyesmi), mert a közeli tó vize a szállás bejáratát nyaldosta. Alig lehetett félbeszakítani, olyan lendülettel és felhevült izgalommal mesélte az elárasztott farmokat, a házak ajtaján kizúduló vizet, amely a domboldalon lévő megduzzadt patakokból ömlött be a házak hátsó bejáratán...

Ilyenkor örülök, hogy dombon lakunk. Csak a rossz idő, a folytonosan jövő-menő felhők okozta sötétség volt zavaró számunkra. De a telep előtti nagy, füves rész is olyan, mint a szivacs, legalacsonyabban fekvő részéből folyik a víz az utcai lefolyó felé...

***

Ez az eső fenyegette a ma délutáni ceremóniát is. Ugyanis ünnepélyesnek titulált keretek között ma gyújtották fel a karácsonyi díszkivilágítást a városban. Elmentem, mondván, lehet, jövőre már nem lesz ilyen. Idén is csak a nagylelkű boltosok adakozásának volt köszönhető, hogy szikrázó LED-hópelyhek világítják meg a főutcát. Az egész "ünnepség" nagyon - hogy is mondjam? - provinciális volt, szellemeskedőre sikerült, hadaró beszéd a helyi rádióadó bemondójától, a város kitüntetett polgárának, a világbajnok bokszoló Katie Taylor-nak a közreműködésével meggyújtott fények. A ceremónia a városháza előtti, süllyesztett téren volt, maguk a fények kint az utcán, azért a visszaszámoláskor mindenki hátat fordított a díszvendégnek, hogy lásson egy kis fényt (meggyullad egyáltalán?), majd a tömeg megindult az utca felé... Szóhoz jutott egy politikus, egy tanácsnok, rövid és borzasztó beszédek, s az egész arra volt kihegyezve, hogy a város boltjaiban költsük el a pénzünket, ne Dublinban, és támogassuk a helyi ipart, és költsünk, és vásároljunk, és költsünk... és ne felejtsünk el vásárolni a bennünket eltöltő nagy emberszeretet és ünnepi "fíling" közben. Miközben vásárolunk. "Hajrá Bray, költsetek!", s mindeközben egy Santa Claus integetett az emelvényről, egy óriási delfin és egy óriási pingvin (vagy mi) társaságában.

Christmas, me arse.

S mondták ezt a jobbára kiskorúakból és szüleikből álló tömegnek. Mert a 4 éves Ciaran majd alighanem többször fogja figyelmeztetni mamáját, hogy Anyu, Bray-ben vásároljunk, a piros poszteres boltokban, mert hálásak kell legyünk a boltosbácsinak, ő fizetett, neki köszönhető, hogy égnek a fények.

*
**

Mostanság egy kifizetetlen és elfelejtettnek tűnő számla miatt emailezek oda-vissza a kávézó könyvelőjével -, tehát vannak stresszes napjaim, amelyek enyhe gyomorremegést produkálnak, s néha fennhangon vitatkozom a fallal. Hogy ezt megszüntessem, Dale Carnegie: How to stop worrying and start living c. hangoskönyvét hallgattam a héten. Nem töltöttem le még soha ilyet, de kaptam ötleteket, hol lehet ilyesmiket találni a neten (Köszönöm, Bea!), így most hangoskönyveket fogok hallgatni, sütés és dekoráció közben. S tán még tanulok is valamit.

Jó kis könyv, máshonnan ismerős ötletekkel, tanácsokkal, könnyen végrehajtható feladatokkal, amelyek jobbá teszik életünket, s kibogozzák a gyomrunkban ülő csomót. S a fejemmel tudom is, hogy igen, így kellene csinálni, de nem feltétlenül az agyam vezérel, hanem legtöbbször a a zsigerből jövő jajistenemmileszmost.

De ha belenyugszom, hogy na, mondd má', legfeljebb ugrik néhányszáz euróm, akkor már egészen nyugodt vagyok :-) Ahogy anyósom szokta mondani, anyagi veszteség idején: hiszen az csak pénz.

***

A héten ez a New York-ot idéző sütimegrendelés tartott izgalomban. Autós kiszúrót úgy kellett rendelnem hozzá a Tortissimo-tól, mert ami volt, Volkswagen Bogár, nem hasonlít a híres sárga taxikhoz. A hangoskönyv hallgatása közben gyorsan telt az idő a festegetéssel. Egy esküvőre rendelték őket, amely New York-témájú volt, bezony ám.

Valamint elkészültek a minta mázeskalács házikók is, az alábbit a kávézónak készítettem:



A ház oldalába hóembert, illetve behavazott cukor-karácsonyfát raktam, arany cukorgömbökkel. A hasonló stílusban, de némileg másképp dekorált házzal nagy sikerem volt ma a piacon, sokan megbámulták, sőt, rendeltek is, a kávézó felől még nem jött visszajelzés.

Csak ma a piacon három rendelést kaptam, s szabad kezet a dekorálásukhoz. Hurrá!December elejére pedig egy ÓRIÁSI megrendelést kaptam egy állandó vevőtől: 250 szöveges keksz, 80 házikó + karácsonyfasüti, 50 chocolate crackles, és 50 trüffel. Ajándékba adja őket a kollegáinak. Valamint eladtam mind a két francia alma tart-omat is, ami meglehetősen munkaigényes, ám igen látványos sütemény. Aggódtam, hogy 7 eurós árukat sokallni fogják, a többi, fedett almás tart 5.20...

A kávézó lemondta a citrom tart-rendeléseket (nem passzol a szezonhoz), ellenben Sally (p.k.) nem csinál többet ilyet, így azokat is én gyárthatom a piacra. Nagyon elégedett vagyok mostanság a piaci eladásaimmal! További változás: mostantól nem pénteken, hanem csütörtökön szállítok a kávézóba. Amikor én kértem, úgy két hete, hogy hadd változtassak a szállítási időponton, volt főnököm nemet mondott, mondván, nem tudják sérülés nélkül tárolni a sok tortát (wha'???). Majd egy héttel később felhívott a manager, Peter, s ő kérte, hogy ha lehet, szállítsak inkább csütörtökön... Mert ha nem gyártok többet citrom tart-ot, akkor már elférnek a torták a pulton, sérülés nélkül...

S ne röhögjek, teli szájjal, kínomban az ilyenek hallatán... Tudom, nevetni kellene ezeken a kávézóbeli szarakodásokon, nem kínosan, hanem szívből, de még nem tudok.

***

V.-nek pénteken elkezdődött az interjúra való felkészítés. 9 ember jelentkezett, hogy önként mennek a cégtől. V. majd kivesz pár napot, hogy alaposan átvegye a kérdéseket, s legyen mindenre válasz, ha saját érdemeiről kell beszélnie.

Böhöm megszerelve: új kipufogóval, új lengéscsillapítókkal és rugókkal rendelkezik, s két új gumival is. Érezhetően jobban tapad az útra, mint eddig, nem bólogat olyan ijesztően, amikor áthajt a bukkanókon, és valahogy sportosabban robban az útra, ha az uram rálép a gázra. Szóval újjászületett. Az uram volt az utolsó kuncsaft az Ambrose-nál, vége, bezártak. Én pedig folyamatosan arra biztatom az uramat, nézesse meg máshol is a kocsit, mert bennem van a kisördög - amikor egy cégnek vége, akkor az emberek a napokat számolják, hogy mikor mehetnek már, s előfordul, hogy nem olyan gondosak, és alaposak, mint egyébként...

***

S végül egy kis játék (úgyis jön a Karácsony :-)), s ilyen még nem volt nálam. Saccoljátok meg, hány mézeskalács házikót fogok eladni az idén? Segítségül, tavaly 14-et adtam el összesen. A nyertes gasztro ajándékot kap, részben általam készített (postán is feladható) sütikből, részben ír finomságokból fog állni a csomag. A megjegyzésekbe kérem beírni a számot. December 18-ig veszek fel rendelést az idén házakra, tehát aznap, ír idő szerint éjfélig kérem bejegyezni a saccot.

18 megjegyzés:

Cat(harine) írta...

Játék: 15 volt az első gondlatom. :)
Itt nagyon drága a cseresznye. 10 deka vagy 400 forint. Valószínűleg valami befőttet fogok használni az aszalt helyett.

csibike írta...

Azt hittem egy ideig, a vége direkt lett nagyobb betűvel, de azt hiszem, csak elnyomhattál valamit a szerkesztőben :)
B. 21-et tippel, én meg 25-öt. Optimisták vagyunk :) A ház csodálatos, a brownie receptet meg köszönöm, bár vanília esszenciában nem vagyok otthon. Mivel színezted a fenti sütiket? A sütitészta receptjét kiadhatod vagy titkos? :)))

kisrumpf írta...

Cat, te jó ég, az nagyon drága... itt sem olcsó, 3.99 euro egy 300 g-os zacskó. De nyugodtan próbáld meg másféle "adalékkal", fele aszalt szilva, fele dió, ilyesmik. Az a jó a receptben, hogy bármit
adhatsz hozzá, a könyv szerint akár nagydarabos müzlikeveréket is :-)

Csibike, fő az optimizmus :-) A színezőkről és a receptről itt olvashatsz:

http://kisrumpf.blogspot.com/2009/03/szakmai-titkok.html

A saccokat jegyeztem!

Erika írta...

Nekem 18 volt az első gondolatom :))).
Nekem is ér játszani? :))))

kisrumpf írta...

Kedves Erika, micsoda kérdés ez! :-) Jut eszembe, lassan megírhatnád, hány sütőtisztítóra van szükséged ;-)

Erika Antal írta...

Bizony "beszélnünk" kell :)). Ez azt jelenti, hogy ha már én nem is de legalább a csajszi hamarosan Ír földön lesz.
Jújj ezek az árvíz képek, szörnyűek... és ha tudnád mi marad utána...én már létszer láttam ilyet... iszap, kosz, bűz, hypózás... szörnyű.
Hangos könyv szuper! Én is azt hallgatok a konyhában... már ha hagyják :))).

Pappito írta...

huszonnyolcat eladsz simán!

kisrumpf írta...

Jaj, Erika, nem akarom én megtudni, isten ments. Elég nekem a kissé nyálkás, mohás terasz... és a mostanság folyamatosan működő párátlanítónk.

S ha szabad, minden optimista saccolót kisegítenék egy infóval: legsikeresebb évemben 21 fogyott. S most recesszió van :-)

Medve írta...

A 18-ra gondoltam én is, de az már foglalt, így legyen 19 (mert azért pesszimisták nem vagyunk).
Sportszerűtlen taktikázásnak (alkalmas időben megmutatni a bocsoknak egy mézeskalács-házikó képét, s ezzel hirtelen 2 darabbal megdobni a mennyiséget) sajnos idén nincs helye a többszörös ételallergia miatt.

Medvéné rágja a fülemet, csináljak neki receptes oldalt, ahova a "free of ___" recepteket közhírré teheti...

zebrina írta...

Én 105-öt mondok, hehe.

Whatever Zs. írta...

Most vagy felreertettem valamit, vagy a megrendelesekkel kapcsolatban nem vagy biztos az eladasban? Mert a hazikos kep alatt irtad, hogy 80-ra mar van rendeles.

Szoval ha az beleszamit, akkor en 100-at tippelek. :)

kisrumpf írta...

Jaj, Zsuzsi, és Zebrina, ne haragudjatok, tényleg félreérthető... Mézeskalács házra lehet fogadni - az, amiből a kliens rendelt, az csak sima lapos süti, olyan aprócska, mint fent a NY-os alma pl.

Kérlek, ennek fényében módosítsátok a saccot. Nem akarom, hogy egy félreértés miatt elessetek a nyerési lehetőségtől.

kisrumpf írta...

Medve, tudod, hogy megfordult az agyamban, hogy csinálok az aprónépeknek házat? Csak aztán eszembe jutott a sok allergia, és elment a merszem...

A nejed ötlete szuper, tessék oldalt csinálni neki, biztos rendeget szülő hálás lenne... Ja, és fotók is legyenek!

zebrina írta...

Móni, részemről marad az optimista 105!
(De valóban én is beleszámítottam a 80-as megrendelést először.)

Camelbird írta...

Moni,

én sem akarok kimaradni a süti játékból! .-)

16 mézes-mázos házikót tippelek.

Hajrá! :-)

gollum írta...

Ha szabad, én is saccolok. Velem született pesszimizmusomat megtagadva a 24-es számot választom. :)

Whatever Zs. írta...

Jaaa, oke, akkor felreertettem. Akkor a modositott tippem 23. :)

Zsuzsi írta...

Szia!
Én 25-re tippelek. (akkor van a születésnapom- hátha szerencsét hoz)