"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Éééssss... tényleg jöttek megnézni, felmérni az ablakkal kapcsolatos problémákat. Nem csak hozzánk, hanem minden panaszkodóhoz bement egy szakember, hétfőn: igaz, előtte csak egy órával telefonált rám egy unott hangú hölgy a management company-tól, hogy jó-e nekem az időpont. Elpakoltam a virágokat az ablakból, leszedtem a pókhálókat, s aztán a szűk helyen sikertelenül távolságtartva mutattam a szakembernek a rémisztőbbnél rémisztőbb foltokat. Nem volt neki újdonság, ilyeneket láthatott mindenkinél. "Big job, it is a very big job" -, mondta végül, miután mindent lefotózott, hogy legyen mit mutogatnia, s megyőznie a management company-t, hogy a felújításra van szükség. Kiszedni, újra berakni, ezt cserélni, azt cserélni... Meglátjuk. *** A hétvége legnagyobb eseménye az volt, hogy V. kitartó biztatására kiürítettem a beszakadt tetejű, régi kisházat. Azt, amiben már több mint egy évtizede álltak régi eszközök, szerszámok, a lakás megvételekor háziurunk által elvégzett javítások,...

"Ez a te műved. Annyira be voltál tojva a fogorvostól, hogy elintézted. Ideje visszavenni a boszorkányságból." Valami ilyesmit mondott V. amikor kedd este - néhány kommentelő beszámolója olvastán - visszamentem a regisztrációs oldalra, hogy megnézzem, van-e már időpontom oltásra. Ugyanis többen írták, hogy nem kaptak róla sms-t, sem 3-7, sem egy nappal előtte. De a weboldalon ott volt az értesítésük, de azt nem nézte senki, mert az sms-t várták, hiszen ez volt az utasítás. S én is megdöbbenve láttam kedd este, hogy szerda délre vagyok beutalva, mégpedig a legideálisabb módon, a szomszéd városkába, Pfizerre!  Ezt a hírt újságoltam azonnal V.-nek, amikor pingett a telefonom, s megkaptam az oltásról való értesítést. Gyakorlatilag pár másodperccel azután, hogy megnyitottam az oldalt. Erre varrjak gombot. Az öröm nagy volt, bár az időpont egybeesett a fogorvossal. Kell majd sorban állnom? Visszaérek időre? Végül másnap reggel eltoltam az időpontot, újabb 3 hét várakozás a kezelésr...

Semmi előjel, csak egy hangos 'ping', valami élesen pattant, s aztán már valahogy furcsán nyílt a hűtő ajtaja. "Eltört valahol" - mondta V. A hűségesen dörmögő 17 éves Bosch hűtőé,  amely még - az egyesek szerinti - tartósság jegyében készült, vagyis nem köhhentett és halt meg pár év után, hanem bírja a gyűrődést, mint a vele egyidős mosógép. Még háziurunk szerelhette be az olcsó helyett, ami a lakással járt. Nem láttam, hol a hiba, s továbbra is - óvatosan, odafigyeléssel - nyitogattam napközben az ajtót, s a gyanús pattanás után hol könnyebben, hol nehezebben ment a nyitogatás, s csak este jött el a pillanat, amikor - ó a francba! - nem tudtam teljesen becsukni az ajtót: befeszített, s folyton visszarúgta magát. Péntek este... mikor máskor. "Help!" - suttogtam a nappali felé, - "bedöglött az ajtó", s szemem előtt már felrémlett a megmelegedett dolgok sokasága, s önző módon egyből arra gondoltam, mit fogok most csinálni a krumplis bucikkal, amelye...

Hétfőn éppen ebédszüneteltünk, ha jól emlékszem, amikor V. hívást kapott a mobilján. A házidokija recepciósa hívta, s közölte, hogy mint "veszélyeztetett", jár neki egy Pfizer oltás, csütörtökön kora délután jó lesz? Az ember nem mond nemet, amikor egy áhított oltás hullik az ölébe, örömmel vettük tudomásul, hogy megkapja, ráadásul soron kívül. Próbálta kifacsarni a recepciósból a kedvező választ, hogy esetleg én is kaphatnék-e Pfizert, ugye, az ember próbálkozik, de persze lerázta a nő, mint kutya a vizet. Elképzeltem, amint szegény recepciós kapott egy listát X névvel, hogy akkor ezeket hívd fel, s hányan álltak neki érdeklődni, hogy esetleg a párjuknak is... pretty please... Csak utána kezdtünk gondolkodni hogy miért is veszélyeztetett? Az oltást beadó nővér később csak annyit mondott, V. kérdésére, hogy "because you have a condition". Semmi baja. Talán a súlya miatt? V. magas ugyan, de elég, khm, nagydarab. Nézegettem a testtömeg indexét, s arra jutottunk, hogy ...