"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Odakint világvégét váró hangulat ül az országon. Először is, ugye, itt a Keleti Rém (Beast from the East), amelyik hideget és havat hoz(ott). Most minusz 4 van. Aztán közeleg Emma, a vihar, amelyik délről jön, és nagy szelet hoz, és esőt, ami majd a Keleti Rémnek köszönhetően hó lesz, először itt a keleti és déli partok felett, aztán az ország más részein is.  Ha az lesz.  Napok óta megy a riogatás, amit mindenki vérmérsékletének megfelelően vagy pánikvásárlással vagy epés szkepticizmussal fogadott. Jajjajjaj, pár centi hó? No és? De tegnap eltűnt minden kenyér és tej a boltokból, a tejesember az egész heti tejet itt hagyta ma az ajtó előtt. Mert hátha nem tud jönni pénteken. Hó az van, itt a környéken 5-6 centi, könnyű, félresöpörhető hó volt egészen délutánig, amire lejárták az emberek, így kemény réteg lett belőle a járdákon, ami most majd lefagy. Alig valaki takarított a háza előtt, holott kérték a magas hatóságok, takarítson mindenki, most, amíg lehet. A telepről...

Ez a tészta is amolyan mumusként ült ott a receptek között. Sosem mertem nekifogni, ámulva néztem fel Jankára és Simonára, akik hozták szombatonként a rongyoskiflit és a töltött tésztáikat. Bent van minden kedvenc alapkönyvemben, s több videó és recept átlapozása után kettő keverékével dolgoztam, illetve négy különböző könyv tanácsát fogadtam meg a sütésig. (A bőség zavara...) Limara receptjét vettem elő, aki fél kiló liszttel indít. 25 deka hideg vaj és 8 deka finomliszt kell elsőre. A hideg vajat a liszttel késes konyhagéppel összekeverjük, majd a vajas tömböt két fólia között ujjnyi vastag 20 x 15 centis tömbbé alakítjuk. Műszaki rajzolói vérem kitört belőlem, mert egy alacsony, egyenes falú tepsicske egyik sarkát használtam mérőegységnek, azt béleltem ki fóliával, s igazítottam vonalzóval egyenesre a mentén vajtömböt. Ha nincs konyhagép. egészen apróra vágva a fagyos vajat, keverjük gyorsan össze a liszttel, aztán lapítsuk formára. Utána a tömböt beraktam a hűtőbe, s...

Van, amikor az ember kicsit a járda felett lebegve jön ki valahonnan, az arcára a fagyos szél ellenére is kis mosoly ül, s boldog. Talán nem nagy szó ez, de ez az a hely, ahonnan mindig úgy jövök el, hogy fel vagyok dobva, s sokáig nem esem le. A Chester Beatty Library ez a hely. Mindig is szerettem, rendkívül gazdag és látványos kiállításai, gyűjteményei miatt, de nemrég a Little Museumnak köszönhetően külön vezetésen vettünk részt, ami annyit tett, hogy egy ottani vezető tartott nekünk egy egyórás ismertetést. Illetve egy órát lőttek be, de kétszer olyan hosszúra nyúlt, s így is csak egy emeletet jártunk be. Csodás volt. A férfi olyan érdekesen, jól és élvezetesen beszélt a látnivalóktól, hogy öröm volt hallgatni. Nagyon kevés viccel, de érdekes példákkal világította meg, amiről beszélt. Először is a gyűjtemény alapítójáról, Alfred Chester Beatty-ről mesélt, aki 1875-ben New York-i középosztálybeli családban született. Kisfiúként először édesapja vitte el aukciós házakba, ah...

Mostanság olyan felnőttes dolgokkal kellett foglalkoznom, mint meghatalmazás hitelesítése. A konzulhoz kell menni ilyesmiért. Volt valami halvány romantikus elképzelésem, hogy az ilyesmi hogyan folyik, természetesen nem úgy volt, ahogy elképzeltem. Nem kellett bemennem a kozul irodájába, nem ültettek le megkérdezve, hogy kérek-e teát (mégiscsak Írország, ugye), nem váltottunk semmitmondó mondatokat az időjárásról. Ó, én kis naiv. Ő láthatatlan maradt, helyette volt széksor a neonfényes alagsori helyiségben, üvegablak mögött mosolygós titkárnő, kis ki-betolható tálcán kellett beadni az aláírandót, a pénzt - mert fizetni kellett érte, egyetlen aláírásért 30 eurót. Két példány kellene? Akkor 60. Akkor beérem eggyel is... Fizetni csak készpénzzel lehet, szerencsére tudtam erről. Két perc alatt végeztem, udvarias, pontos és mosolygós volt a kiszolgálás. Féltem az esetleges parkolási nehézségektől és a sűrű forgalomtól (reggelre kaptam időpontot), ezért busszal mentem, ami nekem mindig ...