"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Felemásra sikeredett ez az utolsó márciusi hétvége, zűrösre a péntek... Megint olyan sírós-lélegzetkapkodós-ökölbeszorulósra, utáltam. Pedig minden jel arra mutatott, hogy rendbe jönnek a dolgok az Üzemben, de nen, a péntekek gyűlöletesek maradtak. Pedig hét közben két diadalom is volt: az O'Brien Könyvkiadó rengeteget Twittelt, Facebook-ozott a nekik készült könyvborító-sütikről, egy író is dícsérte őket, sőt, elmesélte, hogy a mamája többet haza is vitt a partiról... Aztán tortát sütöttem még a női rögbiseknek, akik most lettek elsők az európai női rögbiversenyen. A piac is remekül ment, eladtam az összes (mind az ÖT!) kenyeremet, a színház (jaj, a színház!) remek volt, de a Virágvasárnap már munkával telt. Ma Londonba utazik száz süti, de mivel elfoglalt voltam a héten, és a vevő is bizonytalankodott, hogy mennyit és mit rendeljen, az utolsó napon tudtam csak megcsinálni a sütiket. Nem tagadom, a végére már utáltam a nemes feladatot: most megy nyugdíjba egy londoni gyógyszergyá...

A ma délutáni, piac utáni szunyából egy erdei pinty ébresztett, aki olyan erőbedobással énekelt az etető felett - kivételesen elég monotonra szabott nótával -, hogy befurakodott az álmaimba, majd felriadtam rá, hogy mi ez a füttyögés?! A nap már délelőtt és délután is besüt a kertbe, ahogy körbejárja a házat, s még a legelszántabban szunnyadó növények is rügyeznek, bimbósodnak, s hiába volt regelenként fagyott a kocsi szélvédője, most már tavasz van. S noha Szt- Patrik-napon majdnem lefagyott a vastag lélekmelegítőből kilógó karom, s kesztyűre vágytam, a levegőnek életerős illata van, és a színek mind fényesebbek és erősebbek. Remek időszak ez. Például Deirdre piaci kolléga kertjében ilyen kaméliák nyílnak:   A növényt Deirdre néhai férje választotta, ezért Deirdre ma is beszél a növényhez. Azt mesélte, sosem hitte, hogy a kert kissé hűvös részébe a férje által ültetett csemete megmarad, ezért is biztosítja mindig a virágokat arról, hogy mennyire büszke rájuk, hogy ilyen szé...

Kialakult a rutin, amivel most már jó kenyereket tudok sütni. Szerdán reggel V. munkába menetel előtt kirakja Állatkát a konyhapultra. Délutánra  szépen szobahőmérsékletű lesz. Ötkor kikeverem a 3-4 veknihez elegendő tésztát. Este, vacsora után formázom, bekerülnek a hűtőbe. Másnap reggel V. kiteszi őket a konyhapultra, délután hazajövök, és forró kövön kisütöm őket. S az esetek többségében remek kenyerek születnek. A múltkor a piacon egy néni valósággal megdicsért, amiért veszem a fáradtságot, és megsütöm őket, s az imént pedig sms-t kaptam egy piaci kollégától, hogy milyen finom a kenyér, amit vett. Érdemes csinálni :-) Ez a munkamenet tolódhat egy nappal, ha szerda este dolgom van, pl. piaci meeting, vagy előadás Dublinban. Olyankor a sütés péntek estére tolódik, de amennyire megfigyeltem, a kenyérnek nem árt, ha kicsit hosszabban ül a pulton, sokkal fontosabb, hogy a kő és a sütő jó forró legyen, sok gőzzel... *** Ma magyar nap volt... Magyarokkal találkoztam a...

Valahonnan rémlett - talán még általános iskolából -, hogy a legtöbb gaznak hosszú, lefelé törő gyökere van, és a levelei szétterülnek a földfelszínen, elnyomva a körülöttük lévő többi (hasznos) növényt, füvet.  Erre az emlékre alapozva gazoltam ma a közösségi kiskert virágágyását, de teljesen zavarba ejtett, hogy nagyon sok volt a földfelszínen szétterülő levelekből, s nem mindegyik nézett ki gyermekláncfűnek, amit azért felismerek. Végül csak ezeket túrtam ki, és a két bogáncsot, ami alaposan összeszurkált, hiába is próbáltam óvatosan, csak egy levelüknél fogva felemelni a hatalmas, levesestányér nagyságú területen minden mást elnyomó, tüskés levélcsokrukat. A kertészkedés nem tartott sokáig. Az esőáztatta talajban félrenyaklott rozmaringot támasztottam fel, kihúzkodtam a tavalyról maradt, elszáradt virágok szárait és kissé bizonytalankodva, de visszavágtam - jó alaposan, ahogy a rájuk akasztott cédulka javasolta - a rózsatöveket, a kiskert bejáratánál. Feltöltöttem a ma...