"Bakerman, baking bread"

Kialakult a rutin, amivel most már jó kenyereket tudok sütni. Szerdán reggel V. munkába menetel előtt kirakja Állatkát a konyhapultra. Délutánra  szépen szobahőmérsékletű lesz. Ötkor kikeverem a 3-4 veknihez elegendő tésztát. Este, vacsora után formázom, bekerülnek a hűtőbe. Másnap reggel V. kiteszi őket a konyhapultra, délután hazajövök, és forró kövön kisütöm őket. S az esetek többségében remek kenyerek születnek. A múltkor a piacon egy néni valósággal megdicsért, amiért veszem a fáradtságot, és megsütöm őket, s az imént pedig sms-t kaptam egy piaci kollégától, hogy milyen finom a kenyér, amit vett.

Érdemes csinálni :-)

Ez a munkamenet tolódhat egy nappal, ha szerda este dolgom van, pl. piaci meeting, vagy előadás Dublinban. Olyankor a sütés péntek estére tolódik, de amennyire megfigyeltem, a kenyérnek nem árt, ha kicsit hosszabban ül a pulton, sokkal fontosabb, hogy a kő és a sütő jó forró legyen, sok gőzzel...

***

Ma magyar nap volt... Magyarokkal találkoztam a piacon, két fiatal pár, egyikük kisbabával. Már amikor beléptek, gyanús volt, nem tudom, miért, de az arcukról gondoltam, hogy nem írek, sőt... Jól megleptem őket azzal, hogy odaszóltam nekik, amikor vásárlás után a pult előtt tanakodtak, hogy mit igyanak: "Nyugodtan mondják csak magyarul!" Volt meglepetés. Nem beszélgettünk, dolgom volt, csak néha vigyorogtam oda feléjük, amíg kávéztak. Nagyon fiatalok voltak. Távozásukkor mutatkoztam csak be, ők pedig mondták, hogy Sandyfordban laknak, majd jönnek még. Fura volt az angolul megszokott udvariassági formulákat magyarul hallani!

Este pedig a kedvenc éttermünkben tűnt fel, hogy magyar szót hallok. Két, eléggé kemény arcú férfi érkezett utánunk, majd borozott a pultnál. Az egyikük nevén szólította a tulajnőt, tehát már korábban is összefuthattunk volna vele, ha úgy alakul. Egy idő után már hangosabban beszéltek, akkorra vált biztossá, hogy magyarok. V. bizonytalankodott kicsit, mert fél órával korábban, a telepen köszönt rá egy szerinte hasonlóan kinéző férfira, aki egy kocsiból pakolt ki éppen az egyik tömb előtt, s a vele lévő nő magyarul szólt hozzá. De nem ugyanaz a férfi volt. Ennek keményebb arca volt, rövidre nyírt haja, kis rosszindulattal azt mondhatnám, úgy nézett ki és úgy beszélt, mint a magukat a Kurucinfóban hirdető írországi magyarvédő biztonsági emberek.

Akikről azóta sem tudom, kiktől akarták (akarják?) megvédeni az itteni magyarokat, de hát a nemzettestet idegenben is óvni kell, vagy hogyan.

***

Recept következik. A mostani kedvencem. Némileg változtattam rajta itt-ott, de így is finom, úgy is finom. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, de bevallom, elsőre a forma fogott meg, amiben sütötték. Hurcolásztam a képet a telefonomon, annyira szép. A formát Barcelonában láttam viszont, meg is vettem, s meg is sütöttem benne a tortát, de az a baj, hogy a piacon ezt a fajta cakkos tortát szabályosan szeletelni elég bajos, a szeletek nem tűnnek elég nagyoknak ahhoz, hogy megvegyék őket. Ezért egy lapos, szélesebb kuglóf-formában sütöm, s így kiad 16 szép zömök szeletet. 

 Innen a kép: http://www.johnwhaite.com

A recept tulajdonosa John Whaite, aki 3 éve nyerte meg a Great British Bake-Off-ot. A weboldala nagyon profi, pl. van könyvkritika, letölthető karácsonyi süteménygyűjtemény, és sok érdekes recept, érdemes megnézni. Azóta ezt a süteményt buzgón árulom a piacon, és az Üzemben is megcsinálom, és jókora formában. Érdemes egy-két nappal fogyasztás előtt megsütni, jobban-szebben vágható, nem morzsálódik annyira, ha van ideje összeérni.

250g puha vaj

400g puha barna cukor (én fele-fele arányban használok kristálycukrot és nagyon barna muscovado-t, talán ettől olyan érettebb lesz az íze, ugyanakkor nem lesz édesebb))

2 nagy narancs reszelt héja

2 nagy tojás

300 g író (sima joghurtot használok az Üzemben, úgy is finom)

1 evőkanál (!) vanília esszencia

300 g sima liszt

2 teáskanál sütőpor

2 teáskanál őrölt fahéj (ezt mindig kihagyom, szerintem túlzás ennyi más íz mellé még ez is, de ízlés dolga)

200 g apróra darabolt pekándió (mivel ez csak aranyárban érhető el itt, sima diót használok, a már eleve apróra tört "nem elsőosztályú" dió kilós kiszerelésben megfizethetőbb)

200 g szárított füge (azt, a belül azért még puha szárított fügét használom az Üzemben, itthon friss datolyát rakok bele, de bármelyiket használom, ajánlatos borsónyi nagyságú darabokra vágni őket, hogy később szebben menjen a szeletelés. Ezek a gyümölcsdarabok mennyeien megpuhulnak a süteményben 1-2 nap alatt!).

A sütőt 170 fokra melegítem. A vajat, a reszelt narancshéjat és a cukrot habosra kikeverem a géppel. Hozzáadom a tojásokat, az írót, a vaníliát és simára keverem. Majd a liszt és a sütőpor következik, végül belekeverem a diót és a datolyát (vagy a pekándiót és a fügét). Jó alaposan elkeverem, majd a vajjal kikent szilikon formában sütöm 60-75 percig, tűpróbáig. FIGYELMEZTETÉS: a tortát hagyjuk hűlni legalább 30 percig, de inkább egy óráig a formában. Többször is megjártam, hogy türelmetlenül ki akartam fordítani a tálra, hogy a formájában gyönyörködhessek: szétesett a tálon, vagy darabokban jött ki. Amikor kihűlt, határozott mozdulattal állítsuk a talpára a formát, ki fog belőle jönni a torta. Amikor fémformát használok, nemcsak kivajazom, de ki is lisztezem a formát. S aztán türelemmel várok, míg kihűl...

Népszerű torta a piacon, az Üzemben is gyorsan fogy és ami fő, sokáig puha marad. A múltkor Philadelphia krémsajtból csináltam kevés citromlével, és némi porcukorral öntetet hozzá, de akkor nézett ki igazán szépen, amikor csak leöntöttem tejföllel a szeletet, s bio virágmézet adtunk hozzá egy kis edényben. Idehaza magában esszük.

Legközelebb John Whaite tükörfényes, aranyfüsttel díszített csokitortáját fogom kipróbálni...