Nagyhét

Felemásra sikeredett ez az utolsó márciusi hétvége, zűrösre a péntek... Megint olyan sírós-lélegzetkapkodós-ökölbeszorulósra, utáltam. Pedig minden jel arra mutatott, hogy rendbe jönnek a dolgok az Üzemben, de nen, a péntekek gyűlöletesek maradtak. Pedig hét közben két diadalom is volt: az O'Brien Könyvkiadó rengeteget Twittelt, Facebook-ozott a nekik készült könyvborító-sütikről, egy író is dícsérte őket, sőt, elmesélte, hogy a mamája többet haza is vitt a partiról... Aztán tortát sütöttem még a női rögbiseknek, akik most lettek elsők az európai női rögbiversenyen. A piac is remekül ment, eladtam az összes (mind az ÖT!) kenyeremet, a színház (jaj, a színház!) remek volt, de a Virágvasárnap már munkával telt. Ma Londonba utazik száz süti, de mivel elfoglalt voltam a héten, és a vevő is bizonytalankodott, hogy mennyit és mit rendeljen, az utolsó napon tudtam csak megcsinálni a sütiket. Nem tagadom, a végére már utáltam a nemes feladatot: most megy nyugdíjba egy londoni gyógyszergyártó cégtől, és a kollégáinak készültek a sütik.

Főnököm ugyan csempészett volna elém áprilisra, szabadság idejére szóló esküvői megrendelést (hátha megcsinálom előre), de nemet mondtam, mert az utolsó hetet a piaci sütikkel, egy baráti és V. munkahelyi búcsútortájával, valamint takarítással fogom tölteni. Egyetlen kis megrendelést vállaltam csak el, mert arra már igent mondott, 22 süti csak, és mint kiderült (mert kipróbáltam), a lesütött, dekorált sütiket gond nélkül lehet fagyasztani, úgyhogy főnököm mélyhűtőjében fogják kivárni a május eleji fellépést.

A színházi előadásról hosszan tudnék lelkendezni, mert igen-igen jó volt, én még nem bravóztam felállva sehol, de most megtettem. A Szentivánéji álmot néztem meg, modernre faragva. A szerelmesek egy öregek otthona lakóiból kerültek ki, (s a többi lakó alakította a tündéreket is), az uralkodó és arája az otthon igazgatója és főnővére volt, a mesteremberek pedig az otthon felújításán dolgozó suta, faragatlan, öregedő férfiak. Néhol könnyem csorgott, úgy nevettem. Megható, vidám volt, friss, ügyes, szellemes... Nagyon örültem, hogy elmentem. A legfurább azonban az volt, hogy még mindig nem élek elég hosszan angol nyelvterületen ahhoz, hogy Puck végső szavalata ne magyarul, Arany János fordításában visszhangozzék a fejemben, míg az angolt hallom:

Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:

Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fulánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó`tszakát. -
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát.

Ez volt a pihenés a hétvégén, aztán jött a sütés - V. ebéddel és kávéval támogatta néhol lankadó munkakedvemet. A színházba menet távolról megnéztük jövendőbeli munkahelye irodatömbjét, s már alakul a fejében a munkábajárás terve, összecsukható bicikliket nézeget, mert a Dart-ról biciklivel lehet oda legjobban eljutni. Ami fura, hogy a Dartra tíz óra előtt nem engednek fel biciklit... Talán összecsukhatót igen. Pedig biztos sok munkábajárónak lenne erre szüksége... A szerződés már megjött, sőt, végre sikerült elmondani a közvetlen kollégáinak is, hogy távozik. Ezt egy hétig titokban kellett tartania, csak a felsőbb vezetőség tudta - és a recepciós a bejáratánál, aki rá is kérdezett. Bezzeg a kollégák, akiknek majd V. munkáját is el kell végezni (mert nem valószínű, hogy lesz a helyére ilyen hamar új ember), nem sejthettek semmit, de valaki azért pletykált a recepciósnak. Csodás.

A lényeg, egy hét múlva indulunk, addigra visszakapjuk a szereldéből Popsikát is. Kicsit izgulok. Az útra eddig annyit készültünk fel, hogy vettem egy maréknyi úticsokoládét, és bejelöltem pár dolgot a francia útikönyvben. Ezúttal Állatka is velünk fog utazni, egy kétkilós zacskónyi, jóféle kenyérliszt társaságában. Nincs kire bízzam az etetését, illetve fogalmazzunk úgy, hogy nincs, akire rá merném bízni. Most már lassan 2 éves, sajnálnám, ha elhalálozna. Hetente egyszer használom/etetem, s ez remekül működik. S a kenyereim elfogynak úgy is, ha nem tökéletesen kerekded formájúak, mert az ízük remek! Amúgy nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy viusszatérve a nyaralásról megemelhetem a sütött kenyerek számát: a hétvégi újság szerint divatba jövőben vannak az erjesztett ételek, italok, így a kovásszal készült kenyér is...

A lakásra szokás szerint Trish fog felügyelni, illetve Erika lesz itt tíz napot, hogy megint magába szívhassa az írországi atmoszférát. Most próbálom egy idegen szemével nézni a várost, a környéket, milyen látnivalókat ajánljak neki, mert nem ez lesz az első útja ide, s vannak dolgok, amiket már látott.

***

A konyhában most, a hűtő tartalmának csökkentésére kőleves fő, beleraktam minden zöldséget, ami a zöldséges dobozban várt sorsára, raktam mellé Aniz mamájától kapott (s újabban Dublinban is divatba jövő) chipotle (szárított, füstölt csili-) paprikát, sok borssal, aztán lesz mit ennem pár napig. Odakint szomorkás idő van, néha csöpög, tegnap is sokat esett, ennek ellenére nagy volt a madárjárás. V. végre megismerte a csízeket, akik tegnap tömegével jöttek az etetőre s üresre is ették. A kertben megindult az erdélyi fokhagyma, a klematisz, a snidling, saját medvehagymacsokrom nő szépen, egy nagy cserépben... Minden ugrásra kész, várják a melegebb időt...

Legnagyobb meglepetésemre a vártnál megérkezett az új árnyékoló-páros a nappali ablakaira, ahol megadta magát a korábbi öregecske, vaskos, elszíneződött, nem túl szép árnyékoló. Olyat kerestünk, ami állítható, hogy a napfényt is beengedje, de azért biztosítson némi takarást is a kiváncsi szemek elől.  Múlt szombaton telefonált az eladó, hogy megjött. Pedig nem kecsegtetett jóval, amikor megrendeltem, azt mondta, egy hónap, míg elkészül, német a cég, minden nagyon precíz módon folyik, méretre vágás, ilyenek, időbe kerül, a szabadságunk előtt nem lesz kész, de megsürgeti. S kedden este eljött, s felszerelte őket. A húzókat szigorúan fejmagasságban, az ablakkerethez kellett erősíteni, mert már csak úgy szabad az EU-ban. Nagyon pöpec, naponta megcsodálom, V. ajándéka házassági évfordulónkra. 

Kinyitva és becsukva

Vár a sok vasalnivaló ruha, az elpakolandó dolgok, a rendbeteendő előkert... De azért már piroslik néhány megfestett tojás a konyhában... kifújtat használok. Szerencsére az Üzemben sok tojást használunk, onnan gyűjtöm a héjakat. Festéket kaptam anyósomtól, bár a Lidl-ben is kapni festéket, de az "nemazigazi". Valami kis műanyag csőben lévő festéket kapni csak. Tervezem a piacot feldíszíteni, és ide, az ajtó elé is rakok majd pár tojást, a rózsatőre. V. tegnap mesélte, hogy a sarkon túl van egy ház, aminek kertjében tojásokkal feldíszített fácska áll...