"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Akkor jöjjön a perzsa erőt adó csirkeleves. Ezt eszem harmadik napja, pedig csak fél adagot készítettem el. A recept egy bizonyos Sabrina Ghayour perzsa séf, az ő tehetségét dícséri. Annyit változtattam rajta, hogy nem árpagyöngyöt raktam bele, hanem hajdinát, mert az volt itthon, s mert a megkezdett zacskó alján éppen annyi hajdina maradt, amennyire szükségem volt. Így joggal dicsekedhetek a férjemnek, hogy megint sikerült valamit elhasználni a szekrényből, ami már régóta ott feküdt használatlanul. Hozzávalók 6 személyre: 3 evőkanál olívaolaj 4 csirke felsőcomb, vagy két egész csirkeláb 2 nagy vöröshagyma, apróra kockázva 3 fokhagymagerezd, apróra vágva 1 teáskanál őrölt kurkuma 175 g árpagyöngy (vagy hajdina) 75 g zöld lencse 2 liter víz 600 ml csirkeleves (kockából is jó) 1 kis csokor friss petrezselyem 1 kis csokor friss koriander 50 g friss spenótlevél 2 evőkanál író vagy 3 evőkanál görög joghurt (0 %-os) (ezt kihagytam, s helyette natúr...

Mostanában - a gyengélkedő gyomrom miatt is, no és a nyirkos hideg miatt - a levesekre vagyok "rákattanva". (Állj, ez így nem jó, nem vagyok tinédzser, mondjuk máshogyan.) A levesek a mániám. (Hm.) Gyomrom folyton valami forrót, erőset és lédúsat kíván. (Ez erőltetett.) Legszívesebben csak levest ennék. (Elmegy.) Folyton aranyló zsírkarikás csirkelevesekre vágytam, vagy zöldséglevesre, apróra kockázott, a lében fel-le ugráló zöldségdarabokra, éppen csak átfőtt sárgarépára, zellerre, a hosszas főzés ellenére szépen pirosló csilidarabokra, enyhe bizsergésre a nyelvtövön, a leves forrósága okozta kis izzadásra vágytam, úgyhogy bármilyen levesrecept került elém, kivágtam az újságból, s főztem. Zsidó penicillin, mindent-bele-zöldségleves, nem bántam. Most is ott rotyog egy a tűzhelyen, perzsa, erőt adó csirkelevesnek titulálták, érdekes illatú, az ízéről és a receptről majd holnap beszámolok. Az Irish Times hétvégi számában állandó rovattal rendelkezik egy Domini Kemp nev...

Nem valami csodás az évkezdés, az biztos. Állandóan jövő-menő viharok gyötrik a szigetet, a szélzajtól volt, hogy nem aludtunk, a kerti házba nem merek benézni, mert hiába a kövekkel, szerszámnyelekkel bénán ránehezékelt ponyva, biztos érte vízkár.  A közösségi kertecskén végzendő utolsó simításokat most már sokadszor kell halasztani, az időjárás mindig pocsék, a talajt hozó ember mindig lemondja a találkozót. Mindig esik, vagy szitál, vagy zuhog, a kert körüli talaj szivacs, a bejárati úton mindig folyik keresztbe a talajvíz, egy második fa is megadta magát a szélnek, s a narancsfokozatú riasztás majdnem folyamatosan érvényben van, vagy az egész szigeten, vagy az ország szelesebbik felében. Lahinch-ról a képet megosztottam a Facebookon, majd ide is megpróbálom berakni, valami félelmetes. Volt kollégám, Myles kávézója, ami ott van az Atlanti-óceánnal szemben, most homokzsákokkal védve várja, mit hoz a következő dagály, s mit vág arcukba a Herkules nevű "hurrikán". Al...

Vihar vihart követett, hurrikán erejű széllel fenyegetőztek, a nagyja be is vált, az északnyugati és déli partokat keményen verték a hullámok. Havat nem hozott a szél, csak rengeteg esőt, megint gyömködhettem az ablak elé a konyharuhákat. Este szél zajára mentünk ágyba, reggel arra keltünk. Kinek volt ilyenkor kedve kimozdulni? Ettünk, olvastunk, tévéztünk, sőt, még kötni is elkezdtem megint, bár az első szemek előtt kissé döbbentem jöttem rá, hogy teljesen elfeledtem az egyszerű mintát, olyan régen voltak kezemben a tűk. Nálunk a telepen csak az egyik öreg fa adta meg magát, s kissé korhadt tövétől elgyengítve, a széllökéseknek hála ráhanyatlott az előtte lévő gyepszakaszra, szerencsére sem kocsi, sem gyerek nem járt éppen arrafelé, sem az a dög kutya, melyik nemcsak hogy odakakált az előkertembe, hanem rákaparta még az egyik talajtakaró növényemet is. Karácsony ide vagy oda, sörétespuskára vágytam. A karácsonyi hangulatot az elfogyasztott kaja mellé a rengeteg színes égőcske...