Mostanában - a gyengélkedő gyomrom miatt is, no és a nyirkos hideg miatt - a levesekre vagyok "rákattanva". (Állj, ez így nem jó, nem vagyok tinédzser, mondjuk máshogyan.) A levesek a mániám. (Hm.) Gyomrom folyton valami forrót, erőset és lédúsat kíván. (Ez erőltetett.) Legszívesebben csak levest ennék. (Elmegy.)
Folyton aranyló zsírkarikás csirkelevesekre vágytam, vagy zöldséglevesre, apróra kockázott, a lében fel-le ugráló zöldségdarabokra, éppen csak átfőtt sárgarépára, zellerre, a hosszas főzés ellenére szépen pirosló csilidarabokra, enyhe bizsergésre a nyelvtövön, a leves forrósága okozta kis izzadásra vágytam, úgyhogy bármilyen levesrecept került elém, kivágtam az újságból, s főztem. Zsidó penicillin, mindent-bele-zöldségleves, nem bántam. Most is ott rotyog egy a tűzhelyen, perzsa, erőt adó csirkelevesnek titulálták, érdekes illatú, az ízéről és a receptről majd holnap beszámolok.
Az Irish Times hétvégi számában állandó rovattal rendelkezik egy Domini Kemp nevű hölgy, több étterme is van, valamiért nem szimpatikus, a receptjeit sem szoktam átolvasni, valamiért nem vonzóak. Van ez így, nem minden szakács személysigée fogja meg az embert. De a Flu soup cím-en megakadt a szemem a magazinban. Leves influenza esetére, vagy megelőzésre, ki tudja, főleg a rengeteg fokhagyma miatt azonnal megtetszett. Bármi, amiben tetemes mennyiségű fokhagyma van, csak jó lehet. Ma perzsa csirkeleves van soron, holnap flu soup. Izgalmasnak hangzik, a belevalók sem túl egzotikusak (kivéve a tengeri hínárt, de azt az ázsiai, és az egészséges boltokban már Magyarországon is megtalálja az ember, szárítva, Japánból.)
Ez az adag 2-4 főre elég, aszerint, mit rakunk bele dúsításképpen.
2 nagy fej fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
5 zsálya levél, apróra vágva
1 evőkanál friss kakukkfűlevél
2 liter víz
egy hüvelykujjnyi friss gyömbér, apróra vágva
kismaroknyi petrezselyem, apróra vágva
A fokhagymákat szedjük szét gerezdekre, és igen-igen vékonyra szeleteljük fel. Az olívaolajat melegítsük fel kis lángon, és nagyon-nagyon alacsony lángon, igen lassan, pűroljuk meg rajta a fokhagymaszeleteket és a fűszereket. A lényeg, hogy türelmesek legyünk, nehogy odakapjon, legyünk óvatosak - nem fog pillanatok alatt elkészülni. Amikor a fokhagyma puha, öntsük fel a vízzel, adjuk hozzá a gyömbért, és fűszerezzük ízlés szerint. Amikor felforr, öt percig hagyjuk kis lángon főni, majd vegyük le a tűzről. Hagyjuk egy órát állni. Aztán újra melegítsük fel, s tálaljuk, akár egy buggyantott tojással, akár finomra vágott újhagymával vagy tengeri hínárral dúsítva. A tojást ne a levesben főzzük ki, külön készítsük el.
A trükk a fokhagyma igen finom főzésében van, ez is és a gyömbér is fertőtlenítő hatású - nem véletlenül ajánlják a gyömbérteát megfázáskor! Enyhíti a megfázás tüneteit, és gyulladáscsökkentő.
Holnap kipróbálom!
1 megjegyzés:
Jól hangzik. Most úgyis ilyen semmilyen idő van nálunk, ami szerintem ideális táptalaj az influenzának. Ha beüt, kipróbálom. :)
Megjegyzés küldése