Nem valami csodás az évkezdés, az biztos. Állandóan jövő-menő viharok gyötrik a szigetet, a szélzajtól volt, hogy nem aludtunk, a kerti házba nem merek benézni, mert hiába a kövekkel, szerszámnyelekkel bénán ránehezékelt ponyva, biztos érte vízkár.
A közösségi kertecskén végzendő utolsó simításokat most már sokadszor kell halasztani, az időjárás mindig pocsék, a talajt hozó ember mindig lemondja a találkozót. Mindig esik, vagy szitál, vagy zuhog, a kert körüli talaj szivacs, a bejárati úton mindig folyik keresztbe a talajvíz, egy második fa is megadta magát a szélnek, s a narancsfokozatú riasztás majdnem folyamatosan érvényben van, vagy az egész szigeten, vagy az ország szelesebbik felében. Lahinch-ról a képet megosztottam a Facebookon, majd ide is megpróbálom berakni, valami félelmetes. Volt kollégám, Myles kávézója, ami ott van az Atlanti-óceánnal szemben, most homokzsákokkal védve várja, mit hoz a következő dagály, s mit vág arcukba a Herkules nevű "hurrikán".
Alighanem jó sok tengervizet...
***
Az a bizonyos fotó egy cseh fotós képe, mint kiderült, nagyon is profi a srác, íme, a csodás weboldala, a fejlécben megjelenő fotók közül alighanem gond nélkül fel lehet ismerni, melyik készült Lahinch strandján... S ez még nem is a vihar tetőpontján készült, állítja George.
http://www.emerald-vision.com/ - nagyon klassz képek! S a másolatok megrendelhetők.
***
A Szilveszter hangulatát a fene tudja, honnan összeszedett gyomorbajaim rontották, de azért hősiesen elmentem V.vel és Trish-sel egy hatfogásos vacsorára, hogy utána szigorú diétára fogjam magam. Keksz és tea napokig, büfikék, puffadás, rosszkedv, nyögés. Még az imádott kávét sem kívántam, enni sem, semmit, mindennek taszított az illata. Pénteken nyögve mentem elősütni, semmi sem volt jó, igen bugyogtam belül, néha kihallatszott, komikus volt. Csak nehezen vettem rá magam, hogy ne húzzam fel a pólómat, megnézni a pocakom, mert hátha látszik a buborékok vonulása a bőröm alatt. Szerintem V. hozta a házba ezt a nyavalyát, Karácsony előtt ugyanez volt a gondja, aztán most nekem, bár talán most már gyógyulok. Erre tegnap este ő érezte rosszul magát megint... Fura ez a gyomor dolog, az egy hét kajaundor után tegnap már faltam fel a csokis kekszet. S most megint pöfetegként puffadok, hehe. Azon gondolkodtam, ha simán eldolgozgatok 8 órát két szelet piritós, két banán és több bögre tea segítségével, akkor máskor minek nekem az a rengeteg kaja és hova megy?
Remélem, V. jobban lesz a nap folyamán, mert ha nem, fogalmam sincs, mivel fogom kikergetni belőle/belőlünk a bajt. Az időnként legurított pálesz jól jött, enyhítette a panaszait, de azért valamit ennie is kell majd...
***
Elvileg új menüvel rukkol ki a kávézó pár hét múlva, és a főnököm új, "egészségesebb" tortákat kért. Egy este letöltöttük a Kindle-re Martha Stewart tortás könyvét, abban találtam cukkinivel készült tortát, a Váncza-féle babos torta receptjét is elővettem, és találtam egy igen fura, zabpehelyből készült tortát is egy roppant-egészséges-életmódos oldalon, remélem, valamelyik tetszeni fog neki.
A mélyhűtő még mindig tele tojásfehérjékkel, azokkal majd a piacra fogok kezdeni valamit. Tervek vannak, habcsók, bonbon, petit fours, falatkák. Az utóbbi 9 hónapban, mióta V. munkahelyek között és új munkahelyen volt, többet dolgoztam, vállaltam, ennek azért van látszata, szerencsére.
De ma főleg a háztartás lesz terítéken, mindent félretettünk, hanyagoltunk, amíg tartott az ünnep és a lustálkodás. A porcicák átvették az uralmat, a pókhálók egyre dominánsabbak, és a vasalatlan dolgok halmát már nem is merem említeni. Újra fel kellene venni a lendületet, de úgy érzem magam, mint egy leengedett, puha, szélesen elterülő labda, amit még nem rúgott meg senki, hogy lendületbe jöjjön...
Pedig kellene....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése