Amíg Európa nagyobb részében hőségriadó volt/van/lesz, addig itt a kellemes 19-22 fokban és néha esti esőben próbálunk visszarázódni a mindennapokba. Nagyon boldog voltam, mert az új hűtőszekrény által biztosított 3 fokban Állatka (a kovász) vidáman elélt 3 hónapig, s két etetés után már jól sikerült a tesztkenyér. Azóta is "jól teljesít", hahaha. Egy kivételével minden megrendelőm kéri a kenyereket továbbra is. Sőt, mivel kaptam még elutazás előtt egy 25 kilós zsák rozslisztet, megpróbálkoztam kovászos rozskenyérrel is, és remekül sikerült, elkelt a piacon. Úgyhogy már azt is fogok csinálni. Rozskenyérhez passzoló fűszerkeverékkel illatossá is varázsoltam, teljesen olyan volt, mint a híres német veknik.
Sajnos, két nagy megrendelésem is kútbaesett, visszavettek a cégek a büdzséből, amit sütire lehetett volna fordítani, így augusztus nem lesz olyan húzós, mint reméltem. Július remek volt bevétel szempontjából. Néhányan a piacról megint megyünk Greystones-ba, de ezútal nem lesz jelen a Taoiseach, s mindössze két órán át fog tartani. Van pár privát rendelés, csupa remek, szokatlan kérés, némelyikhezmég új kiszúróra is szükség lesz, illetve végre tudok párat használni azok közül, amiket az óceán másik partjáról cipeltem idáig.
(A minap döbbentem rá, hogy micsoda teljesítmény, a sütijeim eljutottak a Csendes-óceán mindkét partjára. Vittem Seattle-be, s Tokyoba is sütiket, eljutottak Nápolyba, Magyarországra, Németországba, Spanyolországba.)
Ma nyögve rávettem magam a sétára, akkor láttam a tengerben ködben úszó hatalmas konténerhajót. Csoda látvány volt! A séta, amit hol hanyagolok, hol lelkesen csinálok, s legtöbbször a hangoskönyv (és a fenti látványok reménye) segít, hogy ne forduljak vissza nyafogva a telep bejáratától. A nyafogásra az az okom, hogy tönkretettem a hátam, vállam, valahogy másképpen járok, mint eddig. Úgy sejtem, a hazatérés utáni vásárláskor megemelt liszteszsák a bűnös. Azóta egy iraki gyógytornász próbál rendbetenni, kaptam tőle házi feladatot is, amit naponta háromszor kell csinálni, sőt, zsibbadó jobb kezem ujjainak is van erősítő feadat. Utóbbit a megviselt nyak- és vállizmaimnak köszönhetem, s mondhatom, nagyon kellemetlen, mert ugye, ezek az ujjak kellenek a sütidekoráláshoz. Nincs minden elveszve, jobbára marokra fogva tartom a díszítőzsákot, de mégis zavaró, hogy mondjuk fokhagyma reszelésekor nem tudom összecsippenteni a gerezdet. Rand, a terapeuta mondta, finom mosolyba burkolva a kemény szavakat, hogy az én testem már olyan, mint egy vintage car, egyre többször szorul szerelőre, s egyre jobban oda kell rá figyelni, s mozogni, mozogni, mozogni. "Motion is lotion." S hasonló mondások, de én egyre csak azon borongok, hogy így, egy hajszálnyira a hatvanadik évemtől nyögök, furán tartom néha a nyakam, alig tudom visszaemelni a fejem, ha lefelé fordítom, kémlelek meggörbülve, mint egy tyúk, amelyik a lába alatt lesi a gilisztát, s nyögök, ha le kell hajolni egy cipőfűző megkötésekor.
Rand kemény kézzel masszíroz, köpölyöz, gyűlnek a könnyeim a masszázs asztal alatt, ő pedig mondja, hogy nyugodtan nevezhetem bárminek, ha fájok, megszokta már. Szomszédom ajánlotta, szimpatikus nő, papája angol, mamája iraki, van két kutyája, akik néha ott alszanak a rendelő sarkában, s hallgatják, ahogy haldoklom.
Most már sűrűbben terítem le a jógamatracot, s ott a kis beállított stopper, ami félpercenként pinget halkan, s így tudom, mikor kell testhelyzetet váltani a nyújtáskor.
S kaptam egy hallókészüléket. Egyelőre beszoktatóban van, naponta, délutánonként viselem a tropa bal fülemen. A jobb tökéletes, azzal mindent meghallok, de szegény balnak betette a kaput a sok gyerekkori gyulladás, felszúrás és egyebek. Hónapokig eltart, amíg teljesen be nem állítják, egyelőre 80 %-os erősségen passzolja a hangokat a fülembe; nagyon fura, ahogy a korábban tompa zajokat élesebben hallom, leeső villa pengése, a kés csattanása a vágódeszkán, ezek mind érdekesen éles hangokká váltak.
Túlestem a higiénikus néni háromévente esedékes látogatásán is. Új nő jött. Először egy levelet küdött, hogy mondván, nem adtam életjelt, ha még működök, jelentkezzek, különben levesznek a bejegyzett food business-ek listájáról. Mivel megszűnt a vonalas telefonunk, nem tudott elérni. Fiatal nő jött a régi helyett, meg sem nézte a konyhát, csak leültünk, s végigvette azokat a pontokat, amiket az utolsó előtti látogatásnál lejegyzett a másik ellenőr. Csak az érdekelte, hol veszem a vajat, tojást s azokat hogyan hozom haza és hogyan tárolom. Ennyi. Megkérdeztem tőle, ha szerzek egy nagy gyúródeszkát, az milyen fából legyen, hogy megfeleljen a követelményeknek. Legyen kezeletlen, keményfa, lehessen leolajozni olivaolajjal, legyen sérülés- és repedés nélküli...
***
Néha elmerengek a hűtőszekrény oldalán lévő sok-sok hűtőmágnesen, majdnem mindenhol beszereztünk egyet-egyet, azok alapján "utazom" néhány másodpercet főzés, sütés szünetében. Vagy ott vannak az ajándékba kapott pólók, a nemzeti parkok logóival, motívumaival. Sajnos, majdnem mindegyik zárva volt hó miatt, csak egy-egy útszakasz volt nyitva, így pl. a Yellowstone hírességeit nem tudtuk megnézni, csak egy északi úton autózhattunk végig, de láttunk sok bölényt és egy a fák között matató fekete medvét.
Később az Olympic National Parkban volt szerencsénk mackócsaládhoz, az út mentén barangoltak, míg az emberek ámulva nézték őket az autóikból. Idézgetjük egymásnak a nevezetes, emlékezetes pillanatokat, s képzeletben újra arra utazunk. Felon ide vagy oda, jó volna visszamenni, megnézni Colorado-t, Utah parkjait, s újra megpróbálni Yellowstone-t. Vonatozni Chicago-tól Denverig, s ott barangolni. Egy régi kollégám Boulder közelében lakik, vannak ötletei, hol kell kirándulni.
Majd, egyszer, valamikor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése